Nem az a kapkodós fajta

Az Európa-bajnoki ötödik emelő azonban nem csak emiatt boldog – tudniillik hároméves hányattatás után végre otthonra lelt, s egy hónapja az Univer-Kecskeméti TE kötött vele az év végéig szóló szerződést.
– Jól hangzik, nem? Kecskés Kecskeméten – mosolygott a novemberi, vancouveri vb nyolcadik helyezettje. – De nem elsősorban ezért, hanem Messzi István miatt szimpatizáltam a várossal, hiszen a több mint tíz éve elhunyt szöuli ezüstérmesünkről mindig szépen beszéltek, a neve összefonódott Kecskeméttel, ahol amolyan példakép volt.

– Ön is húzóember lehet a hírös városban.
– Remélem, így lesz, s talán én is hozzájárulhatok, hogy a fiatalok kedvet kapjanak a sportághoz. Én mindenesetre jókor, jó időben űzöm a súlyemelést.
– Mire céloz?
– Arra, hogy Athénban az atlétika után a súlyemelést kíséri majd a legnagyobb figyelem. A görögök imádják a sportágat, Kahiaszvilisz és Dimasz háromszoros olimpiai bajnok, s nem véletlen, hogy elsőként épült meg az olimpiai helyszín, a Nikea Csarnok. Ráadásul kizárólag a súlyemelés szentélye lesz.
– Amikor hívtam, említette, hogy edzést tart. Mégis, hol?
– Debrecenben, a fitnesztermemben. Amíg nem volt egyesületem, itt tudtam felkészülni, saját magamat finanszíroztam.
– No igen, néhány éve meglehetősen mélyről tért vissza a sportágba. Ha röviden elmesélné…
– Kétezer februárjában búcsúztam el, éppen Athénban a Tofalosz Kakukisz-emlékversenyen. Akkoriban a Tatabánya színeiben versenyeztem, s részt vettem az előző év novemberében az olimpiai kvalifikációs világbajnokságon, amelyet, hogy, hogy nem, Athénban rendeztek. A hetvenhét kilóban próbálkoztam, bele kellett volna erősödnöm, de hiányoztak a feltételek, hogy érdemes legyen tovább csinálnom. Ötvenezer forint volt a fix jövedelmem, szükséglakásban laktam. Azt mondtam, vége, s a feleségemmel vállalkozásba fogtunk Debrecenben. Kölcsönöket vettünk fel, s bíztunk magunkban. Rengeteget melóztam, nagyon lefogytam, teljesen belevetettem magam az üzletbe.
– S akkor valami történt…
– Nem akartam lerongyolódni, elkezdtem guggolni, elemeléseket csináltam, s jól esett az edzegetés. Megkerestem Dolovai Tamást, a szövetség elnökét, aki kiváló üzletember, tanácsokat szerettem volna kérni tőle, erre ő vetette fel, hogy mi lenne, ha újra megpróbálnám, fiatal vagyok, ne adjam fel. Beindult a fantáziám, de különösebb célok nélkül. Jó volt, hogy nem hajt senki, senkinek sem kell megfelelnem. Dolovai Tamással 2001 tavaszán beszélgettem, s még az ősszel elindultam az ob-n. Fogyás nélkül jó eredményt értem el, s lendületet kaptam. ---- – Újra célokat tűzött ki?
– Legalábbis felvetődött, hogy el kellene indulnom a 2002-es Európa-bajnokságon. A debreceni önkormányzat is támogatott, és be is kerültem az antalyai csapatba.
– Nem tört rá önre a lámpaláz?
– Egyáltalán nem. Szép élménnyel gazdagodtam, nagyon nyugodtan emeltem. Talán azért, mert lényegében beestem, s erőt adott, hogy minden jól alakult a felkészülés alatt. Nem kapkodtam, hat hibátlan fogást csináltam, és ötödikként végeztem. Pedig akkor három éve nem indultam nemzetközi viadalon, s az Antalyában elért 327.5 kilóval negyedik lehettem volna a tavalyi, vancouveri vb-n.
– Mondhatjuk, hogy a törökországi Eb tartást adott?
– Igen, bár a nehézségek nem múltak el. Anyagi gondok miatt a varsói vb-n nem tudtam részt venni, s 2003-ban is csak egy verseny erejéig tudott támogatni a debreceni önkormányzat. Természetes, hogy a világbajnokságot választottam, de megint jött az ötlet, hogy a tavaszi Eb-t is be kellene vállalnom. Végül is érdemes volt.
– Atlantában már indult olimpián. Gondolta volna, hogy Athénban is pódiumra lép?
– Nem. Sydneyben bíztam, de ahogy már említettem, a külső körülmények nem tették lehetővé, hogy jól felkészüljek.
– Mondta, hogy visszatérésekor egyáltalán nem izgult. Azért egy olimpia előtt csak dolgozik önben valamiféle feszültség.
– A vb-n idegesebb voltam. Elsősorban a fogyasztás miatt. Úgy terveztem, hogy százötvenet szakítok és száznyolcvanat lökök, ennek érdekében kockáztattam, és elengedtem a testsúlyomat. Kiderült, túl sok a hat, hat és fél kiló felesleg, nagyon megszenvedtem vele. Lelassult a keringési rendszerem, meg is szédültem a gyakorlatoknál, gyengének éreztem magam. Öröm az ürömben, hogy gyenge formában is nyolcadik tudtam lenni.
– Miben reménykedik Athénban?
– Ha azt nézem, hogy nyolc éve tizedik lettem a kvalifikációs vébén, s kettővel előrébb végeztem Atlantában, akkor most elégedett lennék az athéni hatodik hellyel. De ha nagy lehetőség nyílik meg előttem, akkor nem hagyom veszni. Úgy vélem, a háromszázharminc elég a hat közé, öt kilóval többel pedig bronzot lehet nyerni. A lényeg, hogy jól szakítsak, mert az nagy lökést ad a lökéshez – hogy stílszerű legyek.
Kecskés és a többiek helyzetét megkönnyíti, hogy az egyeduralkodó Boevszki doppingvétség miatt már a vancouveri világbajnokságon sem indulhatott el, a Kanadában ezüstérmes orosz Luka- nyintól pedig utólag vették el az ezüstérmet, s mondani sem kell: eltiltás miatt hiányozni fog. ---- Téthelyzetben is higgadt marad

