Hazatért. Nem sokáig élvezheti azonban az itthon melegét (vagy hidegét, nézőpont kérdése), vasárnap már utazik is vissza Törökországba, a Fekete-tenger partján fekvő Ereglibe, ahol a nép fanatizmusát ismerve nem meglepő, istenként tisztelik.
Remekel Demeter csapata (Fotó: Czagány Balázs)
Remekel Demeter csapata (Fotó: Czagány Balázs)
"No igen, amikor fut a szekér, a mennyekbe emelik az embert" - teszi hozzá Demeter György, a 48 esztendős kaposvári szakvezető, aki második idényét tölti az Erdemirspor kispadján. Az általa irányított csapat az elsőben meg sem állt a bajnoki címig, nem csoda, hogy azonnal szerződést hosszabbítottak vele. Mindez a válogatottat is érintette: a nyáron, programegyeztetési okokra hivatkozva, lemondott szövetségi kapitányi tisztéről. Akkor elmondta, hogy az Európa-bajnoki selejtezőre szükséges négyhetes felkészülést nem tudta vállalni. Átadta a stafétabotot a jó barátnak, Garamvölgyi Mátyásnak, és a válogatott egyik legnagyobb szurkolójává lépett elő. Hiába, 1991-től dolgozott a legjobbakkal, hol segítőként, hol a szakmai munka első számú felelőseként, ezért élete részévé vált a csapat. "Nagy utat jártunk be, évről évre fejlődött a magyar férfi röplabda. A csúcspont a kétezer-egyes Európa-bajnoki részvétel volt, miközben játékosainkat kezdte megismerni a világ, a legjobbak nívós bajnokságokba szerződhettek" - emlékezett vissza a tréner, majd hozzátette: "Fájó szívvel hagytam ott a csapatot, de nem volt más lehetőségem". Ennél csak a folytatás volt fájóbb: a jó pozícióban lévő együttes a második selejtezőkörben betlizett, ami egyúttal az Eb-kvalifikáció elbukását is jelentette. Demeter György bánatát a munkába fojtotta, aminek a Erdemirspor szimpatizánsai látták örömét: 17-ből 17 sikeresen megvívott meccs, felülmúlhatatlan produkció. "Bizony, én is meglepődtem. A tizennyolc csapatos bajnokságban hatan pályáznak egyforma eséllyel a bajnoki címre, ehhez képest az első körben mindenkit legyőztünk. Karácsony napján is idegenben nyertünk rangadót, majd harmincadikán a nagy rivális Izmir ellen zártuk a sort. Tekintettel a mérlegünkre, egy hét szünetet adtam a játékosaimnak, ami persze kicsit öncélú is, hiszen így legalább én is hazajöhettem néhány napra." Profi játékosok, irígylésre méltó körülmények, menetelő csapat - kell ennél több? "Valóban minden rendben, mégis eldöntöttem, ha lesz rá lehetőségem, a következő idényben itthon dolgozom - ad meglepő választ a költőinek szánt kérdésre a mester. - Úgy érzem, két év elég a külföldi életből, hiányzik a család, nem hiányzik ellenben a további jövés-menés életmód. Persze, közel sem biztos, hogy lesz lehetőségem magyar csapathoz szerződni..." Azt nem tudni, hogy mindezt olvasva elgondolkoznak-e a honi klubvezetők a kiváló szakember szerződtetésén (a magunk részéről az igenre szavaznánk), mindazonáltal elképzelhető, hiába is teszik. Egyelőre ugyanis a kapitányi szék is üres (Garamvölgyi Mátyás munkája a sikertelen selejtező után megszünt), amibe nem volna meglepetés, ha ő ülne. Minderről így vélekedik: "Maradjunk annyiban, szívesen visszatérnék, hiszen a válogatott kapitányának lenni mindig megtisztelő és kihívó feladat. Hosszú távon van esély az előrelépésre, ám be kell látni, ehhez sokkal többet kell tenni az eddigieknél. A sportág helyzete rendkívül nehéz idehaza, miközben az ellenfelek megközelítik azt a szintet, amit mi nagy nehézségek árán értünk el. Megfelelő menedzseléssel azonban fejlődhetünk, és hamarosan újra kijuthatunk egy világversenyre, akár a következő világbajnokságra. Tudomásom szerint hamarosan pályázatot írnak ki a posztra, ha így lesz, írni fogok. A többit meglátjuk."