Karácsony István Pekingben járt két olimpia jegyében. A Nemzetközi Tornaszövetség (FIG) technikai bizottságának tagja a kínai edzőknek, vezetőknek tartott előadást a torna, elsősorban a kápás ló fejlődéséről.
Karácsony: remek kínai példa (fotó: Danis Barna)
Karácsony: remek kínai példa (fotó: Danis Barna)
Ám a magyar szakember nem csak ismereteket adott, számos érdekességet tapasztalt a 2008-as nyári játékok színhelyén, ahol találkozott az augusztus 13-án kezdődő athéni játékokra készülő kínai válogatott tagjaival is. – Nagy szerencsének tartom, hogy az előadásomat az új olimpiai centrumban tarthattam meg, hiszen így szembesülhettem azzal, milyen modern körülmények között készülnek a kínai tornászok – mondta Karácsony István. – Nyoma sincs a régi keleti beidegződéseknek? – A szisztéma nem változott, csak a körülmények. A tornateremben minden szertípus megtalálható, a berendezések világszintűek, a versenyzők például az edzések végeztével vagy éppen a tréningek alatt is hatalmas plazmatévéken, lelassítva nézhetik vissza a gyakorlataikat. Mindemellett huszonnégy órás orvosi szolgálat áll a rendelkezésükre, így nem csoda, hogy a kínai tornászok kimagaslanak a nemzetközi mezőnyből. – Megtekintette az athéni olimpiára készülő csapat edzéseit is? – Még nem dőlt el, hogy kik szerepelnek majd augusztusban, hiszen a válogató folyamatos, és a vezetőedző csak az utolsó pillanatban határoz az indulókról, ám a keret munkájába bepillantást nyerhettem. Ez azért is volt jó, mert a menők abszolút nem versenyeznek a világban, inkább eldugják őket, évente ha két-három nemzetközi szereplésük van, beleértve a világ- és az Ázsia-bajnokságot is. Az olimpiai csapatba kerülés egyébként hihetetlen presztízsharcot jelent, tíz tartományból tíz versenyző pályázik az athéni részvételre, és anyagi szempontból sem mindegy, hogy ki jut el Görögországba. – A látottak alapján mit jósol: hány aranyérmet szereznek a kínai tornászok? – Elsősorban a férfivonalról beszélnék, ők három győzelemmel számolnak, lólengésben, gyűrűn és korláton érzik aranyesélyesnek a versenyzőiket, de azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy még több elsőség jut nekik. Mint említettem, teljesen titokban készülnek, és nem szívesen engedik be más nemzetek versenyzőit az edzőközpontjaikba. Ám a magyarokat a nyolcvanhármas budapesti világbajnokság (itt lettek a kínaiak először csapatvilágbajnokok – a szerző) óta nagyon szeretik, talán ennek is köszönhetjük, hogy felajánlották, az athéni olimpiát követően szívesen látják tornászainkat a kínai létesítményekben.