Ahogy Peterdi Pál könyvében vallotta: körbejárta a világot, átélte a magyar vízilabda virágkorát és válságát, négyféle szabály szerint játszott, a lényeg azonban maradt a labdát be kell dobni az ellenfél kapujába, és kész.
A helyszín, az időpont, az esélyesek, a magyarok, a történelem....
. Gyarmati Dezső bedobta. Mi az hogy! Öt olimpián keserítette meg az ellenfelek sorsát, öt érmet (három aranyat, egy-egy ezüstöt és bronzot) vadászott össze az öt karika égisze alatt, s négy Európa-bajnoki cím is belefért páratlanul sikergazdag pályafutásába. A kétszeres olimpiai aranyérmes Markovits Kálmán fogalmazta meg a legfrappánsabban Gyarmati besorolását. "Totális vízilabdázó" – mondta. S valóban "Suta" (balkezessége révén aggatták rá társai ezt a becenevet) hátvédként, irányítóként és középcsatárként is magas nívón tette a dolgát. Sőt, a kapusposzton is megfordult, midőn az ökölvívással és a kézilabdával történő megismerkedés után a Gammában elkezdett pólózni. Mit mondjunk, megérte! A póló polihisztora vált belőle.
Gyarmati Dezsô, a sportág legnagyobb alakja játékosként és szakvezetôként is felért a csúcsra
Az 56-os forradalmat követő esztendőben emigrált, majd 1958-ban visszatért, de eltiltották, így összesen négy évig nem szerepelhetett a nemzeti együttesben. A római játékokon azonban ismét ott volt a medencében, végül a tokiói olimpiával, csapatkapitányként búcsúzott a válogatott sapkától. Innentől kezdve tíz évig csalódott embernek vallotta magát, tudniillik arra számított, hogy Laky Károly visszalépését követően őt bízzák meg a válogatott szakmai irányításával. Helyette azonban Markovits Kálmánra esett a választás, de még a mexikói, csalódást keltő harmadik hely után sem ő következett, hanem visszatért a kispadra Rajki Béla. A müncheni olimpián már asszisztált Rajki mellett, s az ezüstérem miatt újra napirendre került a szakvezetőkérdés. Gyarmati ekkor már nem hitt a megkeresésben, éppen egy kanadai ajánlatnak akart eleget tenni, s már csomagolt. Végül csak megjött a felkérés a magyar szövetségi kapitányi poszt betöltésére, s ő igent mondott.
Gyarmati Dezső
Született: 1927. október 23., Miskolc Csapatai. Játékosként: Gamma (1941–44), Csepel (1945–47), UTE (1947–49), Bp. Dózsa (1950–56), FTC (1960–66). Edzôként: FTC (1966–69), kolumbiai válogatott (1970–71), Vasas (1971–72), szövetségi kapitány (1973–80), BVSC (1981–85), szövetségi kapitány (1985–88), Vasas (1988–89), FTC (1999) Legnagyobb sikerei. Játékosként: 3x olimpiai bajnok (1952, 1956, 1964), olimpia második (1948), olimpiai harmadik (1960), 4x Európa-bajnok (1954, 1958, 1962, 1964), 8x magyar bajnok (1948, 1950, 1951, 1952, 1955, 1962, 1963, 1965). Edzôként: olimpiai bajnok (1976), olimpiai harmadik (1980), világbajnok (1973), 2x vb-2. (1975, 1978), Európa-bajnok (1974), Világkupa-gyôztes (1979), 3x magyar bajnok (1968, 1985, 1989)
Úgyanúgy jól tette, mint amikor ezt a sportágat választotta, és nyolcéves regnálása alatt (segítője Kárpáti György volt) mindent (olimpia, vb, Eb, Világkupa) megnyert a válogatott. Esztendőkkel később azt mondta, szerencsés helyzetbe került, hiszen kiválóbbnál kiválóbb játékosok alkották azt a gárdát (például Faragó, Szívós, Csapó), egyáltalán nem kellett sok, hogy az élre vezesse őket. Vagyis a vízben és a parton is legenda született, nem csoda, hogy ő az egyetlen pólós a világon, akit játékosként és edzőként is beválasztottak a Hírességek Csarnokába. Ja, és "Suta" helyett már "Szenátornak" szólítják. ---- A ---- M