Csak egy lövés

Whitly Loper mindössze egyetlen egységgel maradt le a női traplövészet bronzérméről.
Egyetlen agyagkorong. Egyetlen találat. Egyetlen gól. Hol ide, hol oda. Itt minden oly kicsin múlik. A legnagyobbak sem tudnak már utcahosszal nyerni.Ha az ember végigböngészi az eredménysort, fel sem tűnik neki, hogy egy-egy adatsor mögött olykor milyen drámák, avagy személyes tragédiák rejtőznek. Ha egy amerikai látja a kard egyéni érmeseit, vagy a női párbajtőrét, netán a 400 férfi vegyes végeredményét - már ha érdekli egyáltalán -, nyilván fel sem fogja, mit veszített Nemcsik Zsolt azzal a 14:13-nál fordítva levezetett akcióval, min ment keresztül Nagy Tímea, s gyaníthatóan arról sem értesült, miképpen ment jóformán kárba négy év kőkemény munkája Cseh Laci esetében.
Igaz, nekünk sem mond sokat, hogy Whitly Loper egy körrel lemaradt a dobogóról. Holott erről a helyezésről, pontosabban magáról a helyezettről mégis illik megemlékezni.
A tizenhét éves sportlövő jobb szemére ugyanis vak.
Családi örökség, egy fura kór, colodomának hívják, a szem egyfajta rákos megbetegedése, apjában és nagyapjában is egyaránt ott munkál, de náluk csak gyengíti a látást, Whitly volt az első a famíliában, aki fél szemére vakon született. Igaz, Alabama kellős közepén, ami kedvenc Amerikánk fegyvertartó állama, arrafelé a lőpor éppúgy hozzátartozik a mindennapokhoz, mint a konyhasó. Első pisztolyát négyesztendős korában kapta meg, s minthogy a többi sportágban nem igazán tudott érvényesülni e fogyatékossággal (a feléje közelítő, illetve a tőle távolodó tárgyak távolságát nem érzékeli), végül a lövészek edzéseit látogatta, mi több, eredményeivel egyre feljebb és feljebb kapaszkodott a ranglétrán.
Olyannyira, hogy miután trapban országos bajnok lett, kijuthatott ide, Athénba is. Világranglista-huszadikként nem adtak neki sok esélyt - ehhez képest egyetlen lövésen múlt, hogy nem térhet meg éremmel a nyakában. A jobbról kilőtt korongoknál kell extra módon figyelnie, de mint az eredményei is mutatják: képes rá. Kicsit a mi Takács Károlyunkra emlékeztet. Aki egy jobbjában felrobbant gránát miatt ballal tanult meg lőni, s lett kétszeres olimpiai bajnok. Loper egyébként jobbkezes. De az eredményesség érdekében ő is ballal irányítja a puskáját.
Alapvetően ez az öt karika csodája. Hogy itt tényleg minden lehetséges. Már a részvétel esélye úgy megacélozza az embereket, hogy egy ilyen szörnyűségen is túlteszik magukat, nem adják fel, soha, egyetlen pillanatra sem.
Egy találat, egy kör, egy gól. Most oda.
Legközelebb, talán, ide.

Augusztus 16.
A példakép

Augusztus 15.
A válasz: nem

Augusztus 14.
Az istenek a helyükre estek