Akár egy érem is elcsíphető

– Tavaly, a szezon végén még azt mondták, a negyedik helyet egyenesen kudarcként élnék meg Athénban. Továbbra is tartják magukat ehhez?
– Az nem változott, hogy éremért utazunk. Az utolsó, luzerni Világkupa-verseny is bizonyította, hogy van keresnivalónk a legjobbak között. Mindössze annyiban módosítanám a kijelentésünket, hogy a pontszerző helyek valamelyikét sem tartanám kudarcnak. Ebben a számban ugyanis legalább tíz olyan csapat van, amelyik nyugodtan odaérhet a fináléba – mondja a könynyűsúlyú kétpárevezős vezéregyénisége, Varga Tamás.

– Ki számít abszolút favoritnak?
– Nem is tudom, van-e egyáltalán ilyen.
– Na és az egymás után háromszor világbajnoki aranyérmet szerző olaszok? Eszerint ők is megfoghatóak?
– Meg. Jó példa volt erre a már előbb is említett luzerni döntő. Ezerkétszáz méterig ugyanis még mi vezettünk, aztán ránk jöttek az olaszok és a franciák is, és csak a célfotó döntött. Ugyan az előbbiek nyertek, de a franciákra csak négy, míg ránk harmincnégy századmásodpercet vertek. Ez pedig nem különbség. Főleg ha figyelembe veszzük az athéni körülményeket.
– A tavalyi tesztverseny után csak panaszt lehetett hallani a pályára. Azóta sem változott a helyzet?
– Ôszintén szólva én is csak az alapján tudok véleményt mondani. Az ifjúsági világbajnokságon több hajó is elsüllyedt az óriási hullámok miatt, míg végül ezer méterre csökkentették a távot, hogy egyáltalán be lehessen fejezni a versenyt.

– Ilyen irreális körülményekre fel lehet készülni?
– Megpróbálunk. Nagyon nagy extrára persze senki se gondoljon, annyit tudunk tenni, hogy az edzőtábor utolsó hetében a Velencei-tóra megyünk, ahol időnként elég hullámos a víz. Emellett igyekszünk olyan technikai gyakorlatokat végezni, amelyek esetleg segíthetnek.
– Ha a szezon hátuk mögött lévő részét nézzük, eddig minden a terveik szerint alakult?
– Szerencsére minden úgy történt, ahogy azt tavaly az edzőnkkel megterveztük. A hátralévő időben a legfontosabb feladat, hogy tökéletesen megszokjuk az új hajót, és gyorsítsunk a tempón. A finist ugyanis még nem csináljuk valami jól…
– De legalább már a rutin nem hiányzik, lassan összeszokott párossá válnak.

– Inkább fogalmazzunk úgy, hogy összeszokottabb a párosunk, mint tavaly volt, de bőven van még mit fejlődnünk. Az is igaz persze, hogy sokat erősödtünk, és az ergométeres eredményeink is javultak, de a teljes harmónia még nincs meg. Remélem, az olimpiáig változik a helyzet, és a végén úgy szállhatunk majd ki a hajóból, hogy semmi sem maradt bennünk, kiadtuk a maximumot, és nagyon jól mentünk.
– Addig hogyan alakul a nyári programjuk?
– Itthon készülünk, előbb a július eleji országos bajnokságra, amelyen annak ellenére, hogy különböző klubhoz tartozunk, elnökségi engedéllyel evezhetünk majd együtt. Ráadásul nemcsak könnyűsúlyban, hanem normálban is, Haller Ákosék ellen, ami jó kis csatát ígér. Ezután Szegeden edzőtáborozunk tíz napot, majd augusztus elején megyünk a Velencei-tóhoz.
– Csak nem munkából repülnek az olimpiára?
– Azt azért nem. Ugyan nyolcadikán zárul számunkra a tábor, és tizedikén már utazunk Athénba, ezt már nem úgy kell elképzelni, mint egy tavaszi összetartást, inkább csak mint egy ráhangolódást. Amire főleg azért van szükség, hogy az utolsó pillanatokban már semmi se vonja el a figyelmünket az evezéstől.
– Izgulnak?
– Egyelőre elhessegetjük a gondolatot.
– Fogadalmat tettek? Vagy esetleg babonásak?
– Megfogadtuk, hogy ha éremesek leszünk, kipróbáljuk a bungee jumpingot. Zsolt ugyan már megbánta, és megpróbál visszakozni, de ha sikerrel járunk, szerintem együtt fogunk ugrani. ---- Bármire képesnek tartom őket

