Capello és a nyerőautomata

"Sohasem mennék olyan csapathoz, mint amilyen a Juventus. Egyszerűen ellenkezik az életfelfogásommal. Mindenki oda akar menni, én viszont nem: engem nem vonzana az a feladat."
Fabio Capello néhány hónappal ezelőtt, a 2003-2004-es idény kellős közepén jelentette ki ezt az olasz sajtóban, ehhez képest a bajnoki év befejezése után nem sokkal közölte, hogy - élve szerződés adta jogával - a torinói sztárcsapatnál folytatja a pályafutását. A fővárosban enyhén szólva nem lett különösebben népszerű (a Roma-drukkerek nemes egyszerűséggel leárulózták az 1999 óta öt idény alatt három dobogós helyezést, köztük egy bajnoki címet elérő szakvezetőt), de azt sem mondhatjuk, hogy a Juventus szurkolói kitörő örömmel fogadták volna, hiszen az első barátságos meccsen rögtön felharsant a "Marcello Lippi, Marcello Lippi!" kórus, ami elég egyértelmű véleménynyilvánítás volt a tábor részéről.
Capello persze aligha hatódott meg ezektől az érzelem diktálta megnyilvánulásoktól, ő sokkal professzionálisabb edző annál, mint hogy ilyesmire fecsérelje az idejét. Fontosabb dolga volt: újra "nyerőautomatát" kellett csinálnia a Juventusból, amely Lippi második korszaka alatt rengeteget nyert, ám a 2003-2004-es idényre elfáradt.
A vérfrissítés persze nem állt meg a kispadnál, a Juventus vezetősége igazi sztárokkal erősítette meg a keretet. A védelembe a francia Jonathan Zebina és az olasz Fabio Cannavaro érkezett, a középpályára a brazil Emerson, a csatársorba a svéd Ibrahimovic, és visszatért a bázisra két, korábban kölcsönadott játékos: az olasz Blasi és az uruguayi Zalayeta.
A hátvédsorban a két új ember rögtön bekerül a kezdő kvartettbe, amely ezentúl Zebina, Thuram, Cannavaro, Zambrotta sorrendben áll majd fel. Ez azt jelenti, hogy olyan ászok szorulnak a kispadra, mint Ferrara, Montero, Iuliano, Legrottaglie, Tudor, Birindelli, Pessotto, kivétel nélkül egykori vagy mai válogatott játékosok, akik aligha örülnek a helyzetüknek. Ugyanakkor további változást jelent, hogy Thuram a jobb oldalról visszatérhet kedvenc helyére, középre, így újra összeállhat a Parmánál egykor már megcsodált Buffon, Cannavaro, Thuram védekező trió.
A középpálya valamivel nagyobb rébuszt (de nem a Milannál látott rombuszt) jelent. A jobb oldal elvben az argentin-olasz Camoranesié, a bal pedig a cseh Pavel Nedvedé, akire Capello - Lippivel szemben - nem irányítóként, hanem (behúzódásra jogosult) szélső középpályásként tekint. Középen Emerson helye biztos, míg mellette az olasz sajtó szerint Blasi lesz a másik biztos ember, nem pedig Tacchinardi vagy a ghánai Appiah. (Ebből a sorból Conte viszszavonult, Marescát pedig kölcsönadták a Fiorentinának.)
A csatársor augusztus legvégéig biztosnak - és lényegében változatlannak - tűnt, hiszen Di Vaio eladásával csak Miccoli, Del Piero és Trezeguet maradt a keretben. Az átigazolási piac utolsó napján azonban sikerült megszerezni Zlatan Ibrahimovicot, az olaszokat az Eb-n kiejtő svéd Ajax-támadót, ami megingathatja a kialakult hierarchiát. Egyrészt kiszoríthatja a kezdőből a franciát, másrészt nem zárható ki, hogy miatta át kell alakítani a fél csapatot: elképzelhető olyan alapfelállás is, amelyben a három középpályás előtt Del Piero irányít, elöl pedig Trezeguet és Ibrahimovic játszik, vagy olyan Real-féle hadrend is, amelyben a középpályán Emerson és Blasi ütközik, Alex, Ibrahimovic és Nedved alkot, Trez pedig az egyetlen ék.
Egy biztos: Ibrahimovic gyorsan kiszorította Miccolit a keretből, az apró termetű csatár ugyanis Zlatan érkezésével néhány órán belül eligazolt a Fiorentinához.
Ez tehát nagyjából az a keret, amellyel Fabio Capellónak meg kell javítania a "nyerőautomatát", hiszen a Juventus ritkán ront el egy-egy idényt, így a cél most is egyértelmű: vagy a bajnokságot, vagy a Bajnokok Ligáját meg kell nyernie Don Fabiónak. (Ez utóbbihoz az első apró lépést sikerült megtenni, hiszen a BL selejtezőjéből továbblépett a Juve.)
Az "új" Juventus egyébként is - a csapatot egykor játékosként is szolgáló - Capello körül forog majd, hiszen Itáliában sok szakértő meg van győződve arról, hogy ő az egyetlen, aki méltóképpen átvehette Marcello Lippi örökségét. A trénerre mindenesetre máris érdekes feladat vár, hiszen a bevezetőben említett négy nagy igazolás közül ketten, Cannavaro és Ibrahimovic csak augusztus legvégén érkeztek, azaz őket villámsebesen kell beépíteni a csapatba, miközben meg kell küzdenie a régi gárda mellékszerepre kárhoztatott tagjaival is, akik - legalábbis Lippi hasonló "forradalmai" idején - előbb-utóbb mindig visszaszivárogtak a kezdőbe.

