A Faragó-lányok és az első lehetőség

Különösen a kanadai bíró nyúlt bele a meccsbe, amikor eldőltek a nagy kérdések. A mesterkedés visszaütött: az amik végül egészen a döntőig mentek, s ott is csak vitatható körülmények közepette maradtak alul az ausztrálokkal szemben. Ezt a mi lányaink itthonról nézték végig.
Ezúttal ott lesznek. Egy pillanatig nem volt kérdés, hogy bejutnak-e. Abszolút favoritnak azért nem mondanánk őket, de hogy jó eséllyel pályáznak az éremre, az egyértelmű. Két hete, az Egyesült Államokban rendezett Világliga-sorozaton is kiderült, hihetetlenül szívós társaság dolgozik Faragó Tamás keze alatt. Harmincas pályán négyszer kilenc perces meccseket vívni öt egymást követő napon – hölgyeknek gyilkos kihívás. Kevésen múlott, hogy nem mi lettünk a legjobbak.
"Erőnléti edzésnek jó volt, meg taktikai gyakorlásnak is, hiszen ha fáradtan is megcsináljuk a különféle elemeket, frissebben biztosan menni fog" – összegzi az olimpia előtti utolsó hivatalos torna tapasztalatait Stieber Mercedes. A csapatkapitány pályafutása legkeményebb öt napjaként jellemzi a Long Beach-i Vl-tornát, bár azt megkockáztatja: "sokkal rosszabbra számítottam női vonalon, azt hittem, a végén már csak vánszorogni fogunk."
Merci szavára lehet adni. Már 1991-ben ott dobálta a labdát a perthi világbajnokságon, a gárda újoncaként. Másfél évtized nemzetközi tapasztalata őrült sokat jelenthet a nehéz pillanatokban, avagy nem árt, ha az edzőnek van egy "képviselője" a vízben. Faragó Tamás entrée gyanánt három éve kijelentette: "Csajok, mindig figyeljetek arra, amit mondok meccs közben, higgyétek el, érdemes. De ha valamiért rám nem akartok hallgatni, akkor legalább Merci szövegét vegyétek komolyan. Sokban nem különbözik a véleményünk."

Nem véletlen, hogy immáron a lányoknál is divatba jött az, amit eddig a "pasik" csináltak, azaz a nagy viadalok egy-egy csendesebb pillanatában különvonulnak, és edzőik nélkül beszélik át, mit s hogyan tegyenek az eredményes folytatás érdekében. Az efféle összejövetelekre Athénban is szükség lesz, már csak azért is, mert az olimpia teljesen más, mint amiben eddig bármikor is részük volt. Faragó Tamás kivételével a kis csapat egyetlen tagja sem szagolt még bele az ötkarikás légkörbe, amihez ugyebár semmi sem hasonlítható. "Új impulzusok érnek majd minket, ez biztos, ám szerintem mindez pozitívan hat a csapatra – véli Stieber. – Tamás is folyamatosan készít bennünket, azaz nagy meglepetés aligha ér majd. A megnyitót például kihagyjuk, óriási élmény lenne, de túl hosszú a várakozás előtte, meg az is sok idő, amíg hazajutnánk, márpedig mi olimpiát akarunk nyerni, nem pedig jól érezni magunkat."

