Hadfi visszakapta fegyvereit

"Döbbenten láttam, hogy a lábamon elindult felfelé egy vörös csík, sőt, akkor már a lágyékomnál járt. Azonnal hívtuk az ügyeletet, az orvosok igyekeztek megnyugtatni, hogy a tetanusz a nyirokcsomónál megállítja a fertőzést" - magyarázta Hadfi Dániel. Alig néhány hete még a vérmérgezés várható következményei miatt aggódott, azóta azonban nagyot fordult vele a világ: szombaton Ljubljanában megnyerte a 23 évnél fiatalabbak Eb-jét. A szlovéniai kontinensviadalon Hadfi aranya mellett bronzérmet szerzett a nehézsúlyú Bor Barna (Paksi Atomerőmű SE) és a 70 kilogrammos Budai Anita (Honvéd-Kaposvári NSE), ezzel a magyar csapat az ötödik helyen végzett az éremtáblázaton. Mindehhez persze kellett az a bizonyos tetanusz-injekció is…
- A svédországi edzőtáborban az egyik küzdelem során megsérült a lábfejem, láttam, hogy vérzik, de nem is foglalkoztam vele, a dzsúdóban sűrűn előfordul ilyesmi. Amikor indultunk haza, már be volt dagadva, s mire Budapestre értünk, már nagyon rosszul voltam, felment a lázam, rázott a hideg. Anyukám elvitt a Sportkórházba, ott kaptam a tetanuszt.
- Sokkoló történet…
- Kellett is hozzá egy kis idő, mire túltettem magam rajta, de szerencsére néhány nap után már teljes értékű munkát végezhettem, és sikerült kizárólag az előttem álló feladatra koncentrálnom.

- Ljubljanában sem volt baj az összpontosítással.
- Szerencsére nem. Az első meccsen egy spanyol sráccal kerültem össze, feküdt nekem, nagy pontaránnyal sikerült legyőznöm, utána viszont egy olyan fiú következett, akitől tartottam. A horvát srác magasabb volt nálam, balos alapállású, de szerencsére az elején dobni tudtam egy vazarit, aztán leszorítottam. Az elődöntőben a Japánban élő szerb Mihalkovics következett, roppant kemény ellenfél, aki a szerb harcosságot a japán technikával ötvözi. Erősebb voltam nála, és rá tudtam erőltetni az én fogásomat, jó meccs volt. A döntőben az orosz Legyenyev jött, ő a szambósokat idézte, ez az ő nemzeti sportjuk a dzsúdó és a birkózás elegye. Nagyon kemény meccs volt, kétszer is intették, akkor eldöntöttem, nem kockáztatok, s ez az előny megmaradt a végéig. A meccs előtt az edzőmmel, Toncs Péterrel alaposan kielemeztük a stílusát és végig uralkodni tudtam az ellenfelemen. Így végre-valahára nekem is szólhatott a Himnusz!
- Három évvel ezelőtt Budapesten rendezték meg a junior Európa-bajnokságot, ahol korosztályos vébé-bronzérmesként győzelmet vártak öntől. Akkor nem volt ilyen összeszedett?

- Összenyomott a várakozás, magammal szemben is magasan volt a léc. Az első körben kikaptam egy holland sráctól, akit két héttel korábban simán megvertem. Az akkor történtekért is kárpótolt a ljubljanai arany.
- A budapesti kontinensviadal után váltott klubot, az akkor legerősebbnek számító Honvédhoz került, ráadásul egy súlycsoporttal feljebb is lépett. Mivel járt a változás?
- Előtte a Józsefvárosi DSE-ben dzsúdóztam, ahol nagyon jól éreztem magam, de ott én voltam az egyetlen élversenyző, csak a keretedzéseken és az edzőtáborokban készülhettem a többiekkel. A Honvéd ideális megoldásnak tűnt, most meg csak azt mondhatom, tökéletes. Az edzőmmel nagyon megtaláltuk az összhangot, sokszor bejön a Testnevelési Egyetemre edzést tartani, előfordul, hogy ha nem tudok az iskola miatt edzésre menni, eljön vele egy csomó honvédos is. Mentálisan is rengeteget tud segíteni. Ami a súlycsoportváltást illeti, a kilencven kilóban nagyon sokat kellett fogyasztanom, ezzel elveszítettem az én igazi erősségeimet, az állóképességemet és az erőmet. A váltás után nagyon megugrott a súlyom, de most már jó ideje beállt, s a fegyvereimet is visszakaptam.
- Szépen keretbe foglalta az évét, februárban a Hungária-kupán a legjobb magyarként bronzérmet szerzett, most pedig Európa-bajnok lett. A felnőtt Világkupa-siker után nem fordult meg a fejében, hogy akár az olimpiára is eljuthat?
- Nagyot dobbant a szívem, de előttem volt Kovács Anti, aki akkor már résztvevőnek számított. Amikor súlycsoportot váltottam, erre is felkészültem, ezért aztán azzal nyugtattam magam, hogy rám Pekingben várnak majd nagy feladatok. De nem szeretek ilyen nagy távlatokban tervezgetni, mindig a legközelebbi versenyemre próbálok koncentrálni, most éppen a közelgő egyetemi világbajnokságra. No meg a főiskolára, a ljubljanai verseny ugyanis rengeteg időmet elvette, kezdődik a vizsgaidőszak, nemcsak a tatamin kell helyt állnom…