Az idén két Világkupa-versenyen indult Tamás és Zsolt, Poznanban és Luzernben, és mindkettőn jól szerepelt. Sőt a svájci regattán csak a célfotó döntött arról, a dobogó melyik fokára állhatnak, így lettek végül bronzérmesek. Szóval eddig nagyon biztató a formájuk. Ám azt is figyelembe kell venni, hogy a könnyűsúlyú kétpárevezős mezőny az egyik legkiegyenlítettebb. Legalább hat-nyolc olyan ország van, amelynek versenyzői pontszerző helyen végezhetnek Athénban. Közülük is kiemelkednek az olaszok, a franciák, az írek és a dánok, s én ide sorolom a mieinket is. Rajtuk kívük pedig a lengyelek, a németek, az amerikaiak és a csehek szólhatnak még bele az érmek elosztásába. Vagyis a napi forma fog dönteni, no meg a szerencse, különösen, ha figyelembe vesszük a pályán tapasztalható szélsőséges időjárási körülményeket: az időnként előforduló nagy szelet és hullámzást. Hogy a rutinnak mennyi szerepe lesz az olimpián, azt nehéz lenne megítélni, egy biztos, Tamásék legnagyobb riválisai közül szinte mindegyiknek van olimpiai vagy világbajnoki érme. Ám ha úgy vesszük, hogy a mieink emiatt is különösen éhesek a sikerre, akkor az, ami egyik szempontból hátránynak tűnik, akár előnnyé is válhat. Különben is, inkább az első szezon a kritikus, azon meg már túl vannak. Az új hajó sem okozhat gondot, mivel ha három nap alatt úgy megszokták, hogy Luzernben harmadikok lettek, akkor a hátralévő idő még bőven elég arra, hogy tökéletesen beevezzék. Egyszóval bármire képesnek tartom őket, s tudom, hogy minimum pontszerzéssel számolnak, de ha végül úgy jönnek majd le a pályáról, hogy mindent megtettek, akkor nem szabad csalódást érezniük, függetlenül az eredménytől.
Kokas Gergely (könnyűsúlyú egypárban vb-bronzérmes) ---- 2000, Sydney, olimpia: 1. Lengyelország (Tomasz Kucharski, Robert Sycz), 2. Olaszország (Luini, Pettinari), 3. Franciaország (Touron, Chapelle)
2001, Luzern, világbajnokság: 1. Olaszország (Elia Luini, Leonardo Pettinari), 2. Lengyelország (Kucharski, Sycz), 3. Franciaország (Moreau, Chapelle)
2002, Sevilla, világbajnokság: 1. Olaszország (Luini, Pettinari), 2. Lengyelország (Kucharski, Sycz), 3. Dánia (Rasmussen, Quist)
2003, Milánó, világbajnokság: 1. Olaszország (Luini, Pettinari), 2. Lengyelország (Kucharski, Sycz), 3. Írország (Lynch, Towey), …6. Magyarország (Varga Tamás, Hirling Zsolt) ---- ELIA LUINI, LEONARDO PETTINARI (OLASZORSZÁG)
Ketten összesen hatszoros világbajnokok, 2000-ig ugyanis külön utakon jártak, így a három közös könnyűsúlyú kétpárevezősben szerzett vb-cím mellett Luini 1999-ben könnyűsúlyú négypárban, míg Pettinari ugyanabban az évben könnyűsúlyú kétpárban, 1994-ben pedig könnyűsúlyú kormányos nélküli kettesben lett aranyérmes. A sydneyi olimpia ezüstérmesei az idén is remek formában vannak – bizonyíték erre a Vk-sorozat –, így aztán nem titkoltan Athénban a dobogó tetejét célozzák meg. Hogy a víz mellett a parton is jó barátok, arra a közös hobbi, a golfozás enged következtetni.

