A Magyar Nemzeti Autósport-szövetség pénteken köszöntötte a Dakar-ralit sikeresen teljesítő versenyzőket. Ferjáncz Attila elnök elmondta, magyar szempontból még sohasem volt ilyen sikeres a viadal: a 17 induló közül 16 leküzdötte a majd 9000 kilométeres versenytávot. (A motoros Hermann Henrik is csak azért esett ki, mert nem sokkal a viadal előtt autóbalesetben megsérült a lába.)
Ferjáncz Attila (középen) gratulált a tizenhat versenyzônek, aki célba ért a világ legnehezebb terepversenyén (Fotó: Meggyesi Bálint)
Ferjáncz Attila (középen) gratulált a tizenhat versenyzônek, aki célba ért a világ legnehezebb terepversenyén (Fotó: Meggyesi Bálint)
A Grand Hotel Hungáriában tartott sajtótájékoztató filmvetítéssel kezdődött, amely felelevenítette a sivatagi show legszebb pillanatait a magyar pilóták szemszögéből, és most már a nehéz helyzeteken is tudtak nevetni a versenyzők, ez pedig azt jelenti, hogy az újoncokat sem rettentette el a viadal. Palik László bevallotta, nem gondolta, hogy ilyen sok magyar célba ér, de legjobban talán a motorosok teljesítménye lepte meg. Varga Ákossal és Nagy Péterrel beszélgetett a Dakar előtt, és kérdezgette őket, láttak-e már homokdűnét, voltak-e már sivatagban vagy egyáltalán Afrikában, és mindenre nemleges választ kapott, nem is fűzött sok reményt a fiúk eredményességéhez. Egyvalamit azonban nem kérdezett meg tőlük, azt, hogy tudnak-e motorozni. Márpedig ez kulcskérdés volt, hiszen ők ketten annak köszönhetően értek célba, hogy jó motorosok. Az idei sivatagi show-n a legjobb autós helyezést (18. hely) elérő Palik elismerően beszélt Szalay Balázsról annak kapcsán, hogy ő irányította rá a magyarok figyelmét a Dakar-ralira, az opeles pilóta viszont bevallotta, noha már hétszer indult a viadalon, számára nem tűnik ilyen soknak. Talán azért, mert egyre jobb az autója, ezáltal egyre könnyebbnek tűnik a verseny is. Kis Sándor arról beszélt, hogy a rajt után nem sokkal kapott hétórás büntetés ellenére is kényszerítette magát a koncentrálásra és a felzárkózásra, Liszi László pedig az éjszakai beérkezésekről, a három nap "nem alvásról", meg arról, hogy számára az jelentette a legnagyobb gondot, amikor sötétben kellett autóznia a homokdűnék között. A kamionosok közül Darázsi Zsoltot arról kérdezték a legtöbben, hogyan tudott az egyik napon másodikként áthaladni valamelyik ellenőrző ponton (ő csak annyit mondott, hogy sietett), Szaller Zoltánt pedig az Atarban "aranyárban" vett laprugóról, amelyre feltétlenül szükség volt a folytatáshoz. A találkozás láthatóan jólesett a sivatagban összekovácsolódott csapatnak, és biztosak lehetünk benne, ha pénztárcájuk engedi (hiszen a technikai sportokban a pénz is sokat számít), jövőre megint mindannyian ott lesznek a rajtnál.