Ismét csak a nők maradtak

Tudják, ez az az olasz kettős, amely az alig egy hónappal ezelőtti aarhusi Eb elődöntőjében meccslabdáról kapott ki attól a Steff, Boros egységtől, amely aztán a fináléban legyőzte Bátorfiékat. Akkor sokan úgy vélekedtek, hogy míg Borosék ellen előre kalkulálhatóan sansztalanok voltak a mieink, az itáliaiakkal szemben kifejezetten esélyesként állhattak volna asztalhoz, s ki tudja, talán Európa-bajnokként jöhetnek haza.

Nos, a sanghaji vb nyolcaddöntőjében kiderül, megalapozott volt-e az okoskodás…

Amúgy ha engem kérdeznek, akkor feltétlenül, s ezt akkor is fenntartom, ha ne adj isten elúszik ez a mostani meccs. De miért úszna el, amikor Csilláék kifejezetten meggyőző produkciót nyújtottak, pedig nem is volt könnyű dolguk: a túloldalon egy dél-koreai duó állt, s bár a világranglista alapján feltétlenül Bátorfiék voltak az esélyesek, ez elsősorban amiatt volt, mert az ázsiaiak fiatalok és eddig kevesebb nemzetközi versenyen szerepeltek, ergo kevesebb világranglistás pontjuk van. Az első három szettben amúgy időnként egészen parádés dolgokat csináltak Krisztiék, aztán jött egy törvényszerű kisebb hullámvölgy, de a kritikus pillanatokban ismét sikerült előhúzni a rejtett tartalékokból néhány pazar megoldást, s ez máris elegendő volt a sikerhez.

Amiből sajnos egyre kevesebb jut a magyaroknak itt, Sanghajban, de legyünk őszinték, ebben nincs is semmi váratlan. Apróbb részsikerek szerencsére azért így is akadtak - a Fazekas Péter, Tóth Krisztina vegyes páros a kínai Vang Hao, Vang Nan kettőstől két szettet elcsípett, a Jakab János, Fazekas Mária duó előbb egy hongkongi, majd egy német alakulatot is kiejtett, egyesben pedig Fazekas Péter játszmát vett el a kínai Liu Kuo-csengtől - de ezek messze, nagyon is messze vannak attól, hogy igazán átütő eredményről, netán éremről beszélgethessünk.

Viszont a női egyesről még mindenképpen szót kell ejtenünk, annál is inkább, mert a mieink számára a női páros mellett ez volt a nap fő attrakciója.

És nem is akármilyen!

Az meg mindenképpen a papírforma-kategóriába sorolandó, hogy Bátorfi után Tóth és Póta is beverekedte magát a legjobb 64 közé, ám a folytatás már hozott egy-két varázslatot. Hadd kezdjem mindjárt Bátorfival, aki a japán Umemurát legyűrve jutott be a 32 közé úgy, hogy - tessenek megkapaszkodni - a negyedik szettben 10 (!), a hetedikben pedig 7 (!) pontot szerzett zsinórban. Ez utóbbi széria egyébként magát a bravúrt hozta meg, hiszen a mindent eldöntő játszmában 8:4-es Umemura-vezetés után már csak Bátorfi szerzett pontot.

"Szép nap volt, jó lenne hasonló folytatás, bár igazából annak örülnék a legjobban, ha a párosunk tovább menetelne" - magyarázta Bátorfi széles mosollyal az arcán a sikert követően.

A párosról már korábban ejtettem szót, ami pedig az egyest illeti, ott a hongkongi Tie Ja-na következik, akiről Csilla csak annyit jegyzett meg, hogy "tőle kaptam ki tavaly egyszer nullára egy szettben". Mindegy, történjék bármi, Bátorfi már biztosan előrébb végez majd, mint amire a világranglistás helye alapján kalkulálni lehetett, miként Póta Georginának is sikerült feljebb lépnie a "szamárlétrán": ugyanebben a kanyarban a szingapúriak rendkívül kellemetlen stílusú védőjét, Tan Paey Fernt győzte le - ne szerénykedjünk - álomjátékkal, így ő már a kínai Niu Csian-feng elleni csatára összpontosíthat. Az, hogy a Statisztika ifjú reménysége versenyben maradt, igazán kellemes változás az elmúlt esztendők "már csak Bátorfira és Tóthra érdemes figyelnünk" típusú versenyei után.

A japánok számára viszont gyaníthatóan kellemetlen újdonság, hogy alig két óra leforgása alatt két magyar is keresztbe tett nekik. Persze ez legyen az ő bajuk, mi pedig nyugtázzuk elégedetten, hogy Bátorfi mellett Tóth is borsot tört az orruk alá: Fudzsinak ugyan voltak felvillanásai, de ötszörös Európa-bajnoknőnk sikeréhez - aki a következő fordulóban az Európa-bajnoki címvédő osztrák Liu Jiával találkozik majd - egy pillanatig sem férhetett kétség.

Vagyis legfeljebb csak egy-két pillanatig, de azóta már azok is feledésbe merültek… ---- K ---- &