Zoli legfőbb erénye a versenyzési készsége – remek versenyzőtípus, amit kell, azt megcsinálja. Leginkább a fogyasztás szabhat gátat a teljesítményének, helyzetét ilyenkor megnehezíti, hogy száraz izomzatú. Kérdés, miként reagál a szervezete, jóllehet megvan a rutinja a felesleg leadásához. Úgy vélem, háromszázharminc kilót kellene emelnie ahhoz, hogy a hat közé kerüljön. Mindenképpen biztató a Messzi István-emlékversenyen nyújtott teljesítménye: másfél kiló testsúlytöbblettel ebben az időszakban kifejezetten reményteli összeredmény a háromszázharminc, amely lefogyasztva is benne van Zoliban. A kondícióján tovább javíthat, technikai fogyatékosságai nincsenek, és téthelyzetben nagyon tud figyelni. Vagyis pontszerzésre esélyes, hozzátéve, hogy a kínai Csang Kuo-cseng és a koreai Li Bae Jung után nagyon sűrű a mezőny, azaz a testsúlynak és a minél több hibátlan gyakorlatnak óriási jelentősége lesz. A kínai biztos befutónak tűnik, s a koreai mellett a török Ekrem Celilt, az azeri Turan Mirzojevet, a horvát Nikolaj Pesalovot, a kameruni Tientcheu Dabayát, a lengyel Arkadiusz Smolkát és a tunéziai Juszef Szbajt is illik megemlíteni. Kérdés még, hogy Észak-Korea ebben a súlycsoportban felhasználja-e kvótái egyikét.
Zsuga Imre (volt szövetségi kapitány) ---- 2000, Sydney, olimpia: 1. Boevszki (Bulgária), 2. Markov (Bulgária), 3. Lavrenov (Fehéroroszország)
2001, Trencsén, Európa-bajnokság: 1. Celil (Törökország), 2. Matvejev (Oroszország), 3. Mirzojev (Azerbajdzsán)
2001, Antalya, világbajnokság: 1. Boevszki (Bulgária), 2. Celilisz (Görögország), 3. Arabacioglu (Törökország)
2002, Antalya, Európa-bajnokság: 1. Boevszki (Bulgária), 2. Celilisz (Görögország), 3. Arabacioglu (Törökország), …5. Kecskés Zoltán (Magyarország)
2002, Varsó, világbajnokság: 1. Csang Kuo-cseng (Kína), 2. Csen Csu-fu (Kína), 3. Szbaj (Tunézia)
2003, Lutraki, Európa-bajnokság: 1. Boevszki (Bulgária), 2. Mirzojev (Azerbajdzsán), 3. Celil (Törökország), …5. Kecskés Zoltán (Magyarország)
2003, Vancouver, világbajnokság: 1. Csang Kuo-cseng (Kína), 2. Li Bae Jung (Dél-Korea), 3. Mirzojev (Azerbajdzsán), …8. Kecskés Zoltán (Magyarország)
2004, Kijev, Európa-bajnokság: 1. Celil (Törökország), 2. Pesalov (Horvátország), 3. Lavrenov (Fehéroroszország) ---- CSANG KUO-CSENG (KÍNA)
Azon kínai emelők közé tartozik, akik rendszeres résztvevői a nemzetközi viadaloknak, nem tűnnek el évekre. Az 1999-es athéni világbajnokságon az ötödik, Sydneyben a negyedik helyen végzett, a legutóbbi két vb-n – Varsóban és Vancouverben – pedig biztosan szerezte meg az aranyérmet. Ô tartja tavaly óta a lökés világcsúcsát, mégpedig 197.5 kilóval. Mindezek ellenére nem elképzelhetetlen, hogy mást indítanak a kínaiak

LI BAE JUNG (DÉL-KOREA)
Óvatosan írjuk le a nevét, hiszen az 1999-es savannah-i junior-világbajnokságon megszerzett ezüstérmét követően a tavalyi vancouveri felnőtt-vb-n hívta fel magára először a figyelmet: második lett Csang mögött. Sydneyben hetedikként fejezte be az olimpiát, majd három évre lelépett a nemzetközi porondról. Vancouveri feltűnése, 340 kilós összteljesítménye biztos éremszerzést ígér Athénban, feltéve, nem kifutott teljesítményről van szó.

EKREM CELIL (TÖRÖKORSZÁG)
Nem tévesztendő össze a görög Celilisszel, ráadásul többször Djelilként emlegetik az egyes világversenyeken. Már 2000-ben Prágában, a junior-világbajnokságon letette névjegyét első helyével, amelyet a következő esztendőben megismételt a felnőtt Európa-bajnokságon. A vancouveri vb-n nem indult, ellenben az áprilisi, kijevi kontinensviadalon pódiumra lépett, s aranyéremmel térhetett haza – 337.5 kilós teljesítménye mindenképpen jó lehet a dobogóra az olimpián is.

NIKOLAJ PESALOV (HORVÁTORSZÁG)
A sportág élő legendája három olimpiai érem (arany – Sydney, ezüst – Barcelona, bronz – Atlanta) birtokosa, háromszor nyert világbajnokságot, nyolcszor Európa-bajnokságot. A bolgár zseni 1998 óta horvát színekben versenyez, s olimpiai aranyérmének köszönhetően az év sportolója lett választott hazájában. A 21. században visszaesett a teljesítménye, s a súlycsoportváltástól remélt megújulást: otthagyta a 62 kilósokat, így tavaly már egy kategóriával feljebb próbálkozott.

TURAN MIRZOJEV (AZERBAJDZSÁN)
Már 19 évesen bemutatkozott a felnőttek között, igaz, csak 15. lett 1998-ban a lahti világbajnokságon. Sokáig nem kísérték kiugró eredmények a szereplését, a sydneyi olimpián például csak a kilencedik helyre volt jó a teljesítménye. A 2003. esztendő mérföldkő a pályafutásában, hiszen megszerezte első érmét: a lutraki kontinensviadalon ezüst jutott neki, majd ezzel a lendülettel világbajnoki harmadik helyet szerzett Vancouverben, a kvalifikációs vb-n.

Az NS athéni tippje

1. Csang Kuo-cseng (Kína)
2. Ekrem Celil (Törökország)
3. Nikolaj Pesalov (Horvátország) ---- (Helyszín: Nikea olimpiai súlyemelőcsarnok. Miután legfeljebb 170 férfiversenyző indulhat az olimpián, a nyolc súlycsoportot figyelembe véve körülbelül 20 emelő lép pódiumra a 69 kilósoknál. A mezőnyt kétfelé osztják, a résztvevők gyengébbik fele kezd délután, a jobbak pedig este szerepelnek.)

Augusztus 18.
10.30: a B-csoport versenye
20.00: az A-csoport versenye