Bejött a királykategória is

Lázár Zoltán kettes fogattal már 24 évesen a csúcsra ért, amikor Riesenbeckben egyéni világbajnok lett. A korán jött siker ráadásul nem csak egyszeri "kiugrásnak" bizonyult, hiszen rá két évre az egyéni ezüst mellett csapatban lett világbajnok, s ez utóbbi címet azóta társaival - köztük bátyjával, Vilmossal - kétszer is sikerült megvédeniük. Éppen ezért csodálkoztak sokan, hogy amikor hivatalossá vált, hogy Magyarország rendezheti a 2004-es négyesfogathajtó-világbajnokságot, a kisebbik Lázár fiú úgy döntött, a már bevált kategóriát felcserélve harcba száll a másik válogatottba kerülésért is. Voltak, akik féltették az új kihívástól, ám olyanok is akadtak, akik kárörvendően dörzsölték a markukat, mondván, na most majd kiderül, hogy mennyit ér a kettessel szerzett rutinja. Nos, Lázár Zoltán már azzal csattanós választ adott mindenkinek, hogy a három hazai válogatóverseny után az első helyen került a keretbe. Miután pedig tagja volt az aacheni aranycsapatnak, Fintha Gábor kapitány a kecskeméti vb-n sem akarta nélkülözni az éremre is esélyes trióból.
- Kitől származott az ötlet, hogy négy lóval is megcélozza a válogatottságot?
- Nem friss elhatározás ez, a bátyámmal, Vilivel régóta játszottunk már a gondolattal. Úgy gondoltuk, jó lenne megmutatni, mire vagyunk képesek a négyesek között, mert sokszor megkaptuk, hogy jó-jó a sok kettes fogattal elért siker, de a fogathajtás csúcsa mégiscsak a legnagyobb kategória. Amikor aztán kiderült, Kecskemét rendezheti a vébét, már nem volt többé kérdés, hogy belevágok - mondja Lázár Zoltán.
- A bátyja nem is akart indulni, vagy sorsot húztak?
- Ketten nem tudtuk elkezdeni, mert ez a felkészülés teljes embert kíván, és az üzleti életből nem vonhattuk ki magunkat teljesen. Így aztán a család úgy döntött, hogy Vili viszi tovább az üzletet, én pedig megpróbálok bekerülni a válogatottba. Az ősszel kezdtem a felkészülést, az volt a terv, hogy ha elég jól megy, akkor végigcsinálom, ha nem, inkább visszalépek. Szerencsére már az első verseny sikerült, ami jót tett az önbizalmamnak.

- Előtte hányszor irányított négyes fogatot?
- Addig összesen négyszer fogtam négyes szárat, és ebben már benne van a bátyám esküvője is, mert ott én hajtottam az ifjú pár hintóját.
- Nehéz volt átszoknia?
- Nagyon. Sok korábbi beidegződést kellett teljesen elfelejtenem. A szárkezelés például annyira más, hogy a szezon során ínhüvelygyulladásom lett tőle. Még most is érzem, de legalább már nem gátol a versenyzésben. Windsorban, a második versenyemen viszont annyira fájt, hogy majdnem feladtam a díjhajtást.
- Ha már említette a díjhajtást, kettesben ez a szám nem tartozott éppen az erősségei közé, most viszont kifejezetten jónak számít benne.
- Valóban jobb lettem díjhajtásban, amihez hozzájárulnak Vili lovai is, amelyeket megkaptam erre a szezonra.
- Netán ez lett a fő száma?
- Azt azért nem mondanám. Itt, négyesben egyelőre nincs olyan kiemelkedő számom, mint amilyen a maratonhajtás volt a kettesben, de előbb-utóbb szerintem megint a maraton lesz az. A mentalitásom ahhoz passzol leginkább…
- Kecskemét kedves helyszín lehet önnek, hiszen 1999-ben egyéniben ezüst-, csapatban aranyérmet szerzett a kettesfogathajtó-világbajnokságon. Most mire számít?
- Szép lenne felidézni az 1999-es pillanatokat… Ha az eredményét nem is lehet, hiszen ott mindhárom egyéni érmet, és a csapatgyőzelmet is megszereztük, a hangulatát mindenképpen meg kellene ismételni. Csapatban egyébként most is reálisnak tartom a dobogóra kerülést, és egyéniben is vagyunk azért néhányan, akik jó esetben akár érmet is szerezhetünk.