Van Nistelrooy eldöntötte

Hogy ne csak a németalföldiek továbbjutási esélyeiről beszéljünk: Aleksandrs Starkovs, a lettek szakvezetője felettébb jó hangulatban kászálódott le a csapat buszáról, ezt bizonyítja, hogy a rá lecsapó tollforgatóknak mosolyogva odavetette: "Eddig egy vereség és egy döntetlen a mérlegünk, úgy hiszem, éppen itt az ideje, hogy az első győzelmünket is megszerezzük, s ezzel továbbjussunk." Hogy a kapitánynak – bocsánat – nem hiányzik egy kereke, azt az őt követő játékosok szavai is alátámasztják, tudniillik egységesen úgy nyilatkoztak, nyerni jöttek Bragába. A legmesszebb Zemlinskis ment: az egykoron a zuglói BVSC-ben zakatoló védő a Képes Sport helyszínen tartózkodó munkatársának megígérte, ha Lettország nemcsak ezt a meccsét zárja sikerrel, hanem a július negyedikére kiírt finálét is, akkor megszabadul féltve őrzött, gondosan ápolt, a hatvanas-hetvenes éveket idéző dús hajkoronájától.
No, akkor vágjunk bele (mármint a meccstudósításba): az oranje mellett a gyengécske szereplés ellenére kitartók örömmel vették tudomásul, hogy a "Pitbull" is pályára lépett. A szívósságáról ismert, mindig harapós kedvében futballozó Edgar Davids vállalta a játékot – annak ellenére, hogy kisebb húzódása miatt orvosok nem javasolták, hogy szerelést öltsön. A holland himnuszt a gyepen hallgatók között volt Frank de Boer is, aki ezzel a 111. válogatottságát könyvelhette el, és így simán verte lett kollégáját, Astafjevset, aki ez ideig mindössze 105-ször szerepelt hazája nemzeti együttesében. Az utolsó mohikán főszerepét mégsem rá ruháznák Rigában, hanem a már említett Zemlinskisre, mivel Egervári Sándor egykori futballistája az egyetlen a maiak közül, aki 1992-ben aktívan hozzájárult Lettország első nemzetközi fellépéséhez.

A találkozó úgy kezdődött, ahogy azt várni lehetett: középkezdéssel… Komolyra fordítva: a sokat kritizált (persze az örökkön örökké zsörtölődő Johan Cruyff is megtalálta) Dick Advocaat elégedetten nyugtázta, hogy Van Nistelrooyék egyből támadásba lendültek. Az más kérdés, hogy a legtöbb kísérlet nyomán visszapattant a labda, no nem Kolinko hálóőrről vagy a kapufáról, hanem a kapu mögött elterülő sziklafalról. Ezek távoli próbálkozások voltak, amikor Van Nistelrooy közelről, tíz méterről lőtt, akkor Kolinko bravúrral hárított. A Manchester United csatára 11 méterről pontosabban célzott: a 26. percben büntetőből juttatta előnyhöz csapatát. Hogy találatát követően nem tépte le magáról a dresszét és nem rúgta szét a szögletzászlót, az érthető, hiszen közben befutott a hír Lisszabonból: egy nulla a németeknek…
Ellenben a 35. percben elért második góljánál nagyobb murit csapott, addigra már ugyanis egyenlített a cseh "kettő".
A folytatásra "továbbjutóként" kikocogó hollandokról lerítt, már csak arra játszanak, hogy az előttük álló 45 percben megőrizzék vezetésüket. A 2–0-s állás mégis veszélybe került, hiszen Rubins kétszer is ke- csegtető helyzetet harcolt ki magának, ám előbb Van der Sar, majd Stam állt a labda és a lett szépítés útjába. Seedorfék azért időnként megvillantották tudásukat, ez elég is volt egy-két lehetőség kialakítására, ám Kolinko többször is bizonyította, számára még nem ért véget a kontinensbajnokság. Azért a végén Roy Makaay – ha végre már játszhatott a tornán – egyszer elszomorította, de ez a gól nem osztott, nem szorzott.
Nielsen sporttárs hármas sípszava aztán azt jelentette, hogy a balti álomnak annyi: a mindvégig becsülettel, tisztességgel küzdő válogatott elbúcsúzott az Eb-től. Nem úgy a holland gárda! Németország tudniillik képtelen volt legyőzni Karel Brückner roppant tartalékos együttesét, így amiben csak kevesen hittek, az bekövetkezett: a Nationalelf, mint egy rossz fogtömés, kiesett, míg az oranje számára egy csapásra, mint egy narancs, oly’ édessé vált az élet. ---- 12. perc: Cocu tesztelte Kolinkót, ám a lett kapus szögletre tudta paskolni a 22 méterről rászúrt labdát.
13. perc: Ez már izgalmasabb volt: Robben nagyszerű átadásával Van Nistelrooy egyedül lépett ki, oda rúghatta volna a labdát, ahova akarja, ám inkább ki akarta cselezni Kolinkót is, aki viszont jól zárta a szöget.
25. perc: Seedorf küldött kapura egy sistergőset 27 méteres szabadrúgásból, ám a labda néhány centivel a lét fölött zúgott el.
26. perc: Davids fűzte át Zemlinskist, így lépéselőnybe került, de Astafjevs a tizenhatos vonalán visszahúzta. Nielsen tizenegyest ítélt, amelyből Van Nistelrooy jobbal a kapu bal oldalába lőtt.
1–0
35. perc: Seedorf bal oldali szabadrúgására a leshatáron kilépő Cocu érkezett, az alapvonalról visszafejelte a labdát, és az érkező Van Nistelrooynak nem okozott gondot két méterről a lett kapuba stukkolnia.
2–0
47. perc: Nocsak, a lettek is tudtak helyzetet kialakítani: nagyon szép egyérintőzés végén Rubins tiszta helyzetből, 17 méterről lőhetett, de Van der Sarnak nem okozott megoldhatatlan feladatot a középre érkező labda megszelídítése.
62. perc: Van Nistelrooy szeretett volna triplázni, de az újabb menetet Kolinko nyerte meg, kitenyerelte a jobb alsó sarokba tartó labdát.
84. perc: Robben játszotta meg Makaayt, aki 13 méterről, jobbal a bal alsó sarokba lőtt.
3–0 ---- Dick Advocaat egykoron Rinus Michels mellett tanulta a szövetségi kapitányi mesterség titkos fogásait, a lettek ellen aztán egy bizonyos tekintetben beérte mesterét. Ô is 53-szor ült az oranje kispadján, akárcsak a nemzeti tizenegyet négy periódusban is gardírozó Michels. Advocaat először 1992 szeptembere és 1994 decembere között 26 meccsen gardírozta a válogatottat, majd 2002 márciusától napjainkig összesen 27-szer ült a kispadon.
A tanítvány a győzelmek számában eggyel már le is pipálta mesterét, hiszen neki a lettek elleni volt a 31. diadala az oranje kispadján, míg Michels megállt 30-nál. Advocaat emellett 12 döntetlent és 10 vereséget, míg az idősebb szakvezető 14 remit és 9 kudarcot volt kénytelen elkönyvelni. Advocaat talán még javíthat is a mérlegén, hiszen 2006 nyaráig szól a szerződése.