A legjobb pillanatban ültek újra egy hajóba

Sokan úgy tartják, pont a legjobbkor döntöttek arról, hogy újrakezdik.
Kammerer Zoltán, Storcz Botond, Vereckei Ákos és Horváth Gábor, azaz a Sydneyben K–4 1000 méteren olimpiai aranyérmet szerző magyar csapat, viharos esztendők után határozott úgy, mégis ebben a felállásban vág neki az athéni ötkarikás felkészülésnek.
Hogy nem tévedtek, arra tökéletes válasz volt a májusi poznani Európa-bajnokság, amelyen hatalmas fölénnyel nyerték meg a döntőt, és noha azon a versenyen nem indult a világbajnoki címvédő szlovák négyes, Riszdorferék távolmaradása ellenére is aranyesélyesként kell számolni a magyar egységgel.
Nem túlzás, hiszen a fiúk kvalitásaik és egyéniségük alapján kiemelkednek a nemzetközi mezőnyből – és korábban éppen ez okozott számukra sok-sok problémát.

Kammerer: él bennünk a bizonyítási vágy

– Az elmúlt három évben több ki- és beszállást élhettünk meg, és érdekes, hogy az olimpiai aranycsapat egyetlen fix tagja éppen a legfiatalabb versenyző.
– Sőt, rekorder vagyok – magyarázta Kammerer a dunavarsányi edzőtáborban. – Ilyen hosszú ideig senki sem bírta még ki egy hajóban, ugyabban a "lukban" lapátolok már több mint fél évtizede.

– És ahogyan önt megismertük, biztosan nem unja…
– Egyáltalán nem, sőt, most kifejezetten élvezem, hiszen nagyon jól megy a hajó. Ráadásul nemcsak a vízen értjük meg egymást, úgy tűnik, az emberi ellentétek is elsimultak, ami tényleg csak a hasznunkra vált. Lehet, hogy furcsán hangzik, de kellett számunkra ez a néhány év szünet, frissebbnek érzem magunkat, viszont ha Sydney óta együtt lapátoltunk volna, meglehet, most nem emlegetnének bennünket az aranyesélyesek között. Nem égtünk ki, és mindannyiunkban él a bizonyítási vágy, szeretnénk megmutatni, hogy Sydneyben nem véletlenül győztünk.
– Úgy hallottuk, az edzője, Sári Nándor is tett róla, hogy ne a szokásos sémában készüljenek.
– Így van, változtatott, és ez valóban nagy előrelépést jelent. Nagyon hosszú résztávos edzéseket végzünk a négyessel, tízszer három-négy perceket evezünk, ami azért is érdekes, mert az utolsó sorozatokban sem zökkenünk ki a tempóból. Pedig egyénileg ugyebár mást és mást bírunk el. ---- – Valóban furcsa, hogy nincsenek problémák, nem ehhez szoktunk – viccelődött Storcz Botond, aki az egyik fő "vándora" volt a hajónak. – Régebben sem voltak egymásra mordulások vagy látványos összeveszések, inkább kommunikációs blokkokat éltünk meg. Most azonban a közös cél valahogy összekovácsolt bennünket, tudunk beszélni a lehetőségeinkről, a változtatásokról és a gondokról, ami, lekopogom, egyre kevesebb.
– Páros társa, Kammerer Zoltán állítja, jól mennek az edzések.
– Nagy változás ez a sydneyi olimpia előtti időszakhoz képest. Az edzések sokkal stabilabbak, mint korábban voltak, vagyis ha például egyesben rosszabb napot fog ki valamelyikünk, az a négyeshajóban egyáltalán nem jelentkezik.

