Kropkó Pétert kabrió várná Hawaii-on

Kropkó Péter ebben az évben három klasszikus távú versenyen indult, Japánban győzött (ezzel kivívta a vb-indulás jogát), Svájcban a hetedik helyen végzett, s Hollandiában is remekül szerepelt, mégsem biztos, hogy részt vehet a szakág legrangosabb eseményén, a legendás hawaii Ironman-világbajnokságon.
- Ha győztem volna Hollandiában, a pénznyeremény miatt egy percig sem lenne kérdéses, hogy utazom, így viszont körülbelül másfél millió forint hiányzik a büdzsémből - mondta Kropkó Péter. - Nem arról van szó, hogy nem tudnám már most kifizetni a költségeket, de én még jövőre is ilyen magas szinten szeretnék sportolni, számolnom kell azzal, hogy a jövő évi szponzorpénzek érkezéséig is ki kell tartanom. Ebbe az időszakba esik a szokásos kora tavaszi edzőtábor is, annak pedig nem szabad kimaradnia, mert akkor egész évben nem lesz miről beszélnünk. Szóval ha nem sikerül előteremtenem a hiányzó összeget, akkor a dicsőséget és a szakmát félre kell tennem, s Hawaii helyett elmegyek a floridai viadalra pénzt keresni.
- Pedig az olimpia évében különösen jól megy önnek, Szöul idején indult először a hawaii vébén, Atlanta és Sydney évében pedig egyaránt hetedik lett a legnehezebbnek tartott vasemberversenyen.
- Tényleg. Ha ez így van, akkor mindenképpen ott kell lennem, ha hajóstoppal megyek, akkor is… Egyébként nem lehet véletlen, hiszen az olimpia feltölti az embert, ilyenkor mindenkiben több a bizonyítási vágy, az olimpia évében szeretne felmutatni valami igazán nagyot.
- Figyelemmel kísérte az Athénban történteket?
- Persze, minden szabadidőmet azzal töltöttem. Nagyon tetszett a triatlonverseny, a szervezők remek pályát alakítottak ki, gyönyörű futamokat láthattunk, és mondhatom, Molnár Erika büszke lehet rá, hogy ott volt ebben a mezőnyben. Sajnáltam, hogy Kuttor Csaba a betegsége miatt nem versenyezhetett, mert azért az is bravúr volt, hogy neki is sikerült kiharcolnia az indulás jogát.
- A nyári játékok mellett jutott ideje az edzésekre is?
- Titokban elkezdtem a felkészülést a világbajnokságra, most egy hét alapozás vár rám, aztán egy könnyű hét után háromhetes rávezetés következne Hawaii előtt. A könnyű hétvégére el kell dőlnie a nyitott kérdésnek, annál is inkább, mert a világbajnokságon számítanak rám a japán Ironman szervezői, az ünnepélyes felvonuláson ugyanis minden kvalifikációs versenyt egy kabrió képvisel, amelynek hátsó ülésén a bajnokokat viszik végig a közönség előtt. A japánok számára természetes, hogy ott leszek, én pedig nem szólok nekik, egy kicsit szégyellem, hogy nekem így kell ezekekkel a nehézségekkel kínlódnom. De egyáltalán nem akarok siránkozni, úgyhogy beszéljünk inkább jó dolgokról!
- Ebbe a kategóriába sorolja a hollandiai versenyt?
- Mindenképpen. Az úszás nem volt túl gyors, de nem is terveztem mást, a kerékpáron a viharos széllel is meg kellett küzdenünk, egy kicsit jobb is lehetett volna az időeredményem, de én már annak is nagyon örültem, hogy most a lábamból átment az erő a kerékpárba, nem éreztem magam olyan tehetetlennek, mint Zürichben. A futás nagyon jól ment, amikor elkezdtem, azt gondoltam, szomorú leszek, ha nem tudom megnyerni a versenyt. Két óra negyvenhárom perc alatt futottam le a maratonit, ez kifejezetten jó egy negyvenegy éves pasitól, ezért aztán szakmailag a második hellyel is elégedett voltam, csak az Európa-bajnok belga Schellens végzett előttem. Egyébként az olimpia miatt furának találtam, hogy engem nem vittek a befutó után doppingvizsgálatra, de a rendezők elmondták, mivel a holland adófizetők pénzéből végzik a tesztet, ezért külföldieket nem ellenőriznek. Ez is egyfajta megközelítés.