PASCAL TOURON, FREDERIC DUFOUR (FRANCIAORSZÁG)
A rutinos Touron Sydneyben még Chapelle-lel volt harmadik, hogy aztán egyre nagyobb egységre – kormányos nélküli négyesre, majd nyolcasra – váltson. A nyolcas meg is hozta a várva várt sikert, 2001-ben egy vb-győzelmet, utána azonban valamiért elmaradt a dicső folytatás. Így aztán Touron tavaly összeült Dufourral, hogy Athénban ismét a korábban már egyszer jól bevált kettesben próbálkozzon. S noha tavaly még nem sikerült az élbolyba kerülnie, az új idényben olyan sokat fejlődött technikailag és fizikailag is a páros, hogy egyértelműen az olimpia éremesélyesei közé tartozik.

SAM LYNCH, GEAROID TOWEY (ÍRORSZÁG)
Lynch az eredményesebb kettejük közül, ám mivel az olimpiai programban nem szereplő könnyűsúlyú egypárevezős szám kétszeres világbajnoka, tavaly öszszefogott a 2001-ben könnyűsúlyú kormányos nélküli kettesben világelső Gearoid Toweyval, hogy végre egy olimpiai medália is a nyakukba kerüljön. Mindenesetre első közös vb-jükön, Milánóban mindjárt dobogóra állhattak, bronzérmesek lettek, amire a szakemberek is felkapták a fejüket. Hogy augusztusban mire lesznek képesek, arra az idei formájuk alapján nehéz következtetni, az azonban mindenképpen meglepetés lenne, ha nem lennének ott a hatos fináléban.

MANUEL BREHMER, INGO EULER (NÉMETORSZÁG)
A többi párossal ellentétben a németek nem dicsekedhetnek olimpiai és világbajnoki érmekkel, ám a Világkupa-sorozatban mutatott teljesítményük – az összetett rangsorban a harmadik hely a franciák és az olaszok mögött – azért jelent valamit. Annyit biztosan, hogy Brehmerre és Eulerre érdemes lesz odafigyelni Athénban is. Még akkor is, ha a sok rutinos páros mellett kevesen szavaznák be őket az éremesélyesek közé. Igaz, ami igaz, a pontszerzésre nagyobb a sanszuk, viszont ha már eljutnak a hatos döntőig – márpedig oda egyszerűen kötelező belapátolniuk –, lehet, hogy nem elégednek meg holmi pontocskákkal.

TOMASZ KUCHARSKI, ROBERT SYCZ (LENGYELORSZÁG)
Tizenegy éve tartoznak számukban a világ élvonalába, az 1993-as hatodik helyezés óta ugyanis sorra jöttek az egyre jobb eredmények. A két világbajnoki cím mellett (1997, 1998) a koronát kétségtelenül a sydneyi olimpiai győzelem jelentette, ám utána sem lazsáltak, amire három vb-ezüstérem a bizonyíték. Az idei teljesítményük alapján nehéz lenne bármit is mondani róluk, hiszen a müncheni Világkupa-versenyen például normálsúlyban indultak, ezzel együtt felelőtlenség lenne őket figyelmen kívül hagyni. Kucharski és Sycz ugyanis olyan összeszokott párost alkot, amely bármikor képes a bravúrra. Akár Athénban is.

Az NS athéni tippje

1. Olaszország (Elia Luini, Leonardo Pettinari)
2. Franciaország (Pascal Touron, Frederic Dufour)
3. Írország (Sam Lynch, Gearoid Towey) ---- (Helyszín: szkíniaszi olimpiai evezős és kajak-kenu pálya. Férfi könnyűsúlyú kétpárevezősben 21 egység jutott ki az olimpiára. A párosoknak először az előfutamokon kell evezniük, ahonnan a futamonkénti legjobbak rögtön a középdöntőkbe jutnak, míg a többiekre reményfutamok várnak, ahonnan azonban ugyancsak továbbléphetnek a legjobbak. A továbblépők – mind a tizenketten – két hatos középdöntőben mérkőznek meg, és a legjobb három-három egység az A-döntőbe jut, amelyben az 1–6. hely sorsa dől el, míg a másik hat kettős a B-döntőben a 7–12. helyért küzd.)

Augusztus 15.
8.00–8.40: előfutamok
Augusztus 17.
8.00–8.40: reményfutamok
Augusztus 19.
7.50–8.10: középdöntők
Augusztus 21.
10.20–10.30: B-döntő (7–12. hely)
Augusztus 22.
7.50–7.57: A-döntő (1–6. hely)