Nem tudott nyerni az Old Traffordon, de a döntetlennel is biztossá tette a Chelsea a következő idénybeli BL-főtáblás szereplését.
Eidur Gudjohnsen (elöl) a machesteri Wes Brown mellett egyszer talált a hálóba, de a játékvezetô nem adta meg a gólt
Eidur Gudjohnsen (elöl) a machesteri Wes Brown mellett egyszer talált a hálóba, de a játékvezetô nem adta meg a gólt
A Manchester Unitednek ehhez még egy selejtezőkört le kell majd tudnia, mivel az utolsó forduló eredményétől függetlenül már csak a harmadik helyen végezhet. A Leeds a Charlton elleni gólgazdag döntetlenjével matematikailag is kiesett a Premiershipből. A forduló rangadójának szerencsére volt még némi tétje, nevezetesen az ezüstérem, amely a Bajnokok Ligája-selejtező elkerülése – vagyis a nyugodt nyárvég biztosítása – végett fontos a nagy klubok számára. A meccs tehát, ha nem is sikeredett kirívóan izgalmasra, azért érdekes volt. Különösen élvezetesnek bizonyult például Jesper Grönkjaer megmozdulása a 18. percben: a dán a Monaco ellen ballal elért gyönyörű találata után pár nappal most jobbal lőtt hatalmas gólt a hosszú felső sarokba. Érdekes, hogy korábban Eidur Gudjohnsen szabályos gólját les címén nem adta meg a bíró, Grönkjaer bombáját viszont egy jogtalan Chelsea-szöglet előzte meg. Az MU-játékosok elég idegesen reagáltak a londoniak vezetésére, Sir Alex Ferguson az első félidőben habozás nélkül lecserélte Paul Scholest, amikor a középpályás egy csúnya belépő után épphogy megúszta a kiállítást. A helyére Louis Saha állt be, nyomban kiharcolt egy tizenegyest, ám az előzetes hírekkel ellentétben kezdőként pályára lépő Ruud van Nistelrooy lövését Carlo Cudicini kiütötte. A második félidőben minden tekintetben fordult a kocka kettejük párharcában, az olasz kapus kezéből kicsúszott egy veszélytelen beadás, a holland csatár meg az üres kapuba emelt, kialakítva az 1–1-es végeredményt. A Leedstől csak egy szép hattyúdalra tellett a Charlton ellen, de ha a csapat a szezon nagy részében ilyen támadójátékkal rukkolt volna elő, valószínűleg bennmarad. Igaz, az első félórához most sem volt sok közük a yorkshire-iaknak, ám Matthew Kilgallon egyenlítését követően egyszeriben megtáltosodtak. Alan Smith, James Milner és Jermaine Pennant ördögi összjátékának köszönhetően már előnnyel vonultak pihenőre. A második játékrészben Michael Duberry ragadta magához a kezdeményezést, előbb kiharcolt egy büntetőt, majd saját kapuja előtt is összehozott egyet, hogy a hajrában egy óriási védelmi hibával tegye fel a "koronát" aznapi teljesítményére. A negyedik BL-helyre hajtó Aston Villa megbotlott Southamptonban, egy játékvezetői bakik által alaposan megkavart összecsapáson. A 23. bajnoki gólját szerző Juan Pablo Angel elég véleményes tizenegyesből volt eredményes, míg a hazaiak több ízben hiába reklamáltak hasonló szituációban. Kevin Phillips ugyanakkor alighanem lesről indult a "szentek" egyenlítése előtt, vagyis a hibák többé-kevésbé kiegyenlítették egymást. A Villa elveszített két pontjának leginkább a Liverpool háza táján örültek. Olyannyira, hogy a nagy vidámság közepette az időrendben utolsó szombati meccsen a "vörösök" Birminghamben 3–0-ra lelépték a helyi Cityt, és ezzel igen közel kerültek a BL-hez. Ismét kikapott az évad legnagyobb csalódását szállító, továbbra is a 17. helyen szerénykedő Manchester City. Kevin Keegan tanítványait majdnem egy félidőn át lefocizta a Middlesbrough, aztán Paulo César Wanchope 2–0-s állásnál váratlanul szépített, ám a második félidőben nem változott az eredmény. A Tottenham rácáfolt az előjelekre, nyolc nyeretlen mérkőzés után 1–0-ra megverte a jó formában lévő Blackburnt, bár extra adag szerencsével és Kasey Keller remek teljesítményével tudta csak megtartani a Jermiane Defoe révén megszerzett sovány előnyt. A Bolton sorozatban ötödször diadalmaskodott, ezúttal az Evertont fektette két vállra Liverpoolban, Youri Djorkaeff duplájával. Győzelemmel búcsúzott hazai szurkolóitól a Division I-ba visszatérő Leicester, a Portsmouth elleni három gól mindegyikében benne volt a kitűnően játszó Paul Dickov. ---- N ---- J