Tóth Krisztina büszke az aarhusi aranyára

- Hadd kezdjem mindjárt egy kellemetlen kérdéssel: csalódott?
- Ezt hogy értsem?
- A szövetség nem Tóth Krisztinát, hanem Póta Georginát nevezte meg az év asztaliteniszezőjeként…
- Meglepett egy kicsit az a döntés. Bár tudom, hogy mivel nem Magyarországon játszom, így kevésbé vagyok szem előtt, de azért még ennek tudatában is rosszul esett, hogy nem értékelték az eredményeimet.
- Akkor lássuk, ön miként értékeli: egy tízes skálán hányasra osztályozná az idei produkcióját?
- Nyolcasra, de ebben nagy szerepe van a dán nemzetközi bajnokságon szerzett első helyemnek. Arra nagyon büszke vagyok.
- Nem szeretnék ünneprontó lenni, de voltak gyengébb eredményei is…
- Sajnos volt, ez tény. Az Európa Top 12-n többet vártam magamtól, de az olimpia sem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, csak az év végére sikerült felpörögnöm.

- Arról se feledkezzünk meg, hogy két másik Pro Tour-versenyen párosban nyertek.
- Hát igen, ráadásul a pekingi döntőre is elmehettem volna, de sajnos a klubom nem engedett el. Kár érte, szép befejezése lett volna az esztendőnek.
- No meg gazdaságos…
- Valóban lett volna pénzdíj, amiként volt a megnyert dániai verseny után is. Egyébként ebből némi félreértés adódott köztem és a szövetség között, lehet, hogy kicsit meg is haragudtak rám. Akkoriban néhány újságíró elsősorban arra volt kiváncsi, hogy az első hellyel tízezer dollárt is nyertem. Kicsit bosszantott, és az egyik nyilatkozatomban azt találtam mondani, hogy ez korántsem ennyi, mert a harminc százalékát le kell adnom a szövetségnek. Lehet, hogy nem a legjobban jött ki a mondandóm lényege, ugyanis én ezt egyáltalán nem panaszkodásnak szántam, hiszen az utazásaimat a szövetség fizeti, és így, ebben a formában nekem nagyon jó.
- Akkor nem a "haragszom rád" miatt nem lépett asztalhoz a fehéroroszok elleni Eb-selejtezőn?
- Nem, szó sincs erről. Már korábban megbeszéltük, hogy azon a meccsen nem játszom, mert nagyon drága lett volna az odautazásom és úgy gondoltuk, hogy azon a meccsen talán nélkülem is nyer a csapat. Tévedtünk.
- Emiatt a jövő tavaszi Európa-bajnokság is nehezebbnek ígérkezik.
- Igen, de mivel Aarhusban lesz, ahol tavaly döntős voltam, az idén pedig nyertem, ezért bizakodó vagyok. Meg egyébként is, ha aranyérmesek akarunk lenni, mindenkit le kell győznünk, és szerintem erre meg is van az esélyünk. És akkor még ott van a párosunk Bátorfi Csillával.
- A kontinensbajnokságot tekinti a jövő év legfontosabb versenyének?
- Lesz Európa Top 12 és vébé is, de talán az Eb-re lesz érdemes leginkább odafigyelni. ---- Az év külföldi sportolója: Rju Szeung Min

