A mindenható televízió

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) elnökéről nem csupán illetlenség, de egyenesen tiszteletlenség lenne azt állítani, hogy sületlenséget beszél. Ilyesmire mi sem ragadtatjuk magunkat, sőt, mielőtt a nevezetes és azóta többször emlegetett kijelentést idéznénk, szükséges tisztáznunk néhány mentő-magyarázó körülményt. Az egyik, hogy az a bizonyos mondat csaknem ötven esztendővel ezelőtt hangzott el egy nagyvonalú kézlegyintés kíséretében, közelebbről Cortina d’Ampezzóban, az 1956-ban rendezett téli olimpiai játékokat követően. Helyesen látni és megjósolni a jövőt ráadásul nem mindig egyszerű, hát még amikor a sport szédítő változásai olykor felülmúlják akár legmerészebb fantáziánkat is. Az illusztris elnök az amerikai Avery Brundage volt, a meglehetősen különc chicagói milliomos, aki 1952-től éppen húsz esztendeig töltötte be a NOB elnöki posztját. Az említett olimpia egyebek között azért is nevezetes, mert első alkalommal itt próbálkozott közvetítéssel a televízió. Ne szépítsük: az első nekirugaszkodás gyengécskére sikerült, s amikor a szegényes teljesítményt és a gyatra bevételt summázta Brundage úr, csak ennyit tett hozzá: "Nem érdekes, nem számít… Ha hatvan esztendeig megvoltunk a televízió nélkül, megleszünk nélküle a következő hatvanban is." n A nyakas amerikai nem láthatott a jövőbe, ez rendben is van, más kérdés, hogy röpke négy évvel később, 1960-ban a római olimpia közvetítési jogáért a CBS amerikai tévétársaság már 40 000 dollárt fizetett, az öreg kontinensen 18 ország vette át az adást, amely nagy sikert aratott, tehát az üzlet mégiscsak beindult. n A napokban Jacques Rogge, a NOB belga elnöke Monacóban részt vett és felszólalt a SPORTEL, a nemzetközi sporttelevíziósok immár 15. alkalommal megrendezett kongresszusán. Az ötkarikás mozgalom első embere elégedetten jelentette be, hogy az athéni olimpia a televíziózás minden fontos vonatkozásában túlszárnyalta a korábbi rekordot. Az eseményeket mintegy 300 állomás közvetítette a világ 220 országába, illetve a hozzájuk tartozó távolabbi tartományokba, napi átlagban mintegy 2000 órában, ami 35 000 órára rúg a játékok teljes időtartamát figyelembe véve. Ezen belül drámai módon emelkedtek az élő adások, mégpedig "prime time-ban", azaz főműsoridőben. A korábbi óramennyiségekkel való összehasonlításban (a Sports Marketing Surveys adatai szerint): az athéni 35 000-rel szemben 1992-ben Barcelonában ez az szám 25 000 óra, Atlantában 1996-ban 29 000, Sydneyben 2000-ben 29 600 volt, ez utóbbihoz képest tehát Athén eredménye 27 százalékos emelkedést jelez. A földkerekség olimpiát követő nézőserege 3.9 milliárdra rúgott. n A pénz beszél, és persze mindenki feszülten odafigyel az olimpiai mozgalom üdvözítő jólétét garantáló számokra. A televízió jelentőségét pontosan érzékelhetjük, ha a nyári olimpiák közvetítési jogáért csak az Egyesült Államok csatornái által kifizetett jogdíjakat vetjük össze: 1972, München - ABC, 7.5 millió dollár; 1976, Montreal - ABC, 25; 1980, Moszkva - NBC, 85; 1984, Los Angeles - ABC, 225; 1988, Szöul - innentől kezdve végig NBC, 300; 1992, Barcelona - 401; 1996, Atlanta - 456; 2000, Sydney - 705; 2004, Athén - 793 millió. Peking, 2008 - NBC, 894 millió: azaz nincs megállás! n Sydneyben a tévé összbevételei 1 milliárd 320 millió dollárra rúgtak. Nem kevés. A bevételek 60 százaléka a szervező-rendező bizottságé, a fennmaradó 40 százalék - az a bizonyos garancia a jólétre - a NOB-é, amely nagyvonalúan utal a nemzetközi szövetségeknek, a részt vevő nemzeti bizottságoknak, és természetesen részben ebből finanszírozza a saját programjait és működését is. n A derűlátó Jacques Rogge ezekkel a szavakkal fejezte be mondandóját: "Két vezető elvet vallunk. Az egyik, hogy a lehető legszélesebb nézettséget tegyük lehetővé. A másik, hogy nyíltan, átláthatóan ítéljük oda a jogokat." Az elnök nem mondta ki, de mindkét elv fontos üzenetet hordoz a közvetítésre majdan vállalkozók számára, mégpedig bölcs előrelátással, figyelembe véve az informatikai forradalom várható újabb és újabb technikai elemeit, az internet, a mobiltelefon-hálózatok fejlődő szolgáltatásait is. A jövőre utalt, amely valójában már itt is van.