Marcelo Bordon

Marcelo Bordon méltatlanul kevés dicsfényt kap napjaink labdarúgásában és a brazil válogatottban: immáron két éve stabil helye van a Bundesliga Év csapatában, ennek ellenére a selacaóban alig merült fel a neve, a világbajnoki szereplésre sincs sok esélye. Micsoda gazdagsága és pazarlása ez a brazil futballnak!

A Ribeirao Pretoban született Marcelo ötévesen kezdett el futballozni, s 1983-ban már a Botafogó igazolt játékosa. 1994-ben igazolt át a Sao Paolóba - itt olyan súlyos sérülést szenvedett, hogy az orvosok karrierjének végét jósolták! Szerencsére hamar meggyógyult a példaképet magának a kétszeres brazil bajnok Ricardo Jorge személyében találó bekk, s olyannyira sikerült felépülése, hogy bemutatkozhatott a nagyok között is - bár Cafú éppen nem sokkal előtte távozott a klubtól, de két olyan sokszoros válogatott vetélytárssal kellett megmérkőznie a kezdőbe kerülésért, mint a 98-as VB-ezüstérmes óriás, Junior Baiano és a 2002-es világbajnok Edmílson! Ehhez képest már 18 évesen hét bajnokit kapott e legendás mestertől, tele Santanától, s a következő években (miután Baiano a Bremenbe igazolt) Bordon Edmílsonnal alkotott igen erős védelmi kettőst, ráadásul utolsó brazíliai évében az 1994-es világbajnok Marcio Santostól leshette el szakmája mesterfogásait. Jó tett neki a két VB-aranyostól kapott kurzus, hiszen 1999-ben áttehette székhelyét Európába: a Stuttgart 2 250 000 eurót fizetett érte. Öt évet töltött el a Junge Wilde soraiban, s egyik alapembere lett a sok meglepetést okozó, de a futball igazi csúcsaira soha fel nem jutó sváb gárdának.

2004 tavaszán mesterhármassal jelentkezett a Werder Bremen elleni találkozón: a brazil védő kétszer szabadrúgásból, egyszer szöglet utáni fejesből volt eredményes, hirtelen nulláról háromra növelte idénybeli góljai számát, ami bizony karriercsúcs-beállítás. Most lett meg az eredménye annak, hogy Bordon rendszeresen gyakorolja a becslések szerint 120 kilométer/órás sebességgel zúgó szabadrúgásokat. "Azért nem vagyok teljesen őrült, hogy naponta lövöldözzek, mert akkor tönkretenném magam. Heti két-három alkalom a penzum, amit ennyi idő alatt nem lehet elsajátítani, azt bármennyi gyakorlással is lehetetlen." - árult el néhány kulisszatitkot a bekk. A tréningek hatékonyságáról Andreas Reinke, a Werder kapusa is tudna mesélni, tekintettel a két, pontrúgásból beszedett gólra. Bordon eredményessége másoknak is szemet szúrt, a másik oldalon kettőt vágó Aílton - a góllövőlista éllovasa például affelől tudakozódott, mit fogyasztott a bekk a találkozó előtt. "Kérdezte, mit ettem, talán valami csodaszert, és neki is használna. Nem tudtam neki mit mondani, csak annyit: nem ettem, imádkoztam." - mesélte a párbeszédről a hátvéd. Egyébként Marcelo már akkor tavasszal bejelentette, hogy szerződése 2005-ös lejárta után Gelsenkirchenbe költözik, de erre végül még 2004 nyarán sor került, ugyanis a VfB-nek sürgősen pénzre volt szüksége, a Schalke pedig biztosra akart menni, nehogy jövőre mégis máshoz igazoljon az ingyen szerződtethető klasszis hátvéd.

Fura módon Bordonnak esze ágában sem lett volna váltani, ha a Stuttgart megfelelő hozzáállást tanúsít a szerződéshosszabbítása ügyében, csakhogy a svábok sokkal inkább forszírozták Andreas Hinkel és Kevin Kuranyi maradását, a motor- és szaxofonrajongó Bordon pedig egyre jobban "besokallt". Nem hatott rá az évi 1.5 millió eurós fizetés, a biztos csapattagság, sokkal inkább hajtotta a büszkeség. Megvált tanácsadójától, Dirk Lipstől, fenyegetőzött a klubcserével, Assauer pedig ráérzett a lehetőségre, és lecsapott rá. "Marcelo olyan szenzációs ajánlatot kapott a Schalkétól, amellyel mi józan ésszel nem tudtunk versenyre kelni." - reflektált minderre Felix Magath vezetőedző. A szupertehetséges s a válogatottba is bekerült Hildebrand-Hinkel-Lahm-Bordon-Meira-kvartettet így a mélyen vallásos brazil középhátvéd hagyta el először.

Első gelsenkircheni szezonja máris fantasztikusra sikeredett: Marcelo lett a 2004-05-ös szezon végén a Bundesliga legjobb védője, azaz megőrizte az Év csapatában 2004-ben még stuttgarti játékosként kivívott helyét. Szezon előtt Copa America-aranyérmesként érkezett a bajnokesélyes kék-fehérekhez 4.5 millió euró ellenében, s hogy nem volt ez ablakon kidobott pénz (ezen a nyáron járt volna szerződése, azaz most ingyen távozhatott volna), azt fantasztikus, 2.81-es átlaga is bizonyítja. Kissé döcögősen indult bár szezonja, különösen a Wolfsburg és a Mainz ellen mutatta be vezényletével a kék-fehér védelem az átjáróház-szimfóniát, de a 14. forduló, a Leverkusen elleni kapott gól nélkül kivívott idegenbeli bravúrgyőzelem után már régi önmagát idézte: ha ekkor kezdődött volna a szezon, egy fantasztikus, 2.5 körüli átlagot produkált volna! Fura módon tavasszal már csak egyszer betlizett, de éppen a VfB Stuttgart elleni idegenbeli mérkőzésen, amikor is 5-ös, azaz értékelhetetlen teljesítményekért járó osztályzatot kapott. Bár a tavaly a Werder Bremen ellen mesterhármast elérő középhátvéd idén nem döntötte meg ezt a csúcsát, de az utolsó fordulóban nem kevésbé örült duplázásának a Freiburg ellen, hiszen ezzel a két góllal biztosította be a Schalke 04 a BL-szereplést!

Fura módon a Bundesliga deklaráltan legjobb hátvédjeként sincs helye a brazil válogatottban: még 1995-ben szerepelt először a brazil nemzeti csapatban Uruguay ellen a Mercosur Kupán, részt vett az akkori Pánamerikai játékokon, majd legközelebb csak 2004-ban húzhatta magára a címeres mezt, Magyarország ellen Budapesten - a szövetségi kapitány ekkor is Carlos Alberto Parreira volt. Bordon azóta sem szerepelt a selacaóban, ami fölöttébb érthetetlen Edmilson sérülését és Roque Junior játékát tekintve.

1995-ben részt vett Marcelo néven a malaysiai ifjúsági világbajnokságon, ahol ezüstérmet szereztek, természetesen Argentína mögött. Egykori csapatából jelenleg őt jegyzik legmagasabban a futballpiacon, pedig akkoriban csak a kispadon kapott helyet olyan társak, mint Denílson, Zé Elias, Luizao és a szupertehetség Caio mögött; míg az ellen gauchók sorait Sorín, Ibagaza és Bianigi erősítette. A negyedik helyen a Raúl-Saldago-Morientes-César-de la Pena-Etxeberría-féle spanyol társaság végzett a Nuno Gomes és Beto vezette portugálok mögött...