Kimondta, persze, hogy kimondta. Győzni mennek Athénba. És nem hagyják magukat elvarázsolni az olimpiai miliő által. "Nem szabad megijedni. Tátva maradhat egy kicsit a szánk, hogy minden sportoló együtt van, hogy világnagyságokkal étkezünk együtt, viszont az őrület nem ragadhat magával. Természetesen mindenkinek önmagában kell megoldania a helyzetet, de meg kell oldania, a lehető legjobban, hiszen sokan elmondták már és még el is fogják: az első hely sorsa azon múlik, hogy fejben ki a legjobb. Imperiában is ez volt a helyzet, meg mindenütt másutt is."
A fiúknak Barcelonában bejött, hogy minden második nap kellett csak vízbe szállni, a lányoknak látszólag nem – az olimpián mindazonáltal marad a tavalyról ismert formula. "Az lenne a legjobb, ha megnyernénk a csoportot, bár az sem lenne baj, ha nem sikerülne, s esetleg elmaradna az ezzel járó négynapos szünet – véli Stieber. – Igaz, Barcelonában sem az volt a gond, hogy leültünk az oroszok elleni negyeddöntőre. Azon a meccsen annyi minden rossz jött össze egyszerre, amennyi azelőtt egyszer sem. És mégis: csupán egy-két védekezési hibán, és egy-két centikkel feljebb menő lövésen múlott, hogy nem jutottunk be az elődöntőbe. De jól jött az a vereség."
Ha valahol, Merciéknél aztán tényleg kiegyenlített az olimpiai mezőny. "A nyolcból levenném az ausztrálokat és a kazahokat, a többi hat csapatnak egyforma esélye van az aranyéremre. Nem baj, hogy a halálcsoportban vagyunk, ha továbbjutunk, csakis könnyebb ellenfél jöhet. Legalább egy mérkőzést hoznunk kell a csoportban, persze mi azon vagyunk, hogy az összeset megnyerjük. Ez, még egyszer mondom, elsősorban a fejeken múlik, meg persze azon is, Tamás mennyire tud nekünk segíteni, hiszen nagyon nagy szükségünk van az ő jelenlétére. Ha meglesz bennünk ugyanaz a nyerni akarás, ami megvolt Imperiában és Amerikában, akkor bárkit meg tudunk verni."
Minthogy idestova tizenötödik éve játssza végig a meccseket, adódhat a kegyetlen kérdés: Mercedes nem érzi-e úgy, hogy ez az utolsó esélye. "Amikor elkezdtem, csak arra gondoltam, hogy Európa-bajnok és világbajnok legyek. Bejött. Aztán amikor megadatott az olimpiai szereplés esélye, az érdekelt, hogy kijussak. Ezt is elértem, s miután klubszinten is megnyertem már mindent, egyetlen célom maradt: hogy olimpiai bajnok legyek. Jelenleg kizárólag ez izgat, nem érdekelt a klubszezon, csak az, hogy életem legjobb formájában játsszak, s így segítsem a csapatot. Nem tudom, lesz-e rá még alkalmam Pekingben: nem szeretném abbahagyni, de az is a jövő zenéje, hogy számítanak-e rám Athén után. Ami biztos: nem úgy fogom fel, hogy ez az utolsó alkalom, hanem úgy, hogy ez életem első lehetősége, és ezt szeretném megragadni." ---- Hárman az élbolyban
Már a Világliga előtt is úgy véltem, hogy három csapat kiemelkedik a mezőnyből: az olasz, az amerikai és a magyar együttes előrébb tart, mint a többiek, remélem, az olimpián nem ebben a sorrendben futnak majd be. Kíváncsi voltam arra is, az ausztrálok és a kanadaiak mit tudnak nyújtani, és ahogy hallom, azért megnehezítették mindenkinek a dolgát. Én egyébként az ausztrálokat és az oroszokat sorolom a második vonalba, akiknél egy-két góllal általában jobbak az első hármas tagjai, de nem minden esetben. Eztán következik a kanadai és a görög csapat, amely szerezhet meglepetést, ám az negatív szenzáció volna, ha a nagyok kikapnának tőlük. Persze, közhely: különösen a vízilabdában bármi megtörténhet, egy-két ítélet, egy-két kapufa és a harmadik vonal legyőzheti az elsőbe tartozót.
Játéktudásban mi vagyunk a legjobbak, az olaszoknál a rutin és a vízilabdához szükséges ravaszság dominál, míg az amerikaiaknál a fizikum és a fegyelmezettség. Nálunk a játékkészség, a technikai és taktikai megoldások széles repertoárja a legnagyobb erény, amely akár aranyat is érhet.

