Balogh Gábor a gyengébb athéni szereplés után ismét erôre kapott (Fotó: Meggyesi Bálint)
Balogh Gábor a gyengébb athéni szereplés után ismét erôre kapott (Fotó: Meggyesi Bálint)
- Alig egy hónapja azt mondta, hogy a válogatott hagyományos idénynyitó edzőtáborozását kihagyja, vagyis társai november közepén ön nélkül kezdik meg a felkészülést. Akkoriban úgy tervezte, hogy januárban vág neki az edzéseknek - most mégis Tatán van, a második héten már csatlakozott a többiekhez. Mi okozta az egy hónappal előbbi visszatérést? - Hogy mit keresek a tatai edzőtáborban? Én is meglepődtem, hogy itt vagyok, és ugyanúgy feltettem magamnak a kérdést: miért vagyok itt? - feleli viccesen a sydneyi olimpia ezüstérmese, a kétszeres egyéni világbajnok Balogh Gábor. - De komolyra fordítva a szót: sok mindennek köszönhető, ugyanis az életemben változások történtek, és éreztem magamban annyi erőt, hogy egy évet mindenképp adjak magamnak a bizonyításra. Ezzel a lehetőséggel élnem kellett, nehogy valamikor később szemrehányást tegyek magamnak, hogy meg sem próbáltam. - Akkor mostantól teljesen az öttusára koncentrál? - Ötre még nem. Egyelőre csak a fizikai felkészülést kezdtem el, úszom, futok és erősítek. A technikai számok majd januártól társulnak ezekhez. Egyébként pedig októberben én is ott voltam a többiekkel a tápiószentmártoni lovastáborban, nagyon élveztem a tereplovaglást. Szóval, azért itt sem lesz olyan nagy a kihagyás. - Milyen volt az első hét Tatán? - Nagyon jó! A kedvenc helyem Tata, itt nyugodtan lehet készülni, egy öttusázó számára ideális hely. A háromból két hetet végigcsinálok, de a hétvégéket én is otthon töltöm. - Nem annyira az edzőtábor minősítésére voltam kíváncsi, hanem a saját állapotára, az érzéseire. Látszatra ugyanis nyugodtabbnak, vidámabbnak tűnik, mint legutóbb volt. - Azt mondja, hogy kezdi a régi Balogh Gábort látni? Az jó, nagyon örülök, hogy így látja! De tényleg jobban érzem magam. Eddig csak edzegettem, most viszont már naponta úszom és futok. - Azt láttam, hogy futóedzője, Serfőző Sándor nem engedélyezi a kocogást. - Mondom, ezek már erős edzések, és tényleg jólesnek. Egyébként pedig biztos vagyok abban, hogy ha egyszer abbahagyom az öttusát, a mozgásról akkor sem mondok majd le, hiszen az életem részévé vált. - A pályafutás végét ne emlegessük, mert az még messze van, ugye? Beszéljünk inkább a jelenről, illetve a közelebbi jövőről! - A jelen? Változással is járt a visszatérésem, ugyanis a jövőben már nem úgynevezett egyéni felkészülést fogok végezni, hanem csoportban dolgozom. Kilencvenhét óta többnyire egyedül edzettem, és ezt elsősorban a fizikai számokra értem. Most csatlakozom a társaimhoz, és remélem, hogy a fiatalok majd "megrángatják a bajszom", vagyis még jobb teljesítményre késztetnek. - És akkor? - Mondom, az előttem álló egy évbe mindent beleadok, és ha látom, hogy van értelme, akkor meg sem állok a pekingi olimpiáig!