Bajnoknak világelső kutya jár

- Kezdjük egy naiv kérdéssel: hazaérkezése óta edzés edzést követett?
- Ezt azért nem mondhatnám… A múlt hétfői hazaérkezés után, már aznap este Székesfehérvárott rendeztek nagy ünnepséget a tiszteletemre, amit sok-sok meghívás követett. Volt általános és középiskolámba is várnak, de ezeket a találkozásokat el kellett halasztani, éppen a még rám váró versenyek miatt. A Világkupa-döntő után ugyanis, szeptember végén még az Európa-bajnokságon is indulok. De hogy feleljek is a kérdésére: a héten már úsztam, futottam és lőttem is, és a pénteki utazásig azért minden számban beiktatok egy-egy edzést. Bevallom, a Világkupa-döntőt majd lendületből teljesítem, remélem, az egész évben elvégzett munka csak segít valamennyit, viszont az Európa-bajnokságra már felkészülök.
- Azért ne szaladjunk annyira előre, maradjunk még egy kicsit az olimpiánál! Hogyan emlékszik vissza az Athénban történtekre?
- Arra még nem volt időm, hogy felelevenítsem, végiggondoljam az olimpiát. A "nosztalgiázáshoz" nagyon szeretném megnézni a tévéfelvételeket, no és az edzőim kinn is kameráztak, azt is végignézem. De ez nem a közeljövőben lesz.
- Kritikus szemmel nézi majd a szereplését? Bosszankodni fog mondjuk egy-egy elvesztett asszó miatt?
- Nem! Mivel olimpiai bajnok lettem, feljutottam a csúcsra, most a bírálatoknak nincs helyük. Élményként akarok újból megélni mindent. No és arra is kíváncsi vagyok, hogy tényleg úgy történtek-e bizonyos dolgok, mint ahogy azt mások elmesélték, illetve én hogyan látok egy adott esetet.
- Mennyivel volt más Athén, mint Sydney?
- Most már tudtam, hogy mi vár rám, és azt is tudtam, mit nem szabad megtennem, amit Sydneyben megtettem.

- Például?
- Tudatosan ügyeltem rá, hogy ne ragadjon el a forgatag, az olimpia nyüzsgése. Míg négy éve sok eseményre elmentem, most csupán a férfi párbajtőrözők csapatdöntőjén és egy férfi kézilabdameccsen voltam a versenyem előtt. A többi időt edzéssel és pihenéssel töltöttem.
- A győzelme után azért volt lehetősége másoknak szurkolni?
- A versenyt követő órák a doppingvizsgálattal valamint sajtótájékoztatóval teltek. Megjegyzem, fél óra alatt végeztem a doppinggal… Aztán másnap vérvétel, sajtótájékoztatók, nagyköveti fogadás, és ezzel el is telt az idő. Az utolsó napon pedig ajándékokat vásároltam, főként az olimpiára emlékeztető kabalákat. Este pedig annyira fáradt voltam, hogy még a záró ünnepségre sem mentem el.
- Az aranyérmen kívül mivel lepte meg magát, ami szintén Athénra fogja emlékeztetni?
- Egy kispárnával, amin rajta van az ötkarika és az Athén 2004 felirat. De nemcsak ezt hozta nekem az olimpia…
- Nocsak? Megosztja velünk az örömét?
- Gyarapodott a kutyacsaládunk. A vőlegényem lepett meg egy "világbajnok" kutyával. A világ egyik leghíresebb tenyésztőjét, Jean-Paul Bernarde urat kereste fel az internet segítségével, és tőle rendelt nekem egy bearded collie kutyust. Ez egy angol pásztorkutyafajta, hasonló ahhoz, amilyen már van nekem, de ennek hosszú a szőre. Mások akár tíz évet is várnak arra, hogy ettől a tenyésztőtől legyen kutyájuk, nekem nem kellett ennyit várnom.
- Gondolom, az olimpiai bajnoki cím jó ajánlólevél volt, és meggyorsította a folyamatot…
- A párom még az elutazásom előtt felvette a kapcsolatot a tenyésztővel, vagyis akkor még nem voltam bajnok. Hogy utána értesült-e a győzelmemről, azt nem tudom. Mindenesetre nagy örömmel hoztuk haza Lyon mellől a nyolchetes kiskutyust.
- Mi a neve?
- Kicsit hosszadalmas lesz elmondani. A kennelneve, vagyis a "vezetékneve" De Chester, a "keresztneve" pedig Vis ta Vie. Úgy kell ejteni, hogy vi ta ví de cseszter, ami annyit tesz, hogy éld az életed Csesztertől.
- Húha, ez tényleg hosszú. Amíg ezt kimondják…
- Ne aggódjon, nem így szólítjuk őt. Van hívóneve, vagyis "beceneve" is, mégpedig Lola. Így azért már egyszerűbb, ugye? ----