Kié is a horvát bajnoki cím?

Szegény Zoran Vulic! Hol elővarázsolják a dalmátok, hol lebegtetik álláskérdését, hol meg a bajnoki szezon vége előtt két héttel menesztik pozíciójából. A Hajduk Split vezetőedzői posztját május 3-án elhagyó tréner május 15-én bizonyosan nem a legboldogabb napját élte, mert ugyan a horvát bajnokság első helyét bezsebelte a "Fehérek" legénysége, számára inkább a keserű emlék maradt: a hónap legelején a Dinamo Zagrebtől elszenvedett vereség után szedhette sátorfáját, helyét pedig Petar Nadoveza foglalta el.
Az újdonsült "csapatfőnöknek" – aki eddig mellesleg kétszer nyerte meg hazája kupáját a Hajdukkal, egyszer pedig az északi szomszéd serlegét a ljubljanai Olimpijával – nem volt más dolga, mint a hátralévő három mérkőzést kilenc ponttal abszolválni… Megtette, így két ponttal zártak a 76 egységet gyűjtő ősi rivális Dinamo Zagreb előtt, s jutalma egy leírhatatlan atmoszférájú spliti, helyesebben összdalmát népünnepély lett a Poljudon kívül és belül.

Szegény Zoran Vulic! Pokoli éve lehetett a 43 éves szakembernek, akinek a 2003–04-es idény a negyedik volt a Hajduk kispadján, s a megszakításokkal tarkított "házasságuknak" a tavalyi nyárig egy-egy bajnoki cím és kupagyőzelem volt a gyümölcse. Már a kezdés sem volt felemelő, a Poljudon elszenvedett 1–4-es kellemetlen fiaskót az Inkerrel (ma már Inter) szemben egy kínkeserves továbbjutás spékelte az UEFA-kupában a finn Haka ellenében… A nézők hipp-hopp elfogytak a lelátókról, de néhány győzelem, s a dalmátok ismét lelkesedtek, mi több, "irgalmatlanul" izgalmas párharcot vívtak az AS Romával az európai kupaporondon… Az már nem is volt meglepő, hogy a vezetőedző ilyen hullámzó teljesítményt tapasztalva a lemondását is felajánlotta, melyet a klub elnöke, Branko Grgic annak rendje és módja szerint vissza is utasított. A hajsza pedig folytatódott a zágrábiakkal, s az ősz záróakkordját egy Hajduk–Dinamo rangadó jelentette. Mit gondolnak, milyen eredménnyel? Naná, hogy spliti eufóriával a 3–1-es diadal után, s ezzel együtt az első helyen való teleléssel.
A tavaszi felvonás aztán csak fokozta a felfordulást, Vulic tanítványai ötpontos előnyre tettek szert a Maksimir büszkeségei előtt egy olyan pontvadászatban, ahol a két óriásnak, már bocsánat, de szinte művészet buknia… Jött ismét az Adria melletti "Fehérek–Kékek" csúcstalálkozó, ami nulla nullával ért véget. Ez még nem is lett volna nagy probléma a listavezető Hajduk számára, csakhogy Varasdon a Varteks belerondított egy döntetlennel a spliti kalkulációkba, miközben a fővárosi rivális nem botlott, s így érkezett el a zágrábi Dinamo–Hajduk május 1-én. Mondani sem kell, lélektanilag nagyon ki volt hegyezve az összecsapás, Branko Strupar duplája pedig a 3–1-es hazai győzelem mellett arra is jó volt, hogy a Nikola Jurcsevic gárdája átvegye a listavezető helyét a tabellán.

Szegény Zoran Vulic! Ekkor közölték vele, elég volt, jöjjön valaki más… Jött is, Petar Nadoveza, de engedtessék meg még egy személy nevét leírni. Ő Stanko Mrsic, az NK Zadar trénere. Azé az együttesé, mely a horvát felsőházi rájátszásban nem sok vizet zavart (a gólokat viszont kapta rendesen) egészen a májusi Zadar–Dinamo találkozóig. Valamit sejthettek az Adria másik gyöngyszemének lakói, mert a Stanovima nevű helyi stadionjukat csordultig megtöltötték. A hazai Mate Brajkovic pedig nem hálátlan labdarúgó, érkezett, találatával 1–1 lett, s mivel a Hajduk győzött a Rijeka ellen, ismét az egykor Dado Prsót eltanácsoló tengerpartiak kerültek az élre, s az elsőséget jelentő pozíciót az Osijek és a Varteks ellen már nem engedték ki kezükből.
Petar Nadoveza az örömünnep forgatagában igazán velős bölcsességet nem tudott mondani: "A bajnoki címre mindannyian méltóak vagyunk: a játékosok, a klubvezetők, az edzők és a nézők…"

Szegény Zoran Vulic! Ő csak ennyit reagált köntörfalazás nélkül: "Az első hely az enyém, mondhatnak, amit akarnak, azt nem vehetik el tőlem." Ja, és a nagy kérdés már most a következő Splitben: vajon ki fogja irányítani a következő szezonban a csapatot? Lehet, hogy Stanko Mrsic megérdemelné a bizalmat…