Mihók Attila (a Dunaújvárosi Főiskola bajnokcsapatának vezetőedzője) ---- Egyesült Államok
2002-ben a Világkupa, 2003-ban a világbajnokság, 2004-ben pedig a Világliga döntőjéig menetelt az amerikai együttes, amelynél a szisztematikus munka, úgy fest, meghozza a gyümölcsét. Kiváló fizikum, egyenletes darálás, precíz akciók – manapság csak mi tudjuk velük felvenni a versenyt, éppen azért, mert egyvalami hiányzik náluk: a zsenik rögtönzése.

Olaszország
Csak akkor nincsenek ott a végjátékban, ha az elődöntőben kifognak minket vagy az amerikaiakat. Régóta együtt játszó társaság, hihetetlen rutinnal felvértezve, a mediterrán "vérvonalhoz" méltó galádságokkal és parádés megoldásokkal. Jobb napjaikon nem igazán lehet őket megverni – de küzdeni tudásuk miatt a rosszabbakon is nehéz.

Az NS athéni tippje
1. Magyarország
2. Egyesült Államok
3. Olaszország ---- 2000, Sydney, olimpia
1. Ausztrália, 2. Egyesült Államok, 3. Oroszország
2001, Budapest, Európa-bajnokság
1. Magyarország, 2. Olaszország, 3. Oroszország
2001, Fukuoka, világbajnokság
1. Olaszország, 2. Magyarország, 3. Kanada
2002, Perth, Világkupa
1. Magyarország, 2. Egyesült Államok, 3. Kanada
2003, Ljubljana, Európa-bajnokság
1. Olaszország, 2. Magyarország, 3. Oroszország
2003, Barcelona, világbajnokság
1. Egyesült Államok, 2. Olaszország, 3. Oroszország, …5. Magyarország
2004, Long Beach, Világliga
1. Egyesült Államok, 2. Magyarország, 3. Olaszország ---- A helyszín: Olimpiai víziközpont, Marusszi. Az olimpia lebonyolítási rendje: a csapatokat a csoportmérkőzések során két csoportra osztják, az A-csoportban Görögország, Ausztrália, Olaszország és Kazahsztán, míg a B-csoportban Oroszország, Egyesült Államok, Magyarország és Kanada mérkőzik meg egymással. A csoportokon belül mindenki játszik mindenkivel. A csoportelső automatikusan az elődöntőbe jut, a másodikok és a harmadikok pedig keresztbe játszanak a másik két elődöntős helyért. A csoportnegyedikek a hetedik helyért mérkőznek.

Csoportmérkőzések
Augusztus 16.
8.30: Egyesült Államok–Magyarország
9.45: Ausztrália–Olaszország
15.30: Oroszország–Kanada
16.45: Görögország–Kazahsztán
Augusztus 18.
8.30: Egyesült Államok–Kanada
9.45: Ausztrália–Kazahsztán
15.30: Oroszország–Magyarország
16.45: Görögország–Olaszország
Augusztus 20.
8.30: Olaszország–Kazahsztán
9.15: Magyarország–Kanada
15.45: Ausztrália–Görögország
17.00: Egyesült Államok–Oroszország
A további menetrend
Augusztus 22.
9.45: a 7. helyért: A4.–B4.
16.00: első negyeddöntő.: A3.– B2.
17.15: második negyeddöntő: A2.–B3.
Augusztus 24.
9.45: az 5. helyért: A3–B2 vesztese–A2–B3 vesztese
16.00: első elődöntő: A1–az A3–B2 győztese
17.15: második elődöntő: B1–az A2–B3 győztese
Augusztus 26.
16.00: a 3. helyért
17.15: döntő ---- Tóth Gyula, a női válogatott egykori szövetségi kapitánya: – "Amikor 2000-ben elköszöntem a női válogatottól, azt mondtam: egy olimpiai bajnok csapatot hagyok itt önöknek. Ezt most is tartom. Életem egyik legnagyobb öröme lenne, ha a fiúk is és a lányok is nyernének az olimpián. Véleményem szerint még három csapatnak van esélye nyerni: Egyesült Államok, Olaszország, Oroszország. Több mint húsz évet töltöttem a női vízilabdában, néhány kivételtől eltekintve ismerem ezeket a játékosokat is. Úgy érzem, egy-két góllal még náluk is jobbak vagyunk. Az utóbbi években a játékvezetés is rendezettebb lett, ha Athénban normális lesz a felfogás, nyernünk kell."

