Már ismeri a dűnék lélektanát

Az eredményt illetően nem lehetnek vérmes reményei a pilótának, hiszen a Mitsubishije jóformán széria (a T1-es kategóriában minimális változtatást engedélyeznek a szabályok), ráadásul dízel erőforrás "dorombol" a motorházteteje alatt, úgyhogy nem az a kifejezett erőgép. Cserébe viszont megbízható - az idei nyolc ob-futamot csont nélkül teljesítette. A csapat csütörtöki sajtótájékoztatóján természetesen a két hét múlva rajtoló sivatagi show volt a központi téma.
- A Pajero ugyanaz, amelyikkel a legutóbbi Dakaron rajthoz álltunk, csak éppen a motorja új - mondta Liszi László. - Ez az erőforrás jó szolgálatot tett az előző sivatagi show-n és végigbírta az országos bajnoki sorozatot is, megérdemelte, hogy egy kicsit foglalkozzanak vele. Minden olyan alkatrészt kicseréltek rajta, amelynek kopása a normálisnál nagyobb volt.

- Mit tud így a Pajero?
- Kétszáz lóerős, a nyomatéka pedig ötszáz Newtonméter.
- Ez már a harmadik Dakarja lesz. Tart tőle?
- Természetesen, mivel ezt a versenyt nem lehet fél vállról venni. Ezt azonban nem csak én látom így, szerintem mindenkit elgondolkodtat, ha többezer kilométert kell megtennie a sivatagban. A homokdűnék még a legnagyobbaknak is okozhatnak gondot: jó példa erre a legutóbbi verseny, amelyen a gyári versenyzők is úgy hullottak, mint a legyek.

- Mi a legfontosabb, amit megtanult a sivatagi autózásról az utóbbi időben?
- Nemrég öt napot töltöttem Marokkóban, és rájöttem, hogy bár már két Dakaron indultam, semmit sem tudtam a dűnékről. Egy francia cég szervezte az "oktatást" Ouarzazate környékén, és én ezalatt a pár nap alatt olyasmit tudtam meg a dűnékről, amiről eddig fogalmam sem volt.
- Például?
- Úgy fogalmaznék: ráéreztem a dűnék lélektanára. Most már tudom, hogy nem elég, ha az ember felmegy rájuk, le is kell jönni valahogy, és ez hasznos tapasztalat, tekintve, hogy a korábbi Dakarokon előfordult, hogy harmincöt métert három óra alatt tettünk meg a homokban. Így utólag azt mondom, az előző versenyeinknek túlzott önbizalommal és kevesebb vezetési tudással vágtunk neki. Nem szégyellem bevallani, hogy így volt.
- Ha öt nap ennyit számít, miért nem indultak a Világkupa-viadalokon?
- Mi az idén az országos bajnoki sorozatot helyeztük előtérbe, és a hazai naptárt egyszerűen lehetetlen volt öszszeegyeztetni a nemzetközivel. És nem bántuk meg, hiszen a magyar bajnokságon a harmadik helyet szereztük meg a kis dízel autónkkal.
- Akkor tehát a cél a célba érés.
- Ezzel a kocsival más nem is lehet. Egyrészt nem túl erős, másrészt pedig nagyon kell vigyáznunk rá, mivel nekünk nincs versenykamionunk, ami utánunk tud jönni a szelektív szakaszra. Nekünk magunknak kell megoldani a problémát és a szervizeseink csak a táborban tudnak segíteni. Nem lesz könnyű, de elszántak vagyunk…