A tavalyi kiélezett szituációval, a csaknem teljes holtverseny nyomán fellépő kettős bajnokhirdetéssel ellentétben a Vasas idén fölényesen gyűjtötte be a csapatbajnoki aranyat. A szombati első fordulóban 15:11-re nyertek az angyalföldiek a tavalyi társelső, a nagy rivális Univer-KTE ellenében, a visszavágón, a vasárnapi második körben a penzum az volt, hogy ezt az előnyt megőrizzék.
Bóna László (felül) a hétvége legnagyobb meglepetéseként legyôzte az athéni bajnok Majoros Istvánt (Fotó: Meggyesi Bálint)
Bóna László (felül) a hétvége legnagyobb meglepetéseként legyôzte az athéni bajnok Majoros Istvánt (Fotó: Meggyesi Bálint)
"Minden az alsó három súlycsoport küzdelmeiben dől majd el. Ha ott sikerül egy-két bravúrt véghezvinnünk, akkor idén nem kell majd számolgatni a végkifejletnél" - jósolta Bódi Jenő, a Vasas edzője a sorsdöntő összecsapás előtt. Nos, tervei finoman szólva bejöttek, az első két meccs után ugyanis már 6:0-ra vezetett a Vasas. Már a legkisebb súlycsoportban is óriási küzdelemben dőlt el a pontok sorsa, Kollár Norbert kilenc percnyi viaskodás után gyűrte le 2:0 arányban Májer Rolandot, a két pont két kapaszkodásból született. A 60 kilósoknál Bóna László 3:0-ra felülmúlta Athén olimpiai bajnokát, Majoros Istvánt, méghozzá hatalmas csatában, meggyőzően, úgy, hogy kétszer is megpörgette ellenfelét, míg Majoros próbálkozásait rendre kivédekezte a földharc során. Hatalmas meglepetés - gondolhatnánk első pillantásra, ám ha jobban belegondolunk… Majoros életében az olimpia óta egymást érték a protokollesemények, alig volt ideje felkészülni a csapatbajnokságra. "Nem történt tragédia, kikaptam, nem lehet mindig nyerni - mondta Athén bajnoka a mérkőzés után. - Sajnálom, hogy csak ennyit tudtam segíteni a csapatomnak, mindent megtettem, de most csak ennyi volt bennem." A témáról persze Bódi Jenőnek is érdekes a véleménye: "Nem akarok senki dolgába beleszólni, de Bóna is válogatott birkózó, és egy ilyen kritikus meccsen, amikor Majoros érthetően nincs csúcsformában, én személy szerint biztosan nem dobtam volna oda koncnak egy olimpiai bajnokot, hogy lerombolják a nimbuszát…" Tihanics szerint hőstett, hogy Majoros nem vonult hoszszabb pihenőre az olimpia után, és csapata rendelkezésére állt, nélküle a Kecskemét második helye is veszélybe került volna. A következő meccsen Pongrácz és Zelei gabalyodtak egymásba, egy akcióktól hemzsegő, jó kis szabadfogású meccsen, és a kecskeméti győzelme jelezte, nem főtt még le ez a kávé véglegesen. Pláne, hogy a következő meccsen, a 74 kilósoknál Horváth András végre kötöttfogásban birkózhatott, és technikai tussal darálta be Fazekast, utóbbi viszont teljesítette az edzői penzumot: pontot szerzett csapatának. Összetettben ekkor 8:7 volt a Vasas javára. Gyurasits Csaba és Berzicza Tamás következett - szabadfogásban. Hiába volt a kötöttfogású kecskeméti a hétvégén kirobbanó erőben (a nap folyamán 96 kilóban is szerepelt, és tőle 5-9 kilóval nehezebb birkózókat pörgetgetett nagy elánnal), a szabadfogású Gyurasits négy lábratámadással és mögékerüléssel megnyerte a meccset, s tovább növelte az angyalföldi előnyt. A 96 kilósok csatájában Kaló Béla feladta a küzdelmet - szombaton Rozbora ellen vállcsontzúzódást szenvedett, most az olimpikon Virág Lajos vasmarkában elviselhetetlenné fokozódott fájdalma. "Nem volt értelme a további szenvedésnek, pláne, hogy már nem nagyon volt esélyünk a végső győzelemre. Ugyanezen okok miatt nem dobtam oda a junior Dömötört sem Deák Bárdos elé a nehézsúlyban. Idén jobb volt a Vasas, ami nem is meglepő, hiszen két csapatra való embere van“ - summázta beletörődően Tihanics. A Vasasnál vasárnap közös ebéddel ünnepelték a bajnoki címet, kupába került és lecsusszant a torkokon egy négyliteres pezsgő is. "A tavalyi felemás siker után idén meggyőzően sikerült nyernünk - így Bódi. - Az egész csapat megtette a magáét, azt hiszem érthető az örömünk." ---- & ---- &