A Mura csinált bajnokot a Goricából

Az egész bajnoki évadot gyakorlatilag az NK Mura "hőstettei" foglalták keretbe, a muraszombatiak előbb önmagukat állították reflektorfénybe, majd az utolsó fordulóban az ország túloldalának okoztak nagy boldogságot… A sejtelmes megfogalmazás után a konkrétumokról: tavaly nyáron a Mura melléki "zebrák" nagyot húztak, amikor leigazolták a horvát válogatottal 1998-ban vb-bronzérmet szerzett Miroslav Blazevicet edzőnek, s a fél koperi csapatot átvitték Kelet-Szlovéniába. A térség, no meg a sajtó is a neves tréner szólamaitól volt hangos, csak épp az eredmények nem úgy jöttek, ahogy a muraszombatiak elképzelték, s amilyen nagy port vert fel érkezése, olyan gyorsan is távozott az ősz folyamán a horvát szakember. Persze, nem messze, csak a közeli Varasdra… Erről azonban egy kicsit később.
Szóval, telt-múlt az idő, majd következett az utolsó bajnoki forduló, mely előtt a felsőház rájátszásának táblázata így festett: 1. Maribor 54 pont, 2. ND Gorica 53, 3. Olimpija Ljubljana 52. A nagy fogadkozások nem késtek, az utolsó kör előtti napokban még azt is rögzítették, a három bajnokaspiráns összecsapásait a szlovén televízió külön-külön hány kamerával közvetíti. A feladat a három gárda számára gyakorlatilag azonos volt: a mariboriak utaztak a már emlegetett Muraszombatra, míg az Olimpija és a Gorica otthonában fogadta a Prmorje, valamint a Koper legénységét. A fővárosiak és a "hitetlen" Gorica hozta a hazai összecsapásokat, az NK Mura pedig diadalával szertefoszlatta a stájerok álmait, vagyis az állás a végére úgy alakult, hogy az elsőből lett, ha nem is az utolsó, de a harmadik. A bajnok előtti "hitetlen" jelző olyannyira nem elírás, hogy még azt is el tudták viselni, hogy a szolgáltató- és szállodaiparban érdekelt HIT főszponzoruk az idény közben búcsút intett nekik. Ezek után talán még a kék-fehérek sem hittek túlzottan abban, hogy megszakíthatják a violák 1997 óta datálódó aranyszériáját. Megtették, s ezzel gyakorlatilag maguk is "kereteztek", hiszen először ’96-ban voltak bajnokok a goricaiak.
Az elvarratlan Blazevic-szálról se feledkezzünk meg, aki bizony Zágrábból Szlovénia felé igyekezvén annak idején rendszeresen érintette Varasdot, s nem volt nehéz kitalálni, ha már arra járt, s a Murával sem nagyon ment a játék, lépni fog sajátjai felé. Egy ideig annak bizonygatása volt a sláger, hogy arrafelé a legrövidebb az út, majd egyszeriben csak kiderült, a Varteks edzője a Dinamo Zagrebtől 2002–2003-as idény után kiebrudalt szakember lett. A csapattal az alapelgondolást teljesítette, bejutott a horvát bajnokság első hat csapata közé, s még egy kupadöntőt is összehozott, ahol természetesen a zágrábi csapat volt az ellenfél. A Dinamo nyert, de a kék-fehérek úgy pacsiztak egykori mesterükkel, mintha ő lett volna a Maksimir-stadion főnöke…
Térjünk azonban vissza még néhány gondolat erejéig szlovén földre, már csak azért is, mert a Maribor bukása tovább fokozta a szomorúságot a Dravograd csapatánál. Ők végül kiestek az első ligából, mégis szép napokat élhettek volna meg, ha a lila-fehérek bajnokok lesznek, hiszen akkor kupadöntősként a nemzetközi porond megnyílhatott volna előttük. Nem így történt, s azzal az egyesületnél mindenki tisztában van, a másodosztály már nem jelent profizmust (legalábbis arrafelé)… Hogy mégse legyen olyan egyértelmű azok számára sem az országhatárokon túli szereplés, akik erre jogot szereztek, arról a Szlovén Labdarúgó-szövetség licencbizottsága gondoskodott. Döntése alapján az ND Gorica indulhat a BL-selejtezőben, a Maribor és a Primorje az UEFA-kupa előcsatározásaiban, míg a Publikum Celje az Intertotó-kupában. Mégis hová lett a második helyezett KD Olimpija Ljubljana? Nos, vélhetően vannak olyan kritériumok, melyek úgy tűnik, a fővárosban megoldatlanok. Persze ha belegondolunk, hogy a bajnoknál is mélyről indultak, mivel 48 millió tolár (nagyjából hasonló mennyiségű forint), szlovén viszonylatban nem kevés adósságot is rendeznie kellett az igazgatóságnak, megállapíthatjuk, jó helyre került az elsőnek járó serleg.