Moszkvában fénylett a tatami Ungvárinak

A 2002-es Európa-bajnok Ungvári Miklós világbajnok lett az egyetemisták között, a 73 kilogrammos Braun Ákos bronzérmet szerzett, míg a férfiválogatott - a dél-afrikai, a lengyel, az olasz, majd nagy meglepetésre a japán csapatot is legyőzve - a döntőig menetelt, s végül ezüstérmes lett. A 66 kilós Ungvári már-már "maribori formában" versenyzett, a csapatverseny döntőjéig valamennyi összecsapását megnyerte. Ott Pang Kuj Man tudta megállítani, aki az egyéniben - miután a kétszeres világbajnok iráni Miresmaeilit legyőzte - ipponnal kapott ki Ungváritól.
- A csapatverseny döntőjében egy kicsit keserűen mentem fel a szőnyegre, hiszen már három nullra vezettek a koreaiak. Az egyéni versenyeken szerzett apróbb sérülések is egyre jobban zavartak, még az is megfordult a fejemben, hogy visszalépek, de ezt nem akartam megtenni az ellenfelemmel. Próbáltam küzdeni, de kívülről is látszott, és én is éreztem, hogy már hiányzik belőlem az a tűz, amely előző nap lobogott bennem.
- Az eredményeket látva jól sikerült a felkészülése.
- Pedig egyáltalán nem készültem külön erre a versenyre, alapoztunk is, az olimpiát sem hevertem még ki…
- Lelkileg?
- Úgy. Fizikailag rendben voltam Athénban, az edzőmmel, Bíró Tamással nagyon eltaláltuk a formaidőzítést. A fejemben volt valami probléma, nem bírtam megújulni, kreatívan dzsúdózni. Az olimpia óriási élmény volt, fantasztikus emberekkel lehettem együtt, olimpiai bajnokokkal, érmesekkel, az elsők között gratulálhattam Nagy Timinek, Igaly Dianának, Kovács Antival lakhattam egy szobában, csodálatos volt, de az a fekete vasárnap újra és újra feltör az emlékeim közül. Nehéz ezen túllépni, most az egyetemi vébé alatt is beugrott, vajon miért nem tudtam augusztusban olyan jól dzsúdózni, mint most. Talán megint Braun Ákos volt a kulcsfigura, egy szobában laktunk, mint annak idején Mariborban, s ez mindig bejön, aki vele lakik, az behúzza az érmet.

- A moszkvai volt ebben az évben az utolsó versenye, de ugyanitt kezdte az évet februárban, méghozzá jó eredménnyel, bronzérmes lett a Szuper A-kategóriás viadalon.
- Nagy lépés volt ez akkoriban az olimpiai kvalifikáció felé, bár a mindig maximalista edzőm azt mondta, nem bízhatom el magam, nem ülhetek ölbe tett kézzel, mert még nincs meg az athéni repülőjegyem. Majdnem igaza is lett, hiszen a hajrában nagyon sűrű lett a kvótákra pályázó mezőny, és végül sok olyan dzsúdós lemaradt az olimpiáról, akinek ott lett volna a helye. A moszkvai verseny után Podolszkban edzőtáboroztunk, ahol megsérültem, ettől aztán valósággal depressziós lettem. Megijedtem, hogy tényleg lemaradok az olimpiáról, nem versenyezhettem, ki kellett hagynom a Hungária-kupát, aztán a viszszatérésem sem sikerült túl fényesen, Prágában csupán két vagy három meccset vívhattam. Aztán jött Rotterdam, ahol sikerült a legfényesebb érmet megszereznem, ez már az edzőmet is megnyugtatta. Tbiliszibe már csak azért utaztunk, hogy a kimaradt versenyekből pótoljunk valamit, itt volt egy kis szerencsém is, szereztem egy bronzérmet.
- Következett az Európa-bajnokság Bukarestben.
- Sorozatban a harmadik világverseny, amelyet sikertelenül zártam. Akárhányszor erre gondolok, csak gyűlnek bennem a kérdések, miért, miért… Kikaptam az azeri Izmailovtól, akit az olimpián már sikerült legyőznöm, aztán a vigaszágon a francia srác is megvert. Nem tudtam felszabadultan dzsúdózni. Nem találom a válaszokat. Most Moszkvában nem volt rajtam teher, azt mondták, fénylett a szőnyeg, amikor felmentem rá, kombinatív voltam, ültek a dobásaim.
- A mentális problémák kiküszöböléséhez kérte szakember segítségét?
- A TF-en Lénárt Ágota pszichológushoz fordulhatunk, régebben ő is eljött mindig a dzsúdóválogatottal, voltak közös mentáltréningek, és ezek hasznosnak bizonyultak, de mostanában nem sok időm van erre. Lehet, hogy nem fordítottam rá elég figyelmet.
- Dzsúdós berkekben arról beszélnek, hogy közel áll a klubváltáshoz.
- Ez az ügy már lezárult, továbbra is a Kecskeméti Judo Club színeiben készülök. A nevelőegyesületem, a Ceglédi VSE felajánlotta, hogy visszamehetek, ott születtem, ott nőttem fel, a csapatnál mindig segítettek, kiálltak mellettem, de úgy érzem, a jövőm érdekében Kecskeméten kell maradnom, itt tudják a legjobb feltételeket garantálni.
- Továbbra is a ceglédiek edzője, Bíró Tamás irányítja a munkáját?
- Ez még nyitott kérdés. Tamással tizenöt éve együtt dolgozunk, szeretnék vele készülni, de egyelőre nem tudom, mi lesz a megoldás.
- Jövőre is Moszkvában kezd?
- Csak a napokban egyeztetjük a jövő évi programot Nagysolymosi Sándorral, a kecskeméti klub vezetőjével, de az már valószínűsíthető, hogy az orosz versenyt ezúttal kihagyom, és a Hungária-kupa lesz a nyitány. Azt, hogy ezután mi lesz, még nem tudom, természetesen szeretnék kijutni a jövő évi világversenyekre, teljesíteni a kemény válogatási feltételeket, megpróbálok visszaállni a sorba, és nagyon bízom benne, hogy a következő év jobban sikerül számomra…