– Talán az Európa-bajnoki győzelmüknek is köszönhető, hogy ennyire összekovácsolódtak?
– Az biztos, hogy a poznani siker megnyugvást és önbizalmat is adott nekünk. Én személy szerint reméltem, hogy győzünk az Európa-bajnokságon, ám azzal nem számoltam, hogy ekkora fölénnyel. Persze, az igazi nagy ellenfél, a szlovák hajó nem indult, de nem is akarok velük foglalkozni, lényeg az, hogy mi teljesen ráhangolódjunk az előttünk álló feladatra.
– Kammerer Zoltánnak és önnek, no és Vereckei Ákosnak két feladata is akad.
– Igen, Ákos egyesben, mi pedig párosban rajtolunk. Mielőtt összeült a négyes, megbeszéltük, hogy bármi is történjen, a csapathajó sikere lesz a legfontosabb. Tartjuk is magunkat ehhez, és az időrend is nekünk kedvez, hiszen a páros döntője ugyebár a négyes finálét követő napon lesz. ---- – Azt hiszem, ha az elmúlt esztendők konfliktusai nem lettek volna, soha többet nem állt volna így össze ez a csapat. És ezt nemcsak én érzem így, de Angyal Zoltán szövetségi kapitány is, akivel sokat beszélgettünk a négyesről – mondta Vereckei Ákos.
– Vagyis ön is elismeri, hogy ez a legjobb felállás.
– Így van. Mondom ezt úgy is, hogy azt még nem tudom, mire megyünk majd az olimpián.
– Ön szerint mi a csapatuk erénye?
– Az, hogy a téthelyzetek mindannyiunkból a legjobbat tudják kihozni. Az eddigi tapasztalatok azt mutatták, hogy az előfutamokban nem mi mentük a legjobb időket, ám egy pálya erejéig, a fináléban mindig felülmúltuk magunkat, a motiváció megújulással párosult.
– Mennyit változott a Sydneyben "aranyos" hajójuk?
– Azt nem mondom, hogy benőtt a fejünk lágya, de mások lettünk. Akkor egy alapvetően csúcsformában pörgő, lendületben lévő csapatot ismerhettek meg az emberek, és az elmúlt évek eredményei alapján azt tudom mondani, hogy egyénileg mindannyian szinten tudtuk tartani magunkat. És ez nagyon fontos. Az edzések jó érzéseket keltenek bennünk, hiszen ráéreztünk arra, hogy mit kell tennünk a sikeresség érdekében.
– Vagyis zökkenőmentes az arany felé vezető út.
– Győzni megyünk Athénba, ahogyan a szlovákok és a németek is, akik a legnagyobb ellenfeleinek lehetnek majd. Ráadásul a szlovákokon nagyobb teher van, hiszen ha jól néztem, az egész olimpiai csapatuk egyetlen aranyesélyesei ők. Nagy teher ez, kérdés, hogyan cipelik. Egy biztos: mi mindent megteszünk a győzelem érdekében. ---- – Hogy ki vagyok én ebben a csapatban? – kérdezett vissza a csapat rangidőse, Horváth Gábor. – A koromból adódóan talán mondhatom azt is, hogy villámhárító. Mivel igazából mindenkivel jó viszonyban vagyok ebben a csapatban, a vitás helyzeteket általában én simítom el. Szerencsére mostanában elég kevés dolgom akadt.
– Mert a négy roppant erős egyéniség megtanult kompromiszszumokat kötni?
– Valóban erős, nehéz egyéniségek vagyunk, ugyanakkor profik is. Ami azt jelenti, hogy a nagy célok érdekében még egymás megértésére is képesek vagyunk. A mi hajónkat egy négyhengeres motorhoz tudnám hasonlítani, amelyben minden hengerre szükség van ahhoz, hogy jó teljesítményt érjen el. Nálunk ugyanez a helyzet, és ezzel mindannyian tökéletesen tisztában vagyunk.

– A hajóból ön az egyetlen, aki csak egy számban rajtol.
– Ha arra kíváncsi, ez abszolút nem zavar engem. Ráadásul a többieknek is a négyes a fő számuk, amit az edzéseken minden áldott nap megerősítenek, hiszen egyáltalán nem "kezelik le" a négyesmunkát.
– Úgy tudjuk, az ön érdekében a napokban hajót váltottak.
– Így van. Eddig is nagyon jó kis hajónk volt, ám én túl közel ültem Vereckei Ákoshoz, és előfordult, hogy összeakadtunk. A mostaniban két centivel hosszabb a beülőm, több a helyem, így ilyen gondunk remélhetőleg már nem lesz.
– Árulja el, harminchárom esztendősen már az utolsó olimpiájára készül?
– Ki tudja ezt még?! Sosem tervezek előre. Egyelőre jól érzem magam a vízen, szeretnék újra olimpiai bajnok lenni, és igyekszem ennek érdekében mindent megtenni. Számomra most ez a legfontosabb. ---- Egyéniek, de nagyon jók

