Korcsolyázott és futballozott

- Mikor tudta meg, hogy egyáltalán kerettag lehet a kupamérkőzésen?
- Hétfőn, az edzés után olvasták fel a névsort, amelyben az én nevem is szerepelt. Aztán már repültünk is Münchenbe - mondta lapunknak Lisztes Krisztián.

- Meglepődött?
- Azért lassan már számítottam rá. Volt egy-két sérültünk, ők semmiképpen sem játszhattak, ezért gondoltam, hogy képbe kerülhetek.

- A kerettagság azonban csak az első lépés volt…
- A játék pedig a második. Reménykedtem benne, hogy az eredmény jól alakul, kihasználjuk az összes cserénket, és mivel a középpályások közül egyedül én ültem a kispadon, jók voltak az esélyeim. Hála Istennek becseréltek, de a pálya inkább síelésre és korcsolyázásra volt alkalmas, mintsem futballozásra.

- Az előzmények ismeretében nem félt?
- Nem, mert Brémában is hasonló az időjárás, sokszor szakad a hó, úgyhogy sokat edzettem ilyen pályán. De Münchenben sokkal hidegebb van, a meccs alatt mínusz nyolc-mínusz tíz fok körül lehetett, a pályára ráesett a hó, végigmentek rajta egy bulldózerrel, egyengették, aztán megfagyott az egész felület. Olyan volt, mint egy korcsolyapálya, csak éles cipőben lehetett rajta talpon maradni. A kiscsapatnál mindent megpróbáltak, nekik hatalmas bravúr lett volna a mi kiejtésünk, megszorításunk, szerencsére nem jártak sikerrel.

- Mikor és hogyan tudta meg, hogy végre játszhat?
- A félidőben minden cserejátékost elküldött melegíteni Thomas Schaaf edző, aztán a második játékrész közepén szóltak, hogy hamarosan be fogok állni.

- Milyen volt a környezet reakciója, amikor Micoud helyére pályára lépett?
- A közönség tapsolt és énekelt egy keveset, a társak pedig a meccs után gratuláltak, és mindenki azt mondta, örül, hogy végre újra itt vagyok köztük.

- És önben milyen érzések kavarogtak, amikor beszállt?
- Elsősorban az, hogy ne csúszszak el… Komolyra fordítva a szót, főképp a meccsre koncentráltam, arra, hogy minél jobban végezzem a rám bízott feladatot, túl magvas gondolatok nem jutottak eszembe.

- Kellett ez a sok türelem? Muszáj volt tíz hónapot várni a felépülésre?
- Sajnos nem jó az ilyet elsietni. Volt már bőven rossz példa előttem, én pedig semmit sem akartam elkapkodni.

- Mennyire bízott a tökéletes felépülésben?
- Eléggé. Jó helyre kerültem, mindent elmondtak előre, tudtam, mi, hogyan és miért történik, semmi sem ért váratlanul. Tisztában voltam a gyógyulási idővel, az orvosi előírásokkal, mindent betartottam. Tíz hónapig elhúzódott a felépülésem, lehetett volna rövidebb is, hosszabb is, ennyi lett, ezen most már kár töprengeni.

- Hogyan tovább? Mi a következő lépcsőfok?
- Majd meglátjuk. Edzek tovább rendesen, remélem, a szombati, Bayern elleni bajnokin is kerettag leszek, bár nem lesz egyszerű, hiszen több sérültünk is visszatér. De már az is öröm, hogy Schaaf edző végre velem is számolhat.

Egy félidő erődemonstráció

Különösebb megerőltetés nélkül jutott be a Német Kupa elődöntőjébe a Bayern München, amely hatalmas csapást mért az élvonalban a kiesés ellen küzdő Freiburgra. A korábban éveken keresztül a bajorok mumusának számító SCF a 39. percben már ötgólos (!) hátrányban volt - a saját közönsége előtt. Claudio Pizarro a 39. percre eljutott a mesterhármasig (később még egy gólt hozzátett a terméshez), mellette a sérüléséből felépülő, ennek örömére a jobb alsó sarkot 25 méterről kilövő Ballack, valamint a magát mindenkin áthámozó Makaay iratkozott fel az eredményjelzőre.

A felek 0-5-ig játszottak azonos létszámban, a freiburgi Mohamad csak ezt követően (45. perc) kapott levonulási parancsot a játékvezetőtől. A Bayern München emberelőnyben már csak kétszer mattolta a Golz kapust helyettesítő Reinardot, aki ráadásul a hét kapott gól dacára nem is védett rosszul…

Német Kupa
Negyeddöntő. Szerdán játszották: Freiburg-Bayern München 0-7 (Pizarro 7., 10., 39., 60., Ballack 27., Makaay 34., Hasemian 76.)