Rédei Kata, volt válogatott játékos: "Szerintem kilencven százalék, hogy megnyerik. Ha nem is győznek, a dobogóban biztos vagyok. Sok múlik majd azon, hogy a lányok fejben mennyire lesznek felkészültek. Remélem, nem ijednek meg az esélytől. Volt már rá példa, hogy egy tornán jól ment a játék, aztán a végén becsúszott valami hiba. Most viszont a csapat nagy része már nemcsak tehetséges, hanem rutinos játékosokból áll. Úgy vélem, ezt képesek lesznek kihasználni."

Kőnigh György, a női válogatott egykori másodedzője: "Esélyesnek tartom a válogatottat a végső győzelemre. Rajtunk kívül az olaszok, az oroszok és az amerikaiak számítanak még favoritnak. Nálunk olyan kiemelkedő egyéniségek játszanak, mint például Sós, Stieber, Drávucz vagy Primász, akik pozitív irányba képesek befolyásolni a csapat teljesítményét. Jó játékot várok még Kisteleki Dórától, akit az idei év nagy felfedezettjének tartok. A mostani csapat erőssége a védekezés, jobban védekeznek emberhátrányban, mint ahogyan támadnak emberelőnyben. A ilyen helyzetek kihasználásán még javítani kell. Bravúrnak tartom, hogy ilyen kevés játékosból sikerül a válogatottat a világ élmezőnyében tartani."

Pelle Balázs, az FTC kapusa: "Komoly esélyük van a lányoknak, hogy ott legyenek a dobogón, hiszen az utóbbi világversenyeken mindig ott voltak. Sok múlhat egyes emberek teljesítményén, például Sós Ildién, aki most szerintem a világ legjobb kapusa. Szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy a tesóm (Pelle Anikó – a szerk.) teljesítménye is meghatározó lehet. Nem látok bele a figurákba, de ha rájátszanak egyet-kettőt, azt be kell lőnie. Mellette ott van még Valkay Ági, Primász Ági és az utóbbi időben Stieber is, akik góljaikkal eldönthetik a találkozókat. Mindez persze semmit sem ér, ha nem tudnak csapatként együttműködni, és nincs meccsenként két-három ember, akik kiemelkednek a csapatból."

Dolnay Ottó Tamás, a BVSC női csapatának edzője: "Bízom benne, hogy a csapat oda tud érni a végén, mert Faragó Tamás pszichésen és fizikálisan is jól fel tudja készíteni a lányokat. A korosztályos összetétele is nagyon jó a válogatottnak. A Világligában kikaptunk az olaszoktól és a döntőben az amerikaiaktól – igaz, csak büntetőkkel. A kanadai csapat mindig sötét ló, és természetesen figyelni kell a görögökre is, akik hazai pályán bármire képesek lehetnek. Sikerünk egyik záloga Sós Ildikó lehet, aki a világ egyik legjobb kapusa. Most, a foci Eb-n is bebizonyosodott, csak egy csapat volt: a görög. Ha a csapat és körülötte mindenki együtt tud működni, nem lehet gond. Amivel győzhetünk még, az a magyaros, fifikás vízilabda. Attól nem félek, hogy erőnlétileg nem bírják a lányok, viszont döntő lehet a technikai tudás."