Hugo Miguel Ribeiro Leal nemzetisége: portugál 1/0 születési hely: Cascais ideje: 1980.05.21. pozíció: irányító magassága: 179 cm súlya: 78 kg korábbi klubjai: Benfica, Atletico Madrid, PSG, Sporting Braga, Académica Coimbra sikerei: U-16-os Európa-bajnok (1995) U-18-as Európa-bajnok (1996) Világkupa-győztes (2004) portugál Szuperkupa-győztes (2004) Intertoto Kupa-győztes (2001) 95-96 Benfica 0 0 - - 96-97 Benfica 2 0 - - 97-98 Benfica 4 0 - - 98-99 Benfica 27 3 - - 99-00 Atletico Madrid 21 1 - - 00-01 Atletico Madrid (D2) 36 4 - - 01-02 Paris-SG 21 1 UEFA 5 1 02-03 Paris-SG 18 0 UEFA 2 0 03-04 Paris-SG 14 0 - - 04-05 (jan) FC Porto 7 0 BL 1 0 04-05 Académica Coimbra 12 0 05-06 Sporting Braga (kölcsönben) 0 0 A táblázatban szereplő adatok sorrendben: év, csapat, mérkőzések száma, szerzett gólok száma, nemzetközi kuparészvétel, nemzetközi kupameccsek száma, nemzetközi kupameccsen szerzett gólok száma.
A szupertechnikás jobb oldali középpályást tartották a kilencvenes évek legvégén Figo utódjának a válogatottban és a világ focijában, ám dacára elképesztő irányítói képességének, cselezőkészségének és kifogástalan labdakezelésének még ma is csak keresi a helyét a futballban.
Hugo Leal a Benfica neveltje, s először akkor figyeltek fel rá, amikor 1995-ben U-16-os Európa bajnok lett, majd 16 évesen a 18 évesek között is a kontinens legjobbja lett! Ha nem is érte el klubtársa, Joao V. Pinto rekordját, aki kétszer lett U-18-as világbajnok (kétévente rendezik a tornát!), 1997-ben az afrikai és az európai labdarúgó-szövetségek közös kupáját is hazavihette Portugáliába azzal a korosztállyal. 16 évesen már a nagyok között is bemutatkozhatott a Benficánál, s első szezonjában rögtön hat meccset is kapott a belga kapus Preud'homme, Nader, Gamarra mellett, majd a következő években az alaposan megerősített (Nuno Gomes, El-Khalej, Poborsky, Deane, Tiago, Taument) sasoknál négy ill. 28 mérkőzésen járult hozzá a mélyrepüléshez. Három gólt is lőtt s emellett olyan jól játszott, hogy 1999 februárjában a felnőttek között is pályára léphetett a nemzeti tizenegyben: 25 percet kapott a hollandok ellen.
A következő évben, ahogyan az várható volt, egy nagycsapat igazolta le: a spanyol Atletico Madridba csábította át Gili elnök, de egyetlen pesetát sem fizetett érte lejárt szerződésére hivatkozva. A lisszaboniak vitatták ezt s majd egy éven keresztül pereskedett egymással két egyesülete először az átigazolási, később a nevelési költségért - a következő évben aztán végül is fizetni kényszerültek pokrócosok négymillió eurót. Igaz, közben kipottyant a La Ligából a fővárosi csapattal, de a másodosztályban is alapembernek számított - első évében a huzavona alaposan megviselte. A PSG őt szemelte ki a már távozóban lévő irányító, Jay-Jay Okocha utódjának, s több mint tízmillió frankért leigazolták a középpályást. Párizsi kalandja meglehetősen balszerencsésre sikerült: a bíztató kezdtetek, az Intertoto megnyerése után súlyosan megsérült térde a Lorient elleni kupameccsen s a következő két esztendőben hol sérült, hol kispados volt, s bizony nagyon messze állt egykori formájától; utolsó szezonjában mindössze 14 mérkőzésen járult hozzá a bajnoki ezüsthöz.
Természetesen a válogatottól is fényévnyire került, de ennek ellenére odahaza nem felejtették el, s a Porto 2004 augusztusában leigazolta a lejárt szerződésű játékost. A 4-es mezt kapta meg, s talán neki is olyan szerencséje lesz, mint akitől örökölte: a szám Ricardo Carvalho a teljes ismeretlenségből az Aranylabda-szavazás 10. helyéig segítette! Bár őszi idényéről mindent elmond, hogy a tavaszi fordulóknak már a Boavista sakkos mezében futott neki…
