Olyan szerénységgel tudja kezelni a sikert, mint egykor a legnagyobbak - jut rögtön az ember eszébe, amikor Gál Róbertre pillant. A hétvégi Sao Pauló-i Világkupán két győzelmet szerző tornászról egyáltalán nem mondható, hogy visszahúzódó vagy éppen félénk lenne, egyszerűen csak nem hagyja a fejébe szállni a dicsőséget, olyan természetesen veszi a sikert, mint a mindennapi munkát a poros edzőteremben.
Gál Róbertet feldobták a Sao Pauló-i gyôzelmek, ám az igazán nagy bravúrt a debreceni Eb-re tartogatja (Fotó: Meggyesi Bálint)
Gál Róbertet feldobták a Sao Pauló-i gyôzelmek, ám az igazán nagy bravúrt a debreceni Eb-re tartogatja (Fotó: Meggyesi Bálint)
Talán azért is van ez így, mert tudja: életútja elején jár. Hiába töltött már el jó pár évet a nemzetközi porondon, hiába olimpiai hatodik, világ- és Európa-bajnoki negyedik, valamint háromszoros Világkupa-győztes tornász, szinte süt belőle az elhatározás: "ez kérem, csak a kezdet, amelynél igenis többre vagyok hivatott." Álmai mostanság Európa-bajnoki győzelmekről szólnak - nem véletlenül. Júniusban ugyanis Debrecenben rendezik meg a 2005-ös kontinensviadalt, amelyen Gál talajon és ugrásban is esélyes lehet az aranyéremre.
- Feldob a Sao Pauló-i hétvége, csodálatos érzés, hogy két szeren is nyerni tudtam, de már hazafelé a repülőgépen elhelyeztem magamban ezeket az eredményeket, és a megnyugvás helyét a munkakedv vette át, hiszen a fejemben állandóan az Európa-bajnoksággal kapcsolatos gondolatok forognak - magyarázta. - Hogy mit adott nekem ez a brazíliai utazás? Elsősorban önbizalmat és kitartást, hiszen még rengeteg feladat áll előttem, és bár haladok a gyakorlataimmal, még nem mondhatom, hogy százszázalékos állapotban volnék.
- Ezt megint a szerénysége mondatja önnel? - Nem, Sao Paulóban főként a biztonságra törekedtünk, éppen ezért talajon ötvöztük a régi és az új elemsorokat, míg ugrásban azokat a gyakorlatokat csináltam, amellyel az athéni olimpián a hatodik lettem. Hogy miért döntöttünk így? Először is nehéz volt az átállás. Bár már szerdán hajnalban megérkeztünk Brazíliába, a pénteki selejtezőnapon csak kóvályogtam a teremben, nem fizikai, sokkal inkább idegi fáradtságot éreztem. - A döntőkre azonban szárnyakat kapott. - Tény, hogy szombatra átlendültem a holtponton. A talajfináléban negyedikként szólítottak engem, előttem már többen is rontottak. Hibázott például a holland Wammes, aki az idén nagyon ütős gyakorlatot csinált ezen a szeren. Ezek a rontások azonban nem keltettek pánikot bennem, inkább megnyugtattak, valahogy éreztem, hogy meg tudom nyerni ezt a versenyt. Mielőtt a pódiumra léptem azt mondtam magamnak: "gyerünk Robi, csinálj egy aranyos gyakorlatot!"
- Az ugrás során is ez a varázsige hatott? - Nem, akkor talán az segített, hogy a melegítőteremben leblokkoltam. Ez olyan rövidzárlat féle volt, ami viszont a csarnokban még jobb produkcióra sarkallt. Egyvalamit azonban nagyon sajnáltam. Berki Krisztián ezúttal csak második lett lólengésben, ami szintén remek teljesítmény, ám aki látta a versenyt az megerősítheti: Krisztián klasszisokkal jobb volt kínai riválisánál. Ám ami késik, nem múlik: biztos vagyok benne, hogy nyerünk mi még közösen világversenyt! ---- M ----