Aílton

Aílton egyike a futball csodáinak: büszke pocakját, termetéhez képest aránytalan, vaskos felsőtestét elnézve egyike lehetne a gyárak ünnepén lejátszott nősök-nőtlenek rangadó cseréinek - mindeközben egyike a legrobbanékonyabb és legveszélyesebb csatároknak! Termetét meghazudtolóan nagy a kezdősebessége (akárcsak honfitársának, Romariónak egykoron), s a gólhelyzeteket is nagy százalékkal rúgja be. Pályafutása nem nélkülözi a kacskaringókat: kiscsapatokból Németország legjobbjává küzdötte fel magát, majd nagy meglepetésre elhagyta a bajnokcsapatot , közben kis híján katari válogatott lett.

Paraná államban egy kis faluban, roppant szegény családban látta meg a napvilágot, szülei 12 gyerekének egyikeként. Nem indult jól az élete: iskolába sem járhatott, nem is tudott írni-olvasni, hiszen már fiatalon napszámosként dolgozott. A Mogi-Mirim EC (1993-1994) volt nevelőegyesülete, majd megfordult kisebb klubokban, mint az Ypiranga (1995), Internacional (1995-1996), Santa Cruz (1996), s innen emelte ki a gömböc-termetű, de villámgyors csatárt első komolyabb profiklubja, a Guaráni. A bajnokságban hatodik helyre futottak be, Aílton pedig harmadik helyen végzett a góllövőlistán holtversenyben Túlióval, aki nemrégiben Újpesten is megfordult (bár futni nem igazán láttuk). Mint rendesen, a fiatal tehetségre felfigyeltek a külföldi gazdagabb klubok: Aílton a közepes dél-amerikai tehetségek felvevőpiacába, Mexikóba költözött, ahol másfél éven keresztül az Universidad Nueva Leon (UNAM) gárdáját erősítette az equadori legenda, Hurtado s a VB-ken is sokszor bizonyított hazai Luis Hernández mellett.

A Tigrisek drukkereit 15 meccsen öt góllal boldogította, s a szállodában, ahol lakott, megismerkedett későbbi feleségével, Rosalitával. Második, őszi szezonjában hét meccsen is gól nélkül maradt, ám menedzserének sikerült kiközvetítenie Brémába, ráadásul 2.8 milliós akkori werderes rekordösszegért! Németországban élénk derültséget keltett jóllakott napközisre emlékeztető alakja, ám amikor először pályára lépett bajnokin is, a kritikusok torkára forrasztotta a szót: góllal mutatkozott be - ám kellett egy kis idő, amíg felvette a Bundesliga ritmusát. A következő évben robbantott: 14 góllal már megjelent a góllövőlistán is a drukkerek által csak Kugelblitznek, azaz Gömbvillámnak becézett ék ! Persze az egy másik Werder volt: a csatársorban Flo, Kuntz és Labbadia szaladgált mellette, a középpályáról pedig Wicky, Eilts, Frings, Herzog és Pfeiffenberger tömte őket labdával. Később sem lankadt, két év alatt több mint 30 gólt lőtt, igaz, egyenetlen elosztásban: volt olyan ősz, amikor 13 gólt szerzett, majd egytucatnyi mérkőzésen gólszünetet hirdetett. A válogatottban őszinte sajnálatára szóba sem került, pedig Ronaldóval együtt a világ legrobbanékonyabb csatárkettősét alkothatták volna. Különösen 2003-as formáját tekintve érthetetlen mellőzése: menedzserei ki is találták, hogy a dortmundi Dedével együtt Katar "honosítja" őket (plusz Dedé öccsét, Leonardót), de a FIFA nem engedélyezte nekik, mondván, nem kívánnak precedens teremteni a későbbi idők válogatottból kiszorultjainak - persze több százezer eurót ígértek a duónak Olajországból. Felmerült a neve a német válogatottban is: 2003-ban és 2004 őszén, Klinsmann érkezésekor, de nem talált pozitív visszhangra a játékosok körében: Oli Kahn is nagyon élesen kikelt ellene, mondván, ha ő is ott lenne, nem is nevezhetnék németnek a válogatottat ("Aki ebben a válogatottban játszik, annak legalább valamilyen kötődésének kell lennie ehhez az országhoz, ehhez a földhöz. Legalább itt kellene születnie és itt is élnie évekig, különben számomra teljesen elveszik a német szó jelentése a válogatottban.") - s Asamoah? - kérdezhetnénk).

Aílton mindenestre nagyon mérges volt, hiszen élete álmának nevezte, hogy bármilyen válogatott mezt felhúzhasson magára, s eg is nevezte a felelősöket: "Borzasztó dühös vagyok, még az is felvetődött bennem, hogy elhagyom Németországot. Nem értem a FIFA döntését, és hogy mi alapján változtatták meg a szabályt. Úgy tudom, hogy Németországból jelezték a Nemzetközi Labdarúgó-szövetségnek, hogy lépjenek közbe, de nem tudom kinek állt szándékában keresztbe tenni nekem. Mindig is vágytam arra, hogy egyszer válogatott legyek, és mivel a brazil nemzeti csapatba nem volt esélyem bekerülni, kapóra jött a katariak felkérése". Brémában gólkirály, kupagyőztes, bajnok és az Év játékosa lett, mégis már a Schalke jövendőbeli játékosaként fejezte be a szezont: már télen aláírt a gelsenkircheni gárdához, akik brémai fizetésének többszörösét ígérték a kétéves szerződés ellenében. Nemcsak a pályán élvezi a gyorsaságot: a német autópályák rémének számít Porsche 911-esével, s a magánéletben is fura felfogása van: minden otthoni munkát az asszonynak hagy, mondván, a férfi teremti elő a pénzt. Mindenestre boldogan él három gyermekével, s többször is kiemelte a házassági hűség fontosságát. Segíti szülőföldjének szegényeit is: brémai jó barátjával, a jelenleg a Bayernben játszó Pizarróval együtt egy alapítvány hozott létre. Hódolhat kedvenc hobbijának, a rodeózásnak is: egy több száz állatos ranchet vásárolt szülőházának közelében, ahol egykoron napszámosként dolgozott a család! Nem is szeret visszatérni Európába: eddig még minden évben megbüntették klubjai, mert szabadságát önkényesen meghosszabbította két-három nappal, s eme szokásáról Törökországban sem tett le...


Időközben a Bundesliga negyedik leggólerősebb idegenlégiósává vált: már csak Bum Kun Csa (89 góljával nem sokáig), Chapuisat (106) és Geovanni Élber (133) áll előtte a ranglistán!