Végre, végre újra összeálltak! És ahogyan látom, nemcsak összeálltak, de fel is mérték, hogy mit kell tenniük azért, hogy valóban egységes csapattá kovácsolódjanak. Sokat számít a poznani Európa-bajnokságon szerzett aranyérmük, egyrészt önbizalommal tölti el őket, és valahol megnyugtató is, hiszen tudják hol tartanak. Ugyanakkor pedig lefogadom, hogy sokkolták vele a szlovák fiúkat. Nagy taktikai hibának tartom, hogy a szlovákok nem indultak el az Európa-bajnokságon, hiszen a legfontosabb esztendőben senkihez sem tudják viszonyítani magukat. Igaz, így mi sem tudjuk, hogy mivel számolhatunk, ám nekem nagyon meggyőző volt a poznani Európa-bajnokság sikere. Érdekes, mert erényüknek pont azt tudom elmondani, ami a hibájuk is. Mind a négyen nagyszerű kajakozók, óriási a tudásuk, és fantasztikus egyéniségek, ám pontosan ebből fakad, hogy nem értik meg egymást. De ahogyan hallom, most más a helyzet, felmérték, hogy milyen lehetőség előtt állnak, és ezért megkötik a maguk kompromisszumait. Kívánom nekik, hogy kitartson ez az állapot Athénig, mert akkor biztos nem marad el a siker.

Gyulay Zsolt (kétszeres olimpiai bajnok kajakozó) ---- SZLOVÁKIA
Az olimpiai bajnok magyar csapat legnagyobb riválisa a világbajnoki címvédő szlovák egység, amely a májusi poznani Európa-bajnokságon még nem indult el. A Richard Riszdorfer, Michal Riszdorfer, Erik Vlcek, Juraj Baca alkotta együttes az idén a racicei Világkupán tesztelt először, a hírek szerint nagyon jó formában lapátolnak északi szomszédaink.

NÉMETORSZÁG
Az olimpiai négyes mezőny egyik legegységesebb csapataként a németeket kell megemlíteni. A sydneyi játékokat követő poznani világbajnokság óta is megbonthatatlan az egységük, az olimpiai ezüstérmes csapatban Jan Schäfer helyét Andreas Ihle vette át, aki remekül megtalálta a hangot Mark Zabellel, Björn Bachhal és Stefan Ulmmal.

LENGYELORSZÁG
A sydneyi játékokon bronzérmet szerző lengyel hajóból csak Dariusz Bialkowski maradt meg, ám az új egység is remekül "muzsikál". Amit az is mutat, hogy az idei poznani Európa-bajnokságon megtörték a Sydney óta tartó átkot, a Tomasz Mendelski, Dariusz Bialkowski, Rafal Glazewski, Pawel Baumann alkotta hajó ismét dobogóra tudott állni.

NORVÉGIA
Talán a legjobb, ha azzal kezdjük, hogy az idei poznani Európa-bajnokságon ezüstérmet szerző norvég hajó a közelében sem volt a győztes magyar egységnek. Ám a viking hajó tagjai, azaz Andreas Gjersö, Mattis Naess, Alex Wefald és Jacob Norenberg produkciója akár az éremszerzésre is elegendő lehet majd Athénban.

BULGÁRIA
A tavalyi gainesvillei világbajnokságon negyedik helyen zárt a korábban világ- és Európa-bajnoki bronzérmes bolgár egység. A Petar Merkov, Miko Kaszanov, Ivan Hrisztov, Jordan Jordanov összetételű hajóban az egyéniben vb-ezüstérmes Petar Merkov neve mindenképpen nagy reményekre jogosítja fel az egységet.

Az NS athéni tippje
1. Magyarország
2. Szlovákia
3. Németország ---- 2000, Sydney, olimpia
1. Magyarország (Kammerer, Storcz, Vereckei, Horváth), 2. Németország, 3. Lengyelország

2001, Milánó, Európa-bajnokság
1. Szlovákia, 2. Németország, 3. Fehéroroszország, …5. Magyarország (Kammerer, Storcz, Vereckei, Horváth)

2001, Poznan, világbajnokság
1. Németország, 2. Magyarország (Kammerer, Storcz, Kökény, Horváth), 3. Oroszország

