Horváth Viktor sérülésmentes folytatást szeretne

FÜREDI MARIANNEFÜREDI MARIANNE
Vágólapra másolva!
2004.10.04. 20:43
Címkék
Csőstől jön a baj - tartja a mondás. Nos, ha máskor nem is, az idén a saját bőrén tapasztalta ezen állítás igazságát vb-ezüstérmes öttusázónk, Horváth Viktor. A 26 éves székesfehérvári versenyző alig felejtette el a budapesti Világkupa-versenyen elszenvedett májusi sérülését, a szeptember végi Európa-bajnokságon újból "balesetet szenvedett". Nem is tudta befejezni az albenai viadalt.
- A hagyományos verseny vívása közben egyszer csak úgy éreztem, mintha begörcsölt volna a vádlim - eleveníti fel a történteket Horváth Viktor. - Gyorsan bevettem egy sótablettát, a masszőr is kezelésbe vett, és vívtam tovább, bár egy kis nyomást továbbra is éreztem a lábamban. Aztán két asszóval a vége előtt szúró fájdalmat éreztem, és akkortól már nem tudtam folytatni. A leginkább az bántott, hogy nem tudtam befejezni a versenyt, mert így a csapatot sem tudtam segíteni. - Azóta, gondolom, kiderült, mi a baj.- Persze, itthon azonnal a Sportkórházba mentem, ahol megállapították, hogy a jobb vádlimban elszakadtak az izomrostok. Mondták, a legjobb gyógymód a pihentetés, emellett kenőcsöt kaptam rá és fizioterápiás kezelésekre járok. Két hét teljes pihenőt írtak elő, ebből egy már eltelt, aztán a finom mozgást elkezdhetem. A terhelésre azonban öt hétnél előbb gondolni sem lehet. Még az a szerencse, hogy most úgyis a szabadságunkat töltjük, vagyis a munkából nem esek ki. De azért az Európa-bajnokságot kibírhatta volna a lábam…- A májusi Világkupa-versenyen is vívás közben sérült meg. Nem lehet, hogy azt a sérülést nem heverte ki teljesen?- Akkor kifordult a bokám, de már teljesen rendbe jöttem. Ezt az is jelzi, hogy az Eb előtt indultam a Világkupa-döntőben, és egész jól szerepeltem. Úgy lettem nyolcadik, hogy csupán 712 pontot vívtam, a többi számban viszont jó voltam. Éppen ezért bizakodva vártam a kontinensbajnokságot, amelyen jó lövészettel, 184 körrel kezdtem, aztán jött a vívás és a sérülés. Mit mondjak? Ez nem az én évem volt. - Lelkileg hogyan viselte?- Mostanra megedződtem. Elkönyveltem, hogy ez az év ilyen. - Korábban mintha nem lett volna ennyire sérülékeny.- Valóban. Egyszer, még kilencvenhatban kiment a bokám, de hát ez nem számottevő. Tavalyelőtt ugyanígy elszakadtak a rostok a vádlimban, és ez azt jelzi, hogy most már jobban kell vigyázni a lábamra. Hiába, nyolcvannyolc óta öttusázom, azóta "elhasználódtam". - Válogatottbéli társai két hét múlva lovastáborral kezdik a felkészülést az új idényre. Köztük lesz ön is?- Nem, ezúttal kihagyom ezt a tábort, ugyanis elhalasztott nászútra utazom. Július tizedikén volt az esküvőm, ám akkor még javában tartott az olimpiai edzőtáborozás, és tartalékként én is készültem Athénra, majd jött a Világkupa-döntő és az Európa-bajnokság. Most pótolom, amire a magánéletben eddig nem volt idő, de november másodikán már én is elkezdem az edzéseket. Bízom benne, hogy egy időre letudtam a sérüléseket, és jövőre szerencsésebb leszek.
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik