Nagy Tímea: Miért ne lehetnék ott Pekingben?

- Tapasztalatból mondom, együttérzek önnel… Hogy tud ilyen állapotban sportolni?
- Április végén éppen azért kezdtem el szedni a homeopátiás szereket, hogy az olimpián ne legyen semmi gond. No és nyugtatgattak, hogy Athénban nincs parlagfű. Egy kicsi azért volt, úgyhogy néha prüszköltem. Tudja, már hat éve gyötör az allergia, augusztus elejétől szeptember végéig nem szabadulok tőle. Brutális szereket pedig nem akarok bevenni. Sajnos, éjszaka sem kímél, úgyhogy alig alszom, emiatt ingerlékenyebb vagyok a gyerekekkel is, és ez nagyon bánt. Tavaly a férjem is allergiás lett, úgyhogy azóta nagyon átérzi a helyzetemet.
- A jól megérdemelt nyaralása sem lehetett nyugodt a parlagfű miatt.
- Eddig igazából még nem is nyaraltunk. Huszonharmadikán hajnalban hazaértem, akkor anyukáméknál volt egy kisebbfajta ünneplés, majd lementünk a Balatonra. Az aranygép érkezésére visszajöttünk Pestre, és terveztük a nyaralás folytatását, ám Csenge lányom összeszedett valami vírust, úgyhogy maradtunk. Most meg Lucán kezdek felfedezni fertőzéses nyomokat. Szóval nem volt nyaralásunk, és egy csomó meghívást, élménybeszámolót, tévészereplést le is mondtam, hogy a betegeskedő gyerekek mellett lehessek.
- Lassan egy hónapja védte meg aranyérmét. Elevenen él még önben az olimpia?

- Már kevésbé, mint Sydney után. Lehet, hogy azért, mert fáradtabb vagyok, de az is igaz, hogy ez az olimpia nem fogott meg annyira.
- Az elutazás előtti nyilatkozataiban elsősorban a csapat jó szereplését kívánta, aztán harmadszor sem sikerült érmet nyernie a válogatottnak…
- Nem tudom elmondani, mennyire bánt az a szereplés, és lehet, hogy emiatt sem tudok annyira örülni az egyéni aranynak. Az, hogy nincs csapatérmem, nagy hiányt jelent a pályafutásomban.
- Még pótolhatja. És akkor fel is teszem a kikerülhetetlen kérdést: lesz folytatás? Az elutazás előtt azt mondta, hogy még egy olimpia már nem fér bele az életébe. Athénban már némileg módosult a terv, nem zárta ki a folytatás lehetőségét, bár hangoztatta, hogy ez a családtól is függ. Néhány hét elteltével tud már valami biztosat mondani?
- Az tény, hogy amióta hazajöttünk, nagyon furcsán érzem magam, mert délután négy és nyolc között szabad vagyok, nem kell edzésre mennem, nincs az a kötöttség. Ez pedig azt jelzi, hogy még mindig szeretek vívni. Ha pedig szeretek vívni, miért ne lehetnék ott Pekingben is? De az is tény, hogy most szeretnék a családdal, a szeretteimmel lenni, és szeretnék még egy kisbabát. Aztán ha az újabb szülés után a család is úgy érzi, hogy tud segíteni, akkor én vállalnék még egy olimpiát. És még valamit hozzá kell tennem. A KFKI Számítástechnikai Rt. segítsége nélkül ezt a négy évet nem tudtam volna végigcsinálni. A család, az egyesületem, a szakosztályom és az említett cég támogatása mind-mind kellett ahhoz, hogy a pályafutásom így alakuljon. Sok mindent átvállaltak, amit egyébként nekem kellett volna csinálnom. Az ünnepségek után megtalálom az alkalmat, hogy személyesen is megköszönjem a szponzorom segítségét, a "hogyan tovább" szerintem egy hosszabb megbeszélés tárgya lesz. Most azonban még nekem is vissza kell rázódnom a hétköznapokba. Például hosszú szünet után ma vittem először Csengét oviba. Ez nem nagyon tetszett neki, de muszáj volt, mert érzem, hogy kezd neki sok lenni az a nyüzsgés, ami körülöttem van. Nem akarom, hogy bármi is megzavarja, azt szeretném, ha társai között élné az eddig megszokott életét. ---- A ---- N