Armstrong: ötös. Sőt hatos!

A US Postal kapitánya elképesztő iramban, helyenként 108-110-es, sőt talán még annál is magasabb percenkénti "csapásszámmal" tekerte végig a cronót, és egyetlen percig, egyetlen másodpercig sem volt kérdéses, hogy ő nyeri meg a szakaszt s vele pályafutása hatodik Tour de France-viadalát. Az amerikai klasszis méltatására már eddig is folyónyi tintát szántunk, s még fogunk is, e helyütt mondjunk el csupán anynyit, hogy ezen a viadalon ez már az ötödik egyéni sikere volt (plusz a csapatidőfutam), és ennyiszer még sohasem nyert etapot egyazon Touron, ezzel is ékesen cáfolva, hogy pályafutása leszálló ágában lenne. A szombati volt Armstrong 21. szakaszgyőzelme a Grande Boucle-nak becézett francia háromhetesen, és ezzel az örökranglistán már csak Merckx (34), Hinault (28), Leducq (25) és Darrigade (22) áll előtte.

A 19. szakasz során azonban nem az első helyért folyt az igazi csata, hiszen azt már eddig is oda lehetett volna adni az amerikainak, hanem a dobogó másik két fokáért: a második helyen álló olasz Ivan Basso több mint egy perccel vezetett a német Klöden és majdnem négygyel a szintén német Ullrich előtt, akik azonban elvben sokkal jobbak nála cronóban. A gyakorlatban ez csak részben igazolódott: Basso pokoli iramban kezdett, és bár a végére igencsak elfáradt, olyannyira, hogy a három perccel mögötte induló Armstrong csaknem utolérte, végül fent tudott maradni a dobogón, igaz, nem a második, hanem a harmadik helyen. Az "ezüstérmes" pozícióba Andreas Klöden jött fel, míg Ullrich hiába szerezte meg az etap második helyét, az összetettben meg kell elégednie a számára mindenképpen csalódást jelentő negyedik helyezéssel. (Érdekes, hogy a szerdai Alpe d’Huez-i hegyi időfutamon is Armstrong, Ullrich, Klöden volt az első három sorrendje, és még a németek hátránya is hasonló volt.)
Az időfutam során egyébként az első helyet ideig-óráig Wauters, Jekimov, Jose Ivan Gutierrez, Aitor González, Julich, Landis, majd Ullrich birtokolta, mielőtt Armstrong célba nem ért, és igen dicséretes, hogy a kaptatóspecialista Basso végül a hatodik helyet szerezte meg az etapon, így hat évvel Marco Pantani 1998-as diadala után állt fel újra olaszként a Tour dobogójára.
(Csak érdekességképpen jegyezzük meg, hogy a Giro d’Italia szervezői már előre dörzsölik a tenyerüket, ugyanis a hírek szerint a 2005-ös Olasz körversenyen így kezdődik majd ábécérendben a rajthoz állók névsora: Armstrong, Basso, Cunego.)
A sárga trikóhoz hasonlóan nagy csata volt a fiataloknak járó fehér mezért is, amelyet végül az orosz Karpec szerzett meg, pedig Thomas Voeckler legalább olyan hősiesen védte ezt a mezt, mint néhány napja a sárgát, ám végül ebben a harcban is elbukott. Az Illes Balears versenyzője több mint hat perccel előzte meg a Brioches La Boulangére francia bajnok fiatalját (még Casar is közéjük került), aki most gőzerővel készül az athéni olimpiára.
A sárga, a pöttyös és a fehér trikó sorsa eldőlt (miként az is, hogy a csapatversenyben a T-Mobile "lenyomta" a US Postalt), de vasárnap még ki kell derülnie, hogy ki szerzi meg a legjobb sprinternek járó zöld mezt: ebben a pillanatban nehéz megmondani, hogy a McEwen, Hushovd, Zabel, O’Grady kvartettből ki kerül ki győztesen.
