Costinha, (Da Costa) Francisco José Rodrigues Costa nemzetisége: portugál 37/2 születési hely: Le Pirée ideje: 1974.01.12. pozíció: védekező középpályás magassága: 181 cm súlya: 74 kg korábbi klubjai: Oriental de Lisboa, UD Leiria, Sporting Lisboa, CS Marítimo, Portimonense, FC Porto sikerei: EB-ezüstérmes (2004) EB-bronzérmes (2000) Világkupa-győztes (2004) BL-győztes (2004) UEFA-kupa-győztes (2003), VB-résztvevő (2002) francia bajnok (1999) portugál bajnok (2003, 2004), portugál kupagyőztes (1995, 2004) francia Szuperkupa-győztes (2000) portugál Szuperkupa-győztes (2004) 95-96 Nacional - - - - 96-97 Nacional - - - - 97-98 Monaco 11 0 - - 98-99 Monaco 21 2 UEFA 3 0 99-00 Monaco 28 1 UEFA 5 0 00-01 Monaco 24 0 BL 1 1 01-02 FC Porto 28 3 - - 02-03 FC Porto 23 5 - - 03-04 FC Porto 27 2 - - 04-05 FC Porto 30 3 BL 7 0 05-06 Dinamo Moszkva 0 0 - - A táblázatban szereplő adatok sorrendben: év, csapat, mérkőzések száma, szerzett gólok száma, nemzetközi kuparészvétel, nemzetközi kupameccsek száma, nemzetközi kupameccsen szerzett gólok száma.
A hihetetlen munkabírású Francisco José Rodrigues Costa, aki sokáig nem Costinha, hanem da Costa néven futott - de még milyen sokat! - odahaza óriási megbecsülésnek örvend, csak a Porto és a válogatott névtelen hőseként szokták emlegetni.
A lisszaboni születésű srác a Clube Oriental de Lisboában ismerkedett meg az alapokkal, majd az AS Machico, a CD Nacional Madeira és a CF Uniao Madeira csapataiban szerzett magának nevet a portugál másodosztályban. 1997-ben a Monaco figyelt fel rá s igazolták le a hazai és nemzetközi szinten abszolút ismeretlen srácot. Claude Puel, a monacóiak akkori edzője volt felfedezője, akiéhez sokat hasonlították stílusát - a kettős hamar egy bajnoki aranyat hozott a hercegségnek. Persze a maival egy lapon sem lehet emlegetni azt az AS-t: akkoriban olyan hátvédek szántották a II. Lajos stadion gyepét, mint a válogatott Pignol, Diawara, Dumas, Djetou, Léonard, Christanval, Sagnol - s Trezeguet és Henry támadták az ellen állásait, őket Lamouchi, Giuly, N'Doram és Legwinski tömték őket labdákkal. Az 1998-as VB után Humberto Coelho akkori szövetégi kapitány a nemzeti csapatban is bevetette, s a Monacóban őt szavazták meg csapatkapitánynak a társak. A 2000-es EB-n is remekelt, még gólt is rúgott a románoknak s bajnokként zárva az évet a következőt egy nagyon súlyos térdsérüléssel kezdte meg. Hazautazott kúrálni magát Portóba, majd a kórházban felkeresték őt az FC Porto vezetői s az áprilisi, hollandok elleni sorsdöntő VB-selejtezőn már be is jelentették az O'Jogo nevű portugál újságnak, hogy da Costa náluk folytatja. Egyébként a 2000-es EB-n kezdődött névmizériája, a sok Costa miatt elvetette a bejáratott Da Costa nevet, s lett Costinha.
27 évesen végre pályára léphetett egy első osztályú portugál meccsen, ám 2001-ben még csak a paraguayi Carlos Paredes cseréje volt - Octavio Machado edző nem igazán kedvelte őt, de 2002, Mourinho érkezése óta egyértelműen alapember Costa a sárkányoknál. A válogatottból 2002-ben kikerült António Oliveira kapitánysága alatt, de Scolari mester újra számított rá, végigjátszotta az EB-selejtezőket is. A 2003-as UEFA-döntőn, még a Pacos Ferreira elleni sérülését nyögve csupán 11 percet kapott, de a 2004-es BL-döntőn főszerepet osztottak rá, neki kellett felvennie a harcot Ed Cissével a pálya közepén. Ha olyan szerencséje lesz, mint a MU elleni továbbjutást jelentő góljánál (Howard éppen eléje ejtette a lasztit), akkor élete nagy sikerét ünnepelheti - írtam róla a meccs előtt, s kivételesen jó látnoknak bizonyultam. Természetesen ott volt a hazai EB-n is, ahol Solari ragaszkodott a portói keménymaghoz, így Maniche mellett többször is szerepet kapott a középpályán, majd a kiválóan sikerült év után is maradt a sztárjaitól megvált kék-fehéreknél. Egészen 2005 nyaráig, amikor a fél csapattal együtt ő is Moszkvába igazolt a kis Cselszkihez; a védekező középpályás 4 millió eurót ért meg az oroszoknak.
