Néha a luxus sem elegendő

Nem újkeletű probléma ez a jelenlegi házigazdáknál, de a jelek szerint képtelenek szabadulni a kísértettől (hasonló helyzet állt elő két éve a dél-koreai–japán közös rendezésű világbajnokságon is).

A Tejótól délre van a rejtekhely

Mit lehet ilyenkor tenni? A helyi szakértők szerint eldugni a csapatot, és erre keresve sem lehet jobb helyet találni, mint a Sporting Alcochetében lévő luxus edzőtáborát. Alcochete egy, a Tejo folyó déli partján fekvő kisváros, tulajdonképpen észrevehetetlen infrastruktúrával. A helyiek, csakúgy, mint szinte minden portugál településen a Tejótól délre, a paratölgyekből élnek. Hatalmas területeken kizárólag ez a fa honos (persze nem véletlenül), amelynek kérgéből készítik el többek között a borosüvegek dugóit. Nem tűnik különösebben bombaüzletnek, de ha hozzáveszszük, hogy a világ parafatermelésének közel hetven százaléka éppen eme, a Tejótól délre fekvő, észrevehetetlen kis falvakból származik, akkor talán már más megvilágítást kap az ügy.

No, de a portugál válogatott még véletlenül sem a nemzeti termelés e büszkesége miatt költözött Alcochetébe. Az ország három nagy klubja közül a Sporting itt találta meg az ideális helyszínt arra, hogy mind a felnőtt-, mint az utánpótláscsapatait a lehető legjobb körülmények között készítse fel. Grandiózus beruházás keretében fel is húztak a paratölgyek árnyékába egy hatalmas edző- és nevelőközpontot, amelynek nem meglepő módon az Akadémia nevet adták. Mindentől messze van, tulajdonképpen még Alcochetétől is, viszont az 1998-ban átadott, tizenhárom kilométer hosszúságú Vasco da Gama híd, no meg az utána épített sztráda jóvoltából kocsival voltaképpen gyorsan megközelíthető. Ám nem árt résen lenni, mert az autópályáról azért le kell jönni, és végül egy már-már lebetonozatlan úton kell megközelíteni az Akadémia főbejáratát. (A bevezető útszakasz aszfaltozása természetesen kifogástalan, csak az az ember érzése, hogy ha a Sporting nem jelent volna meg, akkor ott ma is csak a mostanság divatos úri terepjárókkal lehetne kényelmesen bedöcögni a helyszínre.)