Nem lehet azt mondani, hogy a semmiből jött volna, hiszen a 22 esztendős dél-koreai Rju Szeung Min már egy ideje ott tanyázik a világ élvonalában, de igazán nagy versenyt eddig még nem sikerült nyernie. Athénban a harmadik helyen emelték ki a szervezők, jelezvén, hogy ő lehet a férfi asztalitenisz-torna egyik befutója, de az előzetes esélylatolgatások mégis inkább valamelyik kínai játékos győzelmét ígérték. Amúgy a másik három számban - női egyes és páros, valamint férfi páros - igazolódtak is ezen várakozások, de a talán legnagyobb érdeklődéssel kísért férfi egyesben a dél-koreai megfricskázta a kínaiakat. A Tyson becenévre hallgató Rju Szeung Min úgy menetelt végig az olimpián, hogy közben egy pillanatnyi megingást sem engedélyezett magának, aztán az elődöntőben a svédek zseniális, ám már nem fiatal világklasszisán Jan-Ove Waldneren, a fináléban pedig a kínaiak új generációjának egyik legjobbján, Vang Haón is átgázolt. Szinte mindent tud, amit ebben a sportágban az asztalnál egyáltalán tudni lehet, de ezzel vannak még így néhányan a mezőnyben. Ám volt valami, amivel a többiek fölé nőtt: a gyorsasága. Ezen a szinten, ilyen sebességgel asztaliteniszezni csak nagyon kevesen tudnak, ráadásul ők sem folyamatosan. A szabadidejét leginkább zenehallgatással és internetezéssel töltő fiatalember athéni sikere azért is különleges, mert így elmondható, hogy a sportág első és eddigi utolsó férfi olimpiai bajnoka dél-koreai: ez utóbbi természetesen Rju Szeung Min, előbbi pedig az az 1988-ban győztes Ju Nam Kju, aki ezek után vélhetően méltó utódjának tekintheti Athén bajnokát. ---- Január
Jól kezdődik az esztendő: a fehéroroszok elleni férfi Európa-bajnoki selejtezőn Pázsy Ferenc legyőzi az egyéni Európa-bajnoki címvédő Vlagyimir Szamszonovot. A női BEK-elődöntőben viszont nem sikerül a bravúr, a huszonötszörös győztes Statisztika vereséget szenved az elődöntőben. Öröm az ürömben, hogy a magyar bajnokot legyőző Langweid játékos-edzője a kilencszeres kontinensbajnok Bátorfi Csilla.

Február
A frankfurti Európa Top 12 rosszul sikerül a mieinknek, Tóth Krisztina és Bátorfi Csilla sem jut tovább a csoportjából.

Március
A magyar női válogatott a nyolcadik, a férfiak a 21. helyen zárnak Dohában, a csapat-világbajnokságon, az aranyérmet természetesen mindkét számban a kínaiak nyerik. A Klubcsapatok Szuperligájában a Statisztika menetrend szerint begyűjti az első helyet, a BSE női és a BVSC férficsapata bronzérmet szerez. Fazekas-sikerekkel zárul az országos bajnokság: Mária és Péter állhat a dobogó tetejére. A Postás-Matáv SE-nél bejelentik, hogy szerződtették a német-kínai Európa-bajnokot, Jie Schöppöt.

Április
Miközben Ausztriában a Fazekas Mária, Molnár Zita kettős elbukik a páros olimpiai selejtezőn, addig idehaza az utolsó magyar világbajnoki cím, az 1979-es phenjani diadal - akkor a legendás Jónyer, Klampár, Gergely összetételű férficsapat győzte le a kínaiakat - 25 éves jubileumát ünneplik.

Május
A nőknél a Statisztika immár 37. alkalommal nyeri a csapatbajnoki címet, a férfiaknál a BVSC gyűjti be az aranyat.

Június
Menetel a Bátorfi, Tóth női páros, amely előbb a chilei, majd a brazil Pro Tour-versenyt is megnyeri, és Chilében jut egy második hely is a mieinknek, női egyesben Fazekas Mária játszik döntőt.

Július
A budapesti ifjúsági Európa-bajnokságon a kontinens egyik legnagyobb tehetségének tartott Jakab János meggyőző fölénnyel nyer Eb-aranyérmet.

Augusztus
Bár a 6. helyen emelik ki az olimpián a Bátorfi, Tóth női párost, ez sem segít: Athénban a vártnál sokkal gyengébben szerepelnek a mieink, nem kerülnek a pontszerzők közé.

Október
Tóth Krisztina sporttörténelmet ír: első helyen végez a dán nemzetközi bajnokságon, s ezzel ő az első magyar asztaliteniszező, aki egyesben Pro Tour-versenyt nyer. A jó formában lévő Fazekas Mária viszont Varsóban bizonyít, a lengyel nemzetközi bajnokságon döntőbe verekszi magát.

