A Ranieri-faktor

A kékek díszpáholyában ugyanis azt élhette át, hogy a Premier League befejező csatája utáni percekben – otthonában a Chelsea látványos játékkal győzte le a Leedset – a zsúfolt lelátok közönsége és a csapat tomboló egységben ünnepelte az itáliai mestert. Lampardék kört futottak a tiszteletére, a szurkolók egy emberként álltak fel, és a vastaps csak nem akart szűnni. A rokonszenvtüntetés végtére is megérdemelten járt ki Ranierinek: csapata a végig káprázatosan játszó Arsenal mögött a második helyen végzett a bajnokságban, a BL-ben meg eljutott a legjobb négyig. A bajnoki szereplést illetően a Chelsea 49 éve nem szerepelt ilyen nagyszerűen! Ráadásul a szurkolók és a játékosok egyaránt szerették az angol nyelvet mulatságosan törő, remek humorú edzőt, aki nem mindennapos sikerek után érkezett hozzájuk 2000 szeptemberében. (Igaz, akkor még nem orosz kezekben volt a klub.) Olaszországban előtte a Cagliarit a harmadosztályból egészen a legfelső osztályba vezérelte 1989 és 1991 között, aztán a Napoli következett, majd a másodosztályból újra az elsőbe segítette a Fiorentinát 1994-ben, s a rákövetkező évben a firenzeieké lett az Olasz Kupa. Ezt követte spanyolországi fellépése a Valenciával: együttese 1999-ben megnyerte a Király-kupát. Személyében tehát sikeres szakember munkálkodott a Stamford Bridge-en. A bajnoki finálé után az öltözőben kialakult mámoros hangulatban Ranieri gratulált játékosainak, majd elköszönt tőlük: "Szeretnék itt maradni, hűséggel kitartani mellettetek. Búcsúzom mégis tőletek, fiúk! A döntés nem az én kezemben van, hanem Romanéban. Kár, hogy nincs most itt, talán számomra kedvezőbb feltételek mellett folytathatnánk a tárgyalásokat a jövőről. Én ugyanis, úgy vélem, teljesítettem az ígéretemet. Akár egy házat, úgy építettem ezt a csapatot, az idén az első szinttel lettünk készek…" A Bajnokok Ligája döntőjét követő nap sajtótájékoztatóján a győztes Porto fiatal edzője, José Mourinho még le nem járt szerződése ellenére sem zárta ki távozását Portugáliából, s nyíltan beszélt a "Chelsea-lehetőségről". Az események felpörögtek. Június elsején Ambramovics elköszönt Ranieritől – akit tárt karokkal fogadott vissza a Valencia –, másnap pedig megállapodott Mourinhóval. Túl az anyagi vonatkozásokon (mennyiért szerződött a portugál, s milyen végkielégítés jár az 52 esztendős Ranierinek) óhatatlanul felötlik az emberben néhány gondolat. Futballról, üzletről, a pénz hatalmáról is persze, meg a szerződésekről, s legfőképpen a siker viszonylagosságáról. n Hosszas elmélkedések helyett ezúttal legyen számunkra elegendő annak a megállapítása, hogy amit Ranieri, játékosai, sőt a szurkolók eredménynek, sikernek könyveltek el, az a nagyvonalú hátteret biztosító Abramovics értékrendje szerint – kudarc. Legalábbis a 100 millió fontos ráfordításhoz képest. A sztori sok mindenről szól, de valóban legelőbb is a pénz hatalmáról, s el kell ismerni, a pénz tényleg hallatlanul fontos tényező a sportban általában, a profilabdarúgásban meg különösképpen. A pénz nagy úr, mindenható – Ambramovics cár alighanem így véli. n Mégsem egészen így van. Mert a sport különleges jelenség. Ahol a pénz ugyan fontos, ám biztos sikerre – nem garancia. Legfeljebb jobb esélyt jelenthet… Éppen az a legtüneményesebb varázsa a játéknak, hogy oly sok mindentől függ a siker. Csapatot alkotnak-e a zsenik? Lelki-akarati tényezőkben létezik-e csapategység, képesek-e egymásért küzdeni, van-e szív, közös akarat? Passzol-e egymáshoz az egyéniségük? S ha netán minden harmóniában jut érvényre, nem szegődik-e el döntő pillanatokban mellőlük a szerencse? Abramovics, úgy tűnik, mellőzte a humán faktort, a bonyolult és érzékeny emberi tényezőket, amelyeket ezután jószerivel akár Ranieri-faktornak is nevezhetünk… Ha nem tette, még az sem szolgálhat mentségére, hogy nem figyelmeztette erre éppen az idén trófea nélkül maradt, a hazai bajnokságban negyedik helyen végző megasztár együttes, a Real Madrid példája. És az ellenkező végletben szintén akad példa, akár a mi kis magyar labdarúgóközegünkben is: az ágrólszakadt, mély gödörben vergődő Újpest feltámadt, s újonc edzővel hajszál híján bajnokságot nyert – a már eltemetettek, a sokasodó bajok miatt okkal leírtak dicsőségére.