Árnyék nélkül nagyon nehéz

Már maga a komplexum bejárata lenyűgöző, távirányítású óriáskapu, "Academia Sporting" felirat, no meg egy csomó rendőr fogadja az újságírókat. Az azonosítás után aztán teljes valójában tárul a szemünk elé a modern labdarúgás egyik legmodernebb létesítménye, viszont az első emberi reakció a helyszínen nem is lehet más, mint hogy kutya meleg van, árnyék viszont annál kevesebb. Pontosabban fogalmazva sehol sincs árnyék. Kérdés, miként lehet ilyen forróságban lehűteni a kedélyeket, amelyeket a nyitó mérkőzésen elszenvedett vereség korbácsolt az egekig. A válasz: légkondicionálással. A létesítmény arányaihoz igazodóan nagy méretű sajtóközpontban legalább húsz fokkal van hűvösebb, mint odakinn, és bár azt túlzás lenne állítani, hogy fáznánk, azért ebben a miliőben, no meg az újságírók számára bérmentve közzétett hűsítő és étvágyoltó alkalmatosságok révén már tényleg kellemesen el lehet ütni az időt. ---- Kétségtelen, jó választás volt a Sporting akadémiájába vinni a helyi válogatottat. Az első mérkőzést követő, illetve az oroszok elleni élethalálharc előtti idegeskedést, ha valahol, akkor ebben a minden igényt kielégítő, a világtól elzárt komplexumban sikerül feledtetni a portugál csapattal.
A 250 ezer négyzetméteren elterülő létesítményt 2002 júniusában adták át, a Sporting – illetve most a válogatott – játékosai összesen öt, természetes fűvel borított, illetve két műfüves pályán edzhetnek (ez utóbbiak közül az egyik fedett). A központi gyepszőnyeget ezer fő befogadására alkalmas, részben fedett lelátó övezi. Emellett a lehető legjobban felszerelt tornatermek, fürdőhelyiségek és orvosi szobák segítik a felkészülést, és nem elhanyagolható az a mintegy 120 ezer négyzetméternyi parkosított terület sem, amelyen a sportolók futhatnak.
Az edzések mellett a pihenési lehetőségeket is kiválóan oldották meg: a 11 ezer négyzetméteres főépületben 91, minden luxussal felszerelt szoba található. Két hatalmas étkezde, szalonok, játékterem és egy óriási terasz – valamint az a tény, hogy az akadémia a legközelebbi lakott településtől is több mint tíz kilométerre fekszik – teszi teljessé az összkomfortot. ---- Legalábbis kívülállóként. Az ott tébláboló portugál újságírók ábrázatára ugyanis akarva-akaratlanul kiül a feszültség, a cinizmus, a letörtség, szóval valami olyasmi, amely egy hazai rendezésű Eb nyitó meccsén, egy Görögország szintű válogatottól elszenvedett vereség után megjelenhet egy riporter arcán.
Aztán jönnek a játékosok is. Hélder Postiga, a Tottenham Hotspur, illetve Miguel, a Benfica ifjú titánja. Az ő arcukra meg a kétségbeesés finom jelei telepednek, ami érthető, hiszen ketten együtt nincsenek ötvenévesek, és most rajtuk kérik (ismét) számon a korai kudarc okait. Egy nappal korábban Nuno Gomes és Simao Sabrosa már elárulta, hogy ideges volt a csapat, ám ez nem ment a fiatalok helyzetén, mert tőlük azonnal azt kérdezik: miért történt így? "Az idegesség egyéni szinten ütközött ki a játékosokon, aztán ez kihatott az egész csapat teljesítményére" – mondta Hélder Postiga, de érezhette, hogy nem vágta ki a rezet, mert a következő két-három, a taktikai hibákat firtató kérdésekre csak nyökögve-akadozva ad választ, ráadásul amikor arról kellene beszélnie, milyen megoldásokat lát a jövőt illetően, akkor rendre Scolari kapitány nevét dobja be aduként, mondván: ő a "mister", az ő szava dönt. Egy darabig így halad a tulajdonképpen tartalmatlan diskurzus, mígnem az egyik kollegina (talán éppen azért, mert nő) feltesz egy roppant odaillő kérdést: "Más válogatottaknál a cserék egymást tapossák, hogy játsszanak, maguk viszont rendre csak bólogatnak a szövetségi kapitány döntéseihez. Nem gyávaság ez egy kicsit?" Megfagy a levegő egy pillanatra, Postigát mégis kiveri a víz, és láthatóan feszengeni kezd. Arra azért marad lélekjelenléte, hogy kipréseljen a száján egy erőtlen "nemet", majd kínos szünet után azt válaszolja: "Mi tiszteljük a kapitányt és a döntéseit, nem szeretnénk az újságoknak erről beszélni."
Ezután feszültségoldásként elhangzik még egy-két alibikérdés ("Miguel, miért vágatta le a haját?", "Örülnek-e, hogy vasárnap láthatták a családjukat?"), majd érkeznek a hozzájuk tartozó immár tényleg csak címszavas válaszok ("Mert meleg van", "Igen, sokat jelentett mindannyiunk számára"), hogy aztán Afonso de Melo sajtófőnök megmentse a fiúkat, és berekessze a sajtótájékoztatót. Nem tudni, hogy a felhőtlennek korántsem nevezhető míting miatt, De Melo azt már csak félvállról vetette oda az újságíróknak, hogy a délutáni edzésre csak a fotósok jöjjenek el, de ők is csak tíz percet kapnak.
Ideálisnak nem nevezhető hangulat. Lehet, hogy majd az árnyéktalan centerpályán szívják fel magukat a játékosok.