2002, Sevilla, világbajnokság
1. Szlovákia, 2. Németország, 3. Bulgária, 4. Magyarország (Kammerer, Storcz, Kökény, Horváth)

2002, Szeged, Európa-bajnokság
1. Szlovákia, 2. Magyarország (Kammerer, Storcz, Kökény, Horváth), 3. Bulgária

2003, Gainesville, világbajnokság
1. Szlovákia, 2. Magyarország (Kammerer, Vereckei, Kökény, Veréb), 3. Németország

2004, Poznan, Európa-bajnokság
1. Magyarország (Kammerer, Storcz, Vereckei, Horváth), 2. Norvégia, 3. Lengyelország ---- (Az előfutamok előtt a nevezések alapján határozzák meg azon versenyzők számát, akik egyenes ágon a fináléba kerülnek, a többiek középfutamra kényszerülnek, amelyből szintén lehetőség nyílik a továbbjutásra. A szkíniaszi pályán kilenc versenyző méri össze erejét a fináléban.)

Augusztus 23.
9.40–9.54: férfi K–4 1000 m, előfutam
Augusztus 25.
9.00–9.04: férfi K–4 1000 m, középfutam
Augusztus 27.
9.25–9.29: férfi K–4 1000 m, döntő ---- Angyal Zoltán, szövetségi kapitány: – Örömteli, hogy újra összeállt a csapat, és az is érthető, hogy korábban külön utakat jártak. Az elmúlt évek eredményei ismeretében örülök, hogy olyan összhangban dolgoznak, ami a jó szereplés záloga lehet. Persze akadnak normális feszültségek, amelyek általában velejárói egy ilyen felkészülési sorozatnak, ám úgy érzem, most a józan ész és a profi szellem irányítja a cselekedeteiket. Ha így folytatják a felkészülést, szép sikereket érhetnek el, ám ők is tudják, hogy nehéz dolguk lesz. És nemcsak a szlovákokkal, de a német, a lengyel, a bolgár és az orosz hajóval is jó, ha számolnak.

Csipes Ferenc, az 1988-as szöuli olimpián K–4 1000 méteren aranyérmet szerző férficsapat tagja: – Azt hiszem, a világ legjobb négyese az övék, és ha sikerül a formába hozásuk mind fizikailag, mind szellemileg, akkor megverhetik a világbajnoki címvédő szlovák hajót. Örülök, hogy újra együtt vannak, bár szerintem ami a múltban történt, az természetes velejárója a sportágnak. Idegileg megviselő az összezártság, és vannak, akik más számokban is szeretnék kipróbálni magukat. Nagyon szorítok nekik, főleg azért, mert Vereckei és Horváth személyében két honvédos is lapátol a hajóban. Ha kíváncsiak rá, akkor én csak azt tudom tanácsolni nekik, hogy az egyéni technikájukra figyeljenek oda, mert akkor nem lesz gond a négyes hajóban sem.

Ábrahám Attila, az 1988-as szöuli olimpián K–4 1000 méteren aranyérmet szerző férficsapat tagja: – Szerintem nyernek. És ezt nem arra alapozom, mert egyszer olimpiai bajnokok voltak és hogy újra összeültek, hanem amit az Európa-bajnokságon mutattak. Azt hiszem, ha sikerül a formaidőzítésük a szlovákoktól nem kell tartaniuk, hiszen az övék már egy beállt, stagnáló hajó. Sokkal inkább a németektől és a berobbanó fekete lovaktól féltem őket. Egy biztos, technikailag a legiskolázottabbak a versenyzőink, ami ismét eredményessé teheti őket.

Dónusz Éva, az 1992-es barcelonai olimpián K–4 500 méteren aranyérmet szerző női csapat tagja: – Mindenképpen aranyesélyesként kell kezelni a fiúkat, alátámasztja ezt, hogy a tavalyi vb-n második lett a magyar hajó. Igaz, az nem az olimpiai bajnok csapat volt, hanem még egy másik összeállítás. Azt nem gondolom, hogy pusztán az a tudat, hogy ismét az olimpiai címvédőkkel kell megküzdeniük, sokkolja majd az ellenfeleket, inkább a fiúk teljesítménye lesz majd meggyőző. Úgy hallottam, remek hangulatban zajlanak az edzések, és ez nagyon fontos. Remélem, hogy hasonlóan végződik majd számukra az olimpia, mint Sydneyben.