Mégpedig nem is kicsik: a bajnokságban megállíthatatlanul előretörő Barcelona, az utóbbi időben krízisbe került Valencia, a címvédő Zaragoza, valamint az európai kupaszereplésről álmodozó Espanyol volt kénytelen meghajolni gyengébbnek tartott riválisa előtt - hogy csak a legnagyobb fejre állásokat említsük.
Henrik Larssonnak (jobbra) és a többi barcelonainak tudomásul kellett vennie, hogy az alsóbb osztályú Gramanet kiejtette ôket a kupából
Kis túlzással kijelenthetnénk, a Barcelona búcsúja a harmadosztályú Gremanet ellenében nem is akkora meglepetés, ugyanis a katalán óriásnak valamiért nem megy a kupában, amióta 2001-ben bevezették, hogy az első és a második körben a továbbjutás egyetlen mérkőzésen dőljön el. A Barca az ezt megelőző négy kiírásban háromszor bukott el az első fordulóban (a 32 közé jutásért vívott harcban) alacsonyabb osztályból érkezett riválisával szemben. Frank Rijkaard edző ezúttal fogadkozott, hogy Spanyolország legtöbbszörös kupagyőztese (24 alkalommal került a Camp Nouba a mindenkori államelnökről elnevezett trófea) nem veszi félvállról a tornát, ám a szintén katalán Gramanet ellen olybá tűnt, tanítványainak mint púp a hátukra, úgy hiányzott a hétközi mérkőzés. Igaz, a végül 120 percessé terebélyesedő találkozón végig a tartalékosan felálló Barcelona irányított, ám nagyon hiányzott a csapatból Ronaldinho, aki nélkül a többi klasszis szinte csak kötelességből futott a labda után. A brazil támadó vállsérülése miatt hagyta ki a találkozót, és szokásához híven kiállt csapattársai mellett: "Az ilyen mérkőzéseken a labda önálló életre kel, és egyszerűen nem akar bemenni. Hiába álltam volna be én is, vagy játszhattak volna a többiek két napon át, a labda akkor sem haladt volna át a gólvonalon. Mindent megtettünk a sikerért, de lehetetlen volt győznünk. Semmit sem tehettünk." Hasonló cipőben járt a Valencia is, a bajnoki cím és az UEFA-kupa védője lehangoló teljesítményt nyújtott a másodosztály nyolcadik helyén álló Lleida vendégeként. A Turia-partiak sem a legjobb összeállításukban játszottak, ám ez nem lehet magyarázat a hazaiak egyértelmű fölényére és megérdemelt sikerére. "A Lleida rengeteget dolgozott, folyamatosan a gólszerzésre törekedett, ami természetes, hiszen egy alacsonyabb osztályú csapat sokkal motiváltabb a kupában. Ugyanakkor ezen az estén nekem úgy tűnt, inkább a Lleida játszhatna az első vonalban, mint a Valencia" - dohogott Claudio Ranieri, a vesztes fél edzője. A Zaragozánál leginkább magukat okolhatják a játékosok a Tarragona elleni fiaskó miatt. Egyrészt, mert Milito (59. perc) és Álvaro (61.) kiállítása miatt az utolsó fél órában kettős emberhátrányban játszott a címvédő, másrészt a pályán lévők szinte egy pillanatra sem tudták felvenni a másodosztályú gárda által diktált iramot. ---- K ---- &