Bátorfi Csillának az athéni lesz az ötödik olimpiája

– Azt nem állítom, hogy folyamatosan erre gondolok, de, ha eszembe jut, büszkeség tölt el – mondta a Sydneyben Tóth Krisztinával az oldalán párosban negyedik helyet szerzett Bátorfi. – Elsősorban azért, mert úgy juthattam ki öt olimpiára, hogy mindannyiszor a világranglistáról kvalifikáltam magam, ami azt jelenti, hogy Szöul óta folyamatosan ott vagyok a világ legjobbjai között. Aki egy kicsit is jártas az asztaliteniszben, az tudja, hogy ez milyen nagy dolog.

– Pláne, hogy még most is a pontszerzésre esélyesek között emlegetik a Bátorfi, Tóth párost…
– Igen, én is úgy érzem, hogy ebben a számban lehet keresnivalónk. Persze sok függ a sorsolástól, de úgy gondolom, hogy a dél-amerikai túránkon nyújtott játékunk alapján bizakodóak lehetünk. Nem azt tartom a legfontosabbnak, hogy megnyertük a chilei és a brazil nemzetközi bajnokságot, hiszen a legjobb ázsiaiak hiányoztak a mezőnyből, inkább az a lényeg, hogy mind inkább összecsiszolódott a játékunk, és bizony az önbizalmunknak sem ártott ez a két sikeres torna. Aztán az elmúlt hetekben pihentünk egy kicsit, hétfőtől pedig már teljes gőzzel készülünk Athénra.
– Mennyi ideig nem fogott ütőt a kezébe?
– Két hétig.
– Nem hiányzott?
– Á, dehogy. Olyan régen csinálom már, hogy több hónapnyi kihagyásra lenne szükségem ahhoz, hogy hiányozzon a játék.
– Hogy telt a szabadság?
– Nagyon jól, köszönöm. A Garda-tónál voltam. Úgy hallottam, idehaza az utóbbi időben nem volt igazán jó az időjárás, arrafelé viszont nem volt ilyen gond, sőt lehetett napozni is.
– Amúgy a városnézős vagy a napon fekvős szabadságot kedveli jobban?
– Általában vegyítem a kettőt, így volt ez most is. Délelőttönként sétálgattam a városban, vásároltam, ittam egy jó kapucsínót, délután pedig kifeküdtem egy kicsit a napra, és olvastam. Nagyon élveztem, csak rövid volt, de hát a szabadságok általában ilyenek.
– Mikor utazik Athénba?
– Augusztus kilencedikéig itthon készülünk, tizedikén utazunk. Az asztalitenisz-versenyek tizennegyedikén kezdődnek, így előtte lesz néhány napom, hogy "beüssem" a termet. Legalábbis remélem, hogy edzhetünk a Galaci Sportcsarnokban, ugyanis nekem a magasra feldobott szerváim miatt mindig nagyon fontos, hogy megismerjem a körülményeket.
– Januárban már versenyzett az olimpiai csarnokban. Akkor elégedett volt?
– Igen. Emlékeim szerint minden rendben volt, s bár napról napra aggasztó híreket lehet hallani Athénból, remélem, hogy augusztusban sem lesz semmi gond.