Kezdésnek soha rosszabbat

Mert mit láthatott volna? Egészen elképesztő rugókat, szemet gyönyörködtető ütéseket, és egy láthatóan a munka elején tartó, ám egységes, sokra hivatott társulatot. Szóval a világbajnoki résztvételt megcélzó együttes Ausztria ellen hangolt a jövő heti, tiszaújvárosi selejtezőre és amint a kezdés előtt az Egyesült Államokból hazatérő Forman József kapitány fogalmazott: "Az egy hete tartó felkészülés során példaértékűen mozogtak a fiúk Tatán, megérdemlik, hogy végre meccsen bizonyíthassanak."

Bizonyítottak. Hibátlan játékról persze szó sem volt, ezt még a török klubcsapatával, az Erdemisporral bajnoki aranyat szerző másik mester (mert afféle svéd focimintára két szakember felel a munkáért), Demeter György sem várta, a lényeg a játék csiszolásán, összeszoktatáson volt. "Kommunikáljatok!", hívta fel az urak figyelmét, akik eleget tettek az utasításnak. "Magasabbra!" - kérte például a fantasztikus magasságokba ugró, bámulatos bombákat bemutató ifjabb Grózer György a feladót, Gubik Jánost. Hasonló hatékonysággal termelt egy másik nehéztüzér, Mészáros Dömötör is, akinek ráadásul a mezőnymunkája is egészen parádésra sikeredett. No igen, előbbi a német, utóbbi az olasz bajnokság meghatározó alakja…

De jó volt látni a Bundesligában edződött Szekeres Tamást és ifjabb Nagy Pétert, a Finnországban szereplő Jánosi Gábort is, na és természetesen a magyar bajnokságban hétről hétre kiemelkedően teljesítő fiatalembereket. Az egységet jól mutatja, hogy a Kazincbarcika első számú ