Szajtyijev álmában is kísértette

- Ha egy embert kellett volna választanom, akit semmiképp sem szerettem volna még a csoportomban sem, hát még első ellenfélnek, akkor az pont Szajtyijev lett volna - pillant vissza az olimpiára a birkózó. - Nem tartottam senkitől a mezőnyben, úgy éreztem, optimálisan sikerült a felkészülés. Amikor megtudtam, hogy vele kezdek, azt mondtam magamban, nem baj, mindenkit meg kell verni, ha az ember olimpiai bajnok akar lenni.
- De ha jól tudom, Szajtyijevet még sohasem sikerült legyőznie.
- Igen, ötször vagy hatszor birkóztam ellene, még sohasem vertem meg, sőt még megszorítani sem nagyon sikerült. Utólag belegondolva talán ez a lelki tényező is bennem volt a meccs előtt. Aztán az első félidő végére nagyon elfáradtam, és ráadásul hátrányba is kerültem. Négy és fél pernél már éreztem, hogy akármit csinálok, nem tudom megfordítani a mccset, egyszerűen elillant az erőm. Pedig a fizikai felmérések kifogástalan kondíciót mutattak nálam, de a fogyasztás, az idegi feszültség mindig befolyásolja az erőt. ---- - A második meccsen meg már mindegy volt…
- Azt nem mondanám. A meccs előtt a görög odajött hozzám, és kérte, hogy jó pénzért engedjem át neki a meccset, mert hazai pályán neki nagyon fontos a helyezés. Azt mondtam neki, hogy nem tehetem ezt, sem az edzőmmel, sem a szurkolóimmal. Le akartam őt győzni. Aztán a szőnyegen kiderült, hogy a továbbjutás reménye nélkül nem ment a küzdelem, egyszerűen tompa voltam. Nem nagyon szoktak tíz másodperc elteltével válldobással elhajítani, most ez történt. Persze Betinidisz is Bedinasviliként látta meg a napvilágot, és grúzként volt korábban Európa-bajnok is, de akkor sem mentség…
- Mikorra tette túl magát az athéni történéseken?
- Egy ideje már teljesen oké vagyok, de mondanom sem kell, hogy rettentően el voltam keseredve. Szajtyijev nem elég, hogy jól megvert, hanem az olimpia után még öt napig egyfolytában vele álmodtam. Aztán szép lassan leülepedett bennem minden. Persze amikor arra gondolok, hogy már megint elment egy olimpia, mintha tűszúrások érnének.
- Hol felejtett, ment valahová nyaralni?
- Nem fogja elhinni, három hétig ott maradtam még Görögországban.
- Az ember azt gondolná, hogy egy életre megutálja Hellászt, messzire elkerüli a giroszsütőket még idehaza is, az ouzótól meg kiütéseket kap…
- Pedig nem. Jó volt a tengerparton feltölteni a napelemeket. Elég sok mindenről lemondtam az olimpia előtti fél évben. A pihenésben, feltöltődésben persze a barátnőm is sokat segített.
- Aki szintén birkózó, az olasz női válogatott tagja.
- Igen, számomra nagyon fontos, hogy a párom megérti, min megyek keresztül. Pontosan tudja, hogy a fogyasztás kínkeserves napjaiban nyűgös vagyok, hasonló gondok, gondolatok foglalkoztatnak minket. ---- - Aztán Athén után következett a csapatbajnokság.
- Igen, de előbb még nem a magyar, hanem a német. Hétvégenként ugyanis a Bundesligában az Adelhausen gárdáját erősítem. A világ legerősebb bajnokságában tizennyolc első osztályú csapat van, északi és déli csoportba osztva. Szeptembertől decemberig minden hétvégén rendeznek fordulókat, januárban pedig a rájátszás következik. A világ minden országából a legjobb birkózók gyűlnek össze.
- Akkor kicsit más, mint a magyar csapatbajnokság, ahol szinte nézők nélkül zajlott a küzdelem.
- Általában háromezer néző előtt birkózunk. Profi a szervezés, profi a színvonal, és persze a juttatások is elfogadhatóak. De messze nem csak a pénzért teszem. Remek lehetőség, hogy erős birkózók ellen teszteljem magam, otthon ugyanis nem nagyon akad ellenfelem. Pénteken este repülőre ülök, vasárnap este pedig vissza, majdnem minden hétvégén. A nyolcvannégy kilóban lépek szőnyegre, eddig hat meccsből négyet nyertem, kikaptam a görög Polianidisztől meg az exukrán német Bicsinasvilitől.
- Jövőre árpilisban Eb, szeptember végén Budapesten világbajnokság, négy év múlva meg újabb olimpia Pekingben. Magyarán diszkréten a tervei felől puhatolóznék.

Budapesten érmet szeretne

- Edzőmmel, Gulyás Pistával azon gondolkodunk, hogy az Eb-n nyolcvannégy kilóban indulok. Így, hogy egy nap alatt lezajlanak majd az új szabályok szerint a súlycsoport küzdelmei, még emberpróbálóbb lesz a küzdelem a fogyasztás után, és őszintén, nem sok kedvem van hozzá. Az Eb tesztverseny lesz, ennek fényében döntjük el, hogy a hazai vébén melyik súlycsoportban indulok. Nagyon szeretnék már vébén is érmet szerezni, mikor jöjjön össze, ha nem Pesten? Peking? Nagyon messze van. Érdekes, hogy Sydney után az volt az első gondolatom, hogy abbahagyom az egészet, aztán három óra múlva meggondoltam magam. Most, Athén után nem fordult meg bennem a visszavonulás gondolata. Sőt, úgy gondolom, hogy Peking is belefér még a pályafutásomba, nem szeretnék olimpiai siker nélkül visszavonulni. De mint mondtam, nagyon messze van még. Most még a következő Bundesliga-fordulóra összpontosítok.