Már csak ezért is érdemes lesz követni a Tourt az utolsó szakasz utolsó centiméteréig, mivel elképzelhető, hogy végül centik döntenek csak az említettek között. ---- Lance Armstrong számára már pusztán formalitás a Tour de France megnyerése, ezzel ő lesz a Francia körverseny történetében az első, aki hatszor tudott győzedelmeskedni. Nézzük gyorsan végig, hogy a többi ötszörös győztes mennyire jutott közel a hatodik elsőséghez!
Jacques Anquetil 1957-ben, 1961-ben, 1962-ben, 1963-ban és 1964-ben diadalmaskodott, és még egyszer, 1959-ben járt nagyon közel a végső sikerhez: harmadik lett Federico Bahamontes, a "toledói sas" és Henry Anglade mögött, elsősorban azért, mert a Le Puy de Dome-i 12.5 kilométeres hegyi időfutamon nagyon kikapott tőlük.
Eddy Merckx 1969-ben, 1970-ben, 1971-ben, 1972-ben és 1974-ben nyert, és 1975-ben is rendkívül közel állt a végső sikerhez: a 14. szakaszig őrizte a sárga trikót, ám azon az etapon (a 174 km-es Aurillac-Puy de Dome szakaszon – már megint a Puy de Dome!) egy néző az utolsó emelkedőn megtámadta és ütlegelni kezdte, májon vágta. A "Kannibál" a harmadik helyen zárta a szakaszt, de innen kezdve nem lehetett ráismerni, és végül 2:47 perccel Bernard Thevenet mögött második lett, pedig nagyon akart nyerni, hiszen az 1975-ös Tour rajtjánál kapta meg a Becsületrendet. (1977-ben Merckx hatodik lett a Touron.)
Bernard Hinault 1978-ban, 1979-ben, 1981-ben, 1982-ben és 1985-ben győzött a Francia körversenyen, és kétszer is második lett: 1984-ben 10:36 perccel Laurent Fignon, 1986-ben 3:10-zel Greg LeMond mögött.
Végül pedig Miguel Indurain, aki 1991 és 1995 között sorozatban ötször győzött, ám a hatodik nekifutásra, 1996-ban kibabráltak vele a hegyek (az egyik kaptatón nagyon csúnyán "eléhezett"), és végül az első tíz közé sem tudott bekerülni. (A navarrai 1990-ben tizedik lett a Touron.)
Armstrongnak viszont összejött a hatodik siker… ---- A SIMEONI-ÜGY. A pénteki szakasz Simeoni–Armstrong konfliktusáról a Nemzeti Sport már szombati számában is részletesen tudósított (az amerikai nem hagyta szökni az olaszt, aki két éve doppingolással vádolta őt, és akivel jelenleg is polgári perben áll), ám érdemes röviden visszatérni az ügyre, hogy meghallgassunk néhány érdekes véleményt.
Claudio Chiappucci (a Tour de France háromszoros dobogósa): "Armstrong egyszerűen sznob, azt akarja, hogy mindenről ő dönthessen a karavánban. Nem csodálom, hogy a francia szurkolók és a mezőny tagjai nem szeretik. Nyerhet akár tíz Tourt is, de emberileg nem ér föl a múlt nagy bajnokaihoz."
Ivan Gotti (a Giro d’Italia kétszeres győztese): "Én nem látok semmi különöset abban, ami történt, a sajtó csak azért fújta föl, mert Lance is benne volt. Mindig is előfordult, hogy egy bajnok utolért egy vízhordót, akivel rosszban volt, ha az illető szökni akart. Armstrong és Simeoni között ráadásul több van egyszerű ellentétnél, de szerintem az amerikai messze nem olyan ellenszenves, mint amilyennek beállítják."
Franco Ballerini (egykori profi, jelenleg olasz szövetségi kapitány): "Képtelen vagyok megérteni Armstrong gesztusát, egy hozzá hasonló rangú kerékpárosnak, különösen ha rajta van a sárga trikó, nem szabad ilyet tennie."
