Kovács Tamás jubileuma

Mexikóban, 1968-ban debütált, és azóta egyetlen ötkarikás versenyről sem hiányzott. Háromszor versenyzőként, kétszer versenybíróként, négyszer pedig szövetségi kapitányként volt "olimpikon".
- A tizedik olimpiámra készülök. Ez borzasztó, még kimondani is sok! De még meghökkentőbb a másik két évszám: ötven éve tevékenykedem a magyar sportban, huszonöt éve pedig a vívószövetségben - kezdte a honi szövetség technikai igazgatója.
- Négy éve még szövetségi kapitány volt, Athénban új szerepkörben mutatkozik be: sportági vezető lesz. Mit takar ez a pozíció?
- A versenyzők igényeit kell továbbítanom a csapatirodának, és igyekszem majd minden kérésüket teljesíteni. Emellett Szabó Bence szövetségi kapitánynak segítek.
- Versenybírói pályafutása kevésbé ismert, mint a kapitányi vagy versenyzői.
- Kardban és tőrben vezettem mérkőzéseket, és a kilencvenötös barcelonai vébén búcsúztam ettől a szerepkörtől. Nagyon szerettem bíráskodni, rengeteg élményt szereztem itt is. A hetvenkilences melbourne-i vébén például az olasz-román női tőrcsapatdöntőbe be kellett ugranom, mert az eredeti bíró döntései miatt botrányba fulladt a mérkőzés. Mindkét bírói olimpiámon én vezettem kardban az egyéni és csapatdöntőt. Csak azt sajnálom, hogy ez a két olimpia a bojkottok miatt nem volt teljes. Igaz ez akkor is, ha a moszkvai a vívás szempontjából nem volt csonka, mert nagyon erős volt a mezőny, a szocialista országok mellett ott voltak az olaszok és a franciák is, akik főszerepet játszanak ebben a sportágban.
- A zsűritől nagyon sok függ vívásban. Egykori versenybíróként hogy látja az utódok ténykedését?
- Nem vagyok elégedett a bíráskodás színvonalával, éppen ezért a nemzetközi szövetség decemberi tisztújító kongresszusán megcélzom a bírói bizottságba kerülést. Egységesíteni kell a bíráskodást.
- Egy olyan bonyolult sportágban, mint a vívás, lehet egységesíteni? A labdarúgás szabályai jóval közérthetőbbek, az Eb-n mégis sok kritika érte a bírókat, mert másként látták a tizenegyest vagy a kiállítást.
- Hiszek az egységesítésben. Első lépésként eltörölném a bírói beszédet. A víváson kívül nincs sportág, amelyben a bírónak el kell magyaráznia az ítéletét, ráadásul ezt franciául kell tennie. Sokan nem beszélnek megfelelő szinten franciául, ezért inkább elkerülik a rizikós döntéseket, nehogy meg kelljen magyarázniuk. Hogy nézne ki, ha a fociban meg kellene magyarázni, hogy a gól miért gól?! Ettől a tehertől meg kell szabadítani a bírókat! Vannak tradíciók, melyeket meg kell tartani, de ezt nem! Azt sem tartanám elképzelhetetlennek, ha nem egy, hanem három bíró véleménye, gombnyomása döntene a találatról. És az sem jó, hogy a bíró a pást mellett sétál. Ugyanúgy emelt széken kellene ülnie, mint a teniszben vagy a röplabdában, mert föntről jobban látni az akciókat, mint síkban. Azzal sem értek egyet, hogy egy országot csak egy bíró képviselhet. A legjobbaknak kell ott lenniük az olimpián! Ha négy olasz a jó, akkor négy olasz legyen, és ne hívjanak meg ugandait csak azért, hogy segítsük őket. És még valami: meghirdetném a bírák versenyét is. A fociban is díjazzák a legjobb játékvezetőt, a vívásban is kellene. Ez is a még jobb bíráskodásra ösztönözne mindenkit. Nem szégyen más sportágból átvenni a jót.
- Az ötletei tényleg jók. De lesz módja ezekért harcolni?
- Az olimpia után kell pályázni a bírák bizottságába, és én a terveimet röviden elküldöm majd mind a száztizenhét tagország elnökének. Bízom benne, hogy a kongresszusig más is rádöbben a változtatás szükségességére, és a kongresszuson megkapom a kellő támogatást.