Azok a régi szép idők…

Két évvel ezelőtt Magyarországon járt – díszvendége volt a debreceni szerenkénti világbajnokságnak. Bruno Grandi, a Nemzetközi Tornaszövetség elnökének oldalán körbejárta a csarnokot, megtekintette a versenyeket, és természetesen leült nosztalgiázni a magyar lányokkal. Igen, lányokkal, hiszen bár a kilencszeres olimpiai bajnok (egyetlen női sportolónak sincs ennyi aranyérme), 18-szoros olimpiai érmes (egyetlen sportoló sem állhatott fel ennyiszer a dobogóra) Larisza Latinyina akkor már közelebb volt a hetedik ikszhez, úgy csacsogott az egykori riválisokkal, Keleti Ágnessel, Kertész Alízzal, mintha most is az ötvenes évek végén, valamelyik világversenyen lettek volna.

Nosztalgiáztak. És ezt tesszük most mi is, hiszen a magyar és a szovjet torna szempontjából is azok voltak csak a szép idők!
Ki tudja például, hogy az ötszörös olimpiai bajnok Keleti Ágnes hová juthatott volna, ha nem születik meg Latinyina?
Igazi, nemes ellenfelei voltak egymásnak, s az 1956-os melbourne-i olimpián csak századokon múlott, hogy a magyar tornasportnak nem lett egyéni összetett bajnoka. Bár az ötödik kontinensen megrendezett játékok összetett győzelmét Latinyina aratta, kétségtelenül a három egyéni és az egy együttes kéziszercsapat-aranyat begyűjtő Keleti Ágnes volt a verseny sztárja.
Igaz, míg Keleti itt búcsúzott, a Melbourne-ben négy győzelmet (összetett, csapat, ugrás, talaj) elérő Latinyina csak most kezdte meg igazi szárnyalását. 1960-ban Rómában újabb csapat- és összetett aranyérem, valamint egy talajgyőzelem volt a termése, és talán mások ilyen nagy siker után fejezték volna be pályafutásukat. Ô nem tette, elutazott az 1964-es tokiói játékokra is (itt egy másik világsztár, a csehszlovák Vera Cáslávská ideje jött el), amelyen harmincesztendősen is sikerült újabb két aranyéremmel kiegészítenie gyűjteményét. Ezt követően a szovjet női válogatott szövetségi kapitánya lett, sőt, a mai napig figyelemmel kíséri a tornát.

Debrecenben erről is meggyőződhettünk, hiszen Latinyina nagyon is ismerte a torna mai sztárjait.
"Sok versenyző produkciója tetszik, de én mégis Csuszovityina nevét emelném ki. Minden tiszteletet megérdemel azért, hogy még huszonhét évesen is ilyen magas szinten űzi ezt a sportágat. Ráadásul gyermeke is van. Látja, ebben mindenképp hasonlít rám, ugyanis az utolsó olimpiámon, Rómában már én is szülés után léptem a szerekhez… – mondta még a debreceni világbajnokságon, amelyen ugyanolyan nagy sztárként köszöntötték a rajongók, mint az ötvenes-hatvanas évek világversenyein. ---- A ---- &