A Juventus kerete
Kapusok: 1 Buffon, 12 Chimenti, 22 Bonnefoi; hátvédek: 2 Ferrara, 4 Montero, 5 Tudor, 6 Legrottaglie, 7 Pessotto, 13 Iuliano, 15 Birindelli, 19 Zambrotta, 21 Thuram, 27 Zebina, 28 F. Cannavaro; középpályások: 3 Tacchinardi, 8 Emerson, 11 Nedved, 16 Camoranesi, 18 Appiah, 20 Blasi, 23 Kapo, 24 Olivera; csatárok: 9 Ibrahimovic, 10 Del Piero, 17 Trezeguet, 25 Zalayeta ---- Talán merészség volt az újonc Fiorentinát rögtön azon klubok közé sorolni, amelyek eséllyel pályáznak egy UEFA-kupás helyezésre, de a firenzei gárda annyira megerősödött a nyáron, hogy nagyon csodálkoznánk, ha tényleg csak a bentmaradásért hajtana. (A lilák egyébként kisebb csodát hajtottak végre, miután a 2002-es csődjüket követően a negyedik ligába sorolták őket, de innen mindössze két év alatt sikerült visszajutniuk a legjobbak közé, miután a szövetség tavaly nyáron a B-liga bővítése miatt a harmadosztályból "sportérdemeire tekintettel" eggyel följebb emelte a gárdát.)
Della Valle elnök szíve szerint a kispadon is váltott volna, mert a feljutást kiharcoló Emiliano Mondonicót nem tartja igazi sikeredzőnek, de később meggondolta magát, így a Torino és az Atalanta egykori kiváló trénere maradhatott. (Ahogy nem ment el Angelo Di Livio sem, a veterán csapatkapitány, az egyetlen futballista, aki megmaradt hírmondónak a 2002-ben az A-ligából kizuhant együttesből.)
A Fiorentina minden csapatrésze alaposan megizmosodott, a feljutó gárda tagjai közül csak egy-egy labdarúgó maradt meg a kezdőben: a középpályán Maggio, elöl pedig a gólzsák Riganó, bár nem lesz könnyű dolga Miccoli és Portillo mellett. Bizony-bizony, a Juventus és a Real Madrid is kölcsönadott egy-egy (otthon fölöslegesnek tűnő) fiatal csatárt a firenzeieknek, akik köszönik a lehetőséget, és megpróbálnak élni vele.
A Juventus-Fiorentina együttműködés egyébként is szokatlanul jó, különösen ahhoz képest, hogy a két klub szurkolótábora között meglehetősen feszült a viszony. Torinóból három játékos - Miccoli, Maresca és a legutóbb a livornóban látott fiatal védő, Chiellini - érkezett Firenzébe, és mindhárman benne vannak a "Mondo" által tervezett (3-4-1-2-t játszó) kezdőcsapatban.
A többi új fiú közül meg kell említeni Nakata, Jörgensen, Obodo, Ujfalusi, Lupatelli és Dainelli nevét is, ebből is látszik, hogy nem lila álom az egyik UEFA-kupás helyezés elérése. ---- Siena: csak a csatársor maradt. A bundabotrányba alaposan belekeveredett Sienánál igen nagy volt a forgalom a nyáron, a toszkán kiscsapat 18 (!) új játékost vásárolt, és csaknem ugyanennyien távoztak is a klubtól. Az alapcsapatban gyakorlatilag csak a Chiesa, Flo csatársor maradt változatlan, valamint "mutatóban" egy-egy ember a védelemben és a középpályán (Cirillo és Vergassola). Új a tréner is, a távozó Papadopulo helyét a tapasztalt Luigi Simoni vette át, az ő feladata lesz a sok ismerős nevű futballistából - Manninger, Falsini, Colonnese, Della Morte, Di Donato, Pecchia, Zancopé, Schopp - egységes csapatot kovácsolni.

Livorno: maradtak a veterán gólzsákok. A Livorno kimondhatatlanul régen, 1949-ben, azaz 55 évvel ezelőtt szerepelt legutóbb a Serie A-ban, úgyhogy el lehet képzelni, mekkora a lelkesedés a kikötővárosban. A vezetőségnek Mazzarri mestert ugyan nem sikerült megtartania (a tapasztalt, bár nem mindig sikeres Franco Colomba érkezett a helyére), de a keret nagyobb része ugyanazokból áll, akik kiharcolták a feljutást. A védelmet és a középpályát kellett csak kicsit megerősíteni, elöl ugyanis maradt a 38 éves Igor Protti és a valamivel fiatalabb Cristiano Lucarelli által alkotott duó, amelynek tagjai az előző idényben 53 gólt termeltek. Ha ezúttal csak fele olyan eredményesek lesznek, akkor a bordómezesek bent maradhatnak a legjobbak között.

Reggina: hová lett a védelem? A gyenge anyagi lábakon álló Reggio Calabria-i együttes gyakorlatilag az egész védelmét lecserélte(Jiranek, Torrisi, Falsini és Sottil is távozott ebből a csapatrészből), ráadásul elveszítette irányítóját, Cozzát és a gólzsák Di Michelét. Ugyanakkor jó hír, hogy a középpálya gyakorlatilag változatlan maradt (a Mozart, Nakamura, Tedesco trió nem rossz), míg elöl a Milantól érkezett fiatal Borriello lesz Bonazzoli ékpárja. A déli gárdát egy debütáló tréner irányítja: Walter Mazzarri 2001 óta dolgozik önállóan, és azóta minden évben egy osztállyal feljebb lépett, az előző idényben a Livornót vezette fel a Serie A-ba.