Többek között Olicnak sem sikerült feltörnie az olasz bajnokságban közel sem acélos Parma-védelmet
Többek között Olicnak sem sikerült feltörnie az olasz bajnokságban közel sem acélos Parma-védelmet
Sokak számára ugyan nehezen érthető, de Pietro Carmignani, a Parma szakvezetője tartotta magát a hagyományokhoz, és a CSZKA Moszkva elleni elődöntőben is a második sorát vonultatta fel, mondván, mindennél fontosabb a Serie A-ban maradás. A sárga-kékek jelenleg a 19., kieső helyen állnak odahaza, ami az álmoskönyvek szerint öt fordulóval a befejezés előtt nem éppen idegnyugtató. Vasárnap jön a Livorno elleni bajnoki, ami az Ennio Tardini-stadionban a nyerhető mérkőzések közé tartozik, Carmignani tehát kiadta a jelszót: arccal a bajnokság felé! Ennek jegyében többek között Domenico Morfeo és Alberto Gilardino is csak a Tardini nézőterén integetett, miközben a pályán a 20 éves Tonino Sorrentino és a 22 esztendős Francesco Ruopolo rohamozta az első sorból a szinte a teljes arzenálját felvonultató CSZKA Moszkva kapuját.
Mindezek végiggondolására bőven hagytak időt a csapatok, avagy Carmignani átalakításának hatékonyságát jelzi, hogy félórán keresztül semmi sem történt a gyepen. Az oroszoknak alaphelyzetben kiválóan megfelelt a 0-0, nyugodtan bízhattak abban, hogy otthon majd besöprik a győzelmet, úgy, ahogyan a korábbi három UEFA-kupa-meccsükön tették (a Benfica, a Partizan és az Auxerre ellen), és azzal bejutnak a döntőbe, míg a Parma az íveléseknél és a labdajáratásnál tovább nem jutott. Nincs mit szépíteni, bűnrossz meccset vívott a két csapat, amelyen az egyik csapat nem akart, a másik minden bizonnyal nem tudott az első 45 percben látottnál jobban futballozni. Ezen még az sem változtatott, hogy az utolsó negyedórában Zsirkov, majd Semberas is lövésre vállalkozott, Bucci kapusnak azonban még csak nyugtatóért sem kellett szalajtania senkit, olyan harmatosak voltak ezek a próbálkozások.
A remény hal meg utoljára - ennek jegyében várták a szurkolók a második félidőt, de öszszességében csalódniuk kellett. Bár az alapvető minimumot, az első 45 percnél jobb játékot hozták a csapatok (azért ezt nem volt nehéz, talán még csukott szemmel is ment volna…), de mindez hihetetlenül messze volt a kontinens élfutballjától. Ha belegondolunk, hogy ebből a duóból az egyik ott lesz a liszszaboni döntőben, minimum elgondolkozunk azon, hogy a Bajnokok Ligája nem telepedett-e rá túlságosan a kontinens futballjára. A BL-ben ugyebár a CSZKA gyengének találtatott, a Parma szenved az olasz bajnokságban, és mégis, mindkettő eljutott a második számú európai kupasorozat utolsó előtti fázisáig. Közben meg a kupasorozatok sajátos lebonyolítási rendszere, az átjárhatóság, illetve az UEFA-kupában való szereplés érdektelensége miatt rengeteg nagyágyú már pihen a hétköznapokon.
Arról viszont nem ők tehetnek, hogy az elődöntő első meccsének második félidejében a hazai csapat egy Akinfejev kapus által kiütött Vignaroli-lövésig, a vendég pedig egy léc fölött alig elsuhanó Daniel Carvalho-szabadrúgást tudott a legveszélyesebb lehetőségeként felmutatni. Aligha vállalunk nagy kockázatot azzal, ha kijelentjük, a visszavágó ennél csak jobb lehet.