Végül hallgassuk meg a két érdekeltet. Lance Armstrong: "Köztem és Simeoni között ez igen hosszú történet, amelynek a sajtó csak egy részét írta meg. Ez a srác tönkre akarja tenni a kerékpársportot." Filippo Simeoni: ,,Armstrong pénteken megmutatta a világnak az igazi arcát, mindenki láthatta, hogy milyen igazságtalanság történt velem."

RIADÓ AZ ALPOKBAN. Jean-Marie Leblanc, a Tour de France főszervezője bevallotta, hogy a szerdai hegyi időfutam előtt ismeretlenek megfenyegették a mezőnyt, pontosabban Lance Armstrongot. ,,Nem árulom el, hogy milyen jellegű támadást helyeztek kilátásba, de a nap során rendkívüli módon megerősítettük a versenyzők őrzését" – jelentette ki Leblanc. (Mint emlékezetes, a cronóban minden kerékpáros előtt a francia Nemzeti Gárda egy-egy motorosa haladt.)

ÚJABB VÉRTESZTEK. A nemzetközi szövetség doppingellenőrei pénteken 14 kerékpárostól vettek vért, köztük az összetett első nyolc helyezettjétől. A T-Mobile, a US Postal, a Lotto-Domo, az Illes-Balears, az Alessio, a Gerolsteiner és a CSC bringásainál elvégzett vizsgálatok kivétel nélkül negatív eredményt hoztak. ---- Vasárnap a Tour de France utolsó szakasza vár a mezőnyre, egy 163 kilométeres etap Montereau-tól Párizsig, hagyományosan a Champs-Élysées-n lévő célig. A kerékpárosoknak nem kell nehézségektől tartaniuk, hiszen a táv rövidnek számít, ráadásul mindössze egyetlen jelentősebb emelkedő, egy negyedik kategóriás dombocska "magasodik" eléjük, az is a szakasz közepe táján, a 82. kilométernél.
Az etap mégsem lesz könnyű, mert a záró kilométereket Párizs belvárosában, részben macskakövön kell megtenni, ráadásul várhatóan pokoli iramban, hiszen ennek a szakasznak a megnyerése minden sprinter pályafutása megkoronázása. Ezzel el is árultuk, hogy tömegbefutóra számítunk, amelyben a zöld trikóért harcban állókra vár fontos szerep, és persze a karavánban még jelen lévő további gyors lábú fiúkra. ---- 91. Tour de France
19. szakasz, Besancon–Besancon (55 km, egyéni időfutam): 1. Lance Armstrong (amerikai, US Postal) 1:06:49, 2. Ullrich (német, T-Mobile) 1:01 perc hátrány, 3. Klöden (német, T-Mobile) 1:27 p h., 4. Landis (amerikai, US Postal) 2:25 p h., 5. Julich (amerikai, CSC) 2:48 p h., 6. Basso (olasz, CSC) 2:50 p h.
Az összetettben: 1. (sárga trikóban) Lance Armstrong 79:27:17, 2. Klöden 6:38 p h., 3. Basso 6:59 p h., 4. Ullrich 9:09 p h., 5. Azevedo (portugál, US Postal) 14:30 p h., 6. Mancebo (spanyol, Illes Balears-Banesto) 18:20 p h.
A gyorsasági pontversenyben: 1. (zöld trikóban) Robbie McEwen (ausztrál, Lotto-Domo) 238 pont, 2. Hushovd (norvég, Credit Agricole) 227, 3. Zabel (német, T-Mobile) 221
A hegyi pontversenyben: 1. (pöttyös trikóban) Richard Virenque (francia, Quick Step-Davitamon) 226, 2. Armstrong 172, 3. Basso 119
A csapatversenyben: 1. T-Mobile (német) 236:33:25, 2. US Postal (amerikai) 2:04 p h., 3. CSC (dán) 10:33 p h.
Következik: 20. szakasz, Montereau-Párizs, Champs-Élysées (163 km). Tv: Eurosport, 15.00 (élő); ZDF, 15.00 (élő), RAITRE, 15.30 (élő). Internet: www.letour.fr