November
Ez Póta Georgina hónapja. A Statisztika fiatal reménysége előbb a német, majd az osztrák nemzetközi bajnokságon játszik negyeddöntőt a bombaerős mezőnyben. Rossz hír viszont, hogy a fehéroroszok Eb-selejtezőn 3:0-ra legyőzik a magyar női válogatottat, így a csapatnak csak matematikai esélye marad arra, hogy a jövő tavaszi dániai Európa-bajnokságon az első négy között emeljék ki.

December
A hazai Top 12-bajnokságon új győzteseket avatnak, hiszen korábban sem Molnár Zita, sem Jakab János nem tudott nyerni. Igaz, az utóbbinak erre nem is nagyon volt esélye, hiszen a BVSC tehetsége még mindig ifjúsági korú. ---- Kudarcok és klasszisok

Ne szépítsük, ez bizony kudarc volt. Mármint az athéni magyar szereplés. Pedig a négy évvel ezelőtt Sydneyben elődöntőt játszó Bátorfi Csilla, Tóth Krisztina kettőst ezúttal is az előkelő hatodik helyen emelték ki, ráadásul a verseny előtt két nappal megrendezett sorsolásra sem lehetett panasz, így joggal reménykedett Tarján András szövetségi kapitány: "A legjobb nyolc közé mindenképpen bejuthatnak, de érzésem szerint az elődöntőbe kerülés sem irreális." Nos, ma már tudjuk, hogy a szakembert ezúttal megcsalták az érzései, hiszen a szebb napokat látott Bátorfi, Tóth duó nyert meccs nélkül búcsúzott az athéni játékoktól. Ha mindehhez hozzátesszük, hogy finoman fogalmazva egyesben sem remekeltek a mieink, akkor talán már egyáltalán nem túlzás kudarcnak minősíteni a magyar szereplést.
De nem csak a mieink lehettek szomorúak Athén után. Itt vannak például a kínaiak, akik ugyan három aranyérmet begyűjtöttek - ráadásul Csang Ji-ning duplázott, hiszen női egyesben és párosban is győzött -, de a legfontosabbat, a legértékesebbet, a férfi egyesét elveszítették. Pedig pokolian erős stábbal érkeztek a görög fővárosba, a már évek óta a legjobbnak tartott Vang Li-csin mellett bedobták az újhullám egyik legjobbját, Vang Haót, aki ugyan egészen a döntőig jutott, ám végül meg kellett elégednie az ezüsttel, ami kínai viszonylatban bizony csalódásnak számít. Ha már az ázsiaiaknál tartunk: a sportág berkein belül nagy vihart kavart a női páros egyik negyeddöntője, amit a pletykák szerint a hongkongi Tie Ja-na, Szong A-szim kettősnek egyszerűen el kellett veszítenie - mégpedig utasításra - a későbbi győztes Vang Nan, Csang Ji-ning egységgel szemben. Persze a kínaiak vannak annyira jók, hogy maguktól is nyerjenek, de a hongkongiak meccs utáni viselkedéséből sokan azt a következtetést vonták le, hogy a kínaiak semmit sem bíztak a véletlenre.
Athén kapcsán még valakiről feltétlenül említést kell tenni. A 39 esztendős svéd Jan-Ove Waldner ismét bebizonyította, nem véletlenül tartják zseninek, nem alaptalanul mondják, hogy ő a sportág valaha élt legnagyobb alakja. Tisztában volt azzal, hogy ez pályafutása utolsó olimpiája, és talán éppen ezért szedte össze magát ennyire még egyszer: a torna legszenzációsabb meccsén legyőzte a kínai Ma Lint, aztán a németek Európa-bajnokát, Timo Bollt is kiejtette, és csak a későbbi győztes dél-koreai Rju Szeung Min tudta megállítani az elődöntőben. Csodálatos volt, amit Waldner produkált, ha valaki, akkor ő biztosan nagyon fog hiányozni négy év múlva Pekingből…