Jorge Paulo Costa Almeida nemzetisége: portugál 56/2 születési hely: Oporto ideje: 1971.10.14. pozíció: emberfogó, hátvéd magassága: 188 cm súlya: 86 kg korábbi klubjai: Charlton Athletic, FC Porto, CS Marítimo, FC Penafiel, FC Foz sikerei: BL-győztes (2004) UEFA-Kupa-győztes (2003) Világkupa-győztes (2004) ifjúsági világbajnok (1991), EB-bronzérmes (2000), EB (1996)- és VB-résztvevő (2002), portugál bajnok (89/90, 91/92, 92/93, 95/96, 98/99, 02/03, 03/04), Szuperkupa-győztes (90/91, 91/92, 93/94, 94/95, 98/99, 02/03, 03/04), portugál kupagyőztes (90/91, 93/94, 99/00, 02/03) 1990/91 Penafiel 23 3 1991/92 Marítimo Funchal 31 1 1992/93 FC Porto 8 1 1993/94 FC Porto 13 0 1994/95 FC Porto 13 1 1995/96 FC Porto 21 1 1996/97 FC Porto 26 4 1997/98 FC Porto 13 0 1998/99 FC Porto 33 2 1999/00 FC Porto 31 1 BL 12 1 2000/01 FC Porto 20 1 2001/02 FC Porto 1 1 2001/02 Charlton Athletic 24 0 2002/03 FC Porto 30 2 2003/04 FC Porto 29 1 2004/05 FC Porto 23 1 BL 7 1 2005/06 FC Porto 0 0 BL 0 0 A táblázatban szereplő adatok sorrendben: év, csapat, mérkőzések száma, szerzett gólok száma, nemzetközi kuparészvétel, nemzetközi kupameccsek száma, nemzetközi kupameccsen szerzett gólok száma.
Jorge Costa, vagy ahogyan arrafelé emlegetik, 'O Bicho', azaz Állat a kilencvenes évek egyik legjellegzetesebb radírja volt remek teljesítményével és örökkön szenvedő, szimpatikus grimaszaival. S hogy miért e szép becenév? Jorge barátunk igazi emberfogó, aki minden megengedett és meg nem engedett eszközt bevet a győzelem érdekében, gyakran szaladgál vérben forgó tekintettel és véres habbal a szája körül a csatárok nyomában - nem lehet egy nagy élmény ellene játszani. Mindenesetre elszántsága, lelkesedése miatt a szurkolók félistenként emlegetik - azonkívül az övé a világ egyik legártatlanabb és legszomorúbb nézése is...
Jorge portói születésű és a sárkányok saját nevelésű játékosának számít. Az ificsapatból kinőve kölcsönadták a másodosztályba kétszer is, mígnem 1993-ban visszahívták, majd pár év múlva már őt szavazták meg csapatkapitánynak. Bekerült a ma már legendás portugál ifiválogatottba is, amely a hazai rendezésű VB-t is megnyerte s már akkor együtt játszott Figóval, Rui Costával, Baiával és Joao Pintóval. 1992-ben a nagyválogatottban is bemutatkozhatott az emberfogó a bolgárok ellen, s az Antas stadion népét számtalan kupával és serleggel ajándékozta meg, de a várva várt nemzetközi cím sokáig elérhetetlen maradt. Stabil védelmet alkotott Vítor Baiával, Fernando Coutóval, a brazil Aloisival és Joao M. Pintóval, a nemzeti 11-ből is sokáig kihagyhatatlan volt. Nagyot alakított a 2000-es EB-n F. Costával és Abel Xavierrel, de az elődöntőben a franciák már túl nagy falatnak bizonyultak, pedig ő nagyon igyekezett lépést tartani a fiatal francia csatárokkal, valósággal habot izzadott a pályán, de nem lőttek gólt mellette! Kiváló sportemberi teljesítmény volt - nagy kár, hogy magyaroktól nem láttam még ilyet soha... 2001-ben viszont összeveszett a Porto akkori edzőjével, Octávio Machadoval, aki mérgében kölcsönadta őt az angol Charlton Athleticnek - Albionban is roppant jól ment Jorgénak a futball, odaillő stílusával sok rajongót és barátot szerzett.
Machado ment év végén, Costa pedig hazatérhetett s visszafoglalta a helyét a csapatban, szerzett még két bajnoki címet, valamint teljesült régi álma, a nemzetközi kupagyőzelem is a Celtic elleni UEFA-döntőben. Otthol is bírja még a tempót, hiába jönnek a fiatalok, tartja helyét a csapatban, sőt, 2006-ig meghosszabbították szerződését. Bár a 2002-es VB után élemedett korára való tekintettel visszavonult a nemzeti tizenegytől, szeretett volna a hazai EB-n búcsúzni a közönségtől, ám végül is erre nem került sor. A sikeredzőt váltó spanyol edző, Fernandez is kezdőként számolt vele, sőt, mivel egy évvel ezelőtti társai sorra eligazoltak (főleg a Chelsea ritkította meg a sárkányos védelmet), új társai között igencsak szükség van az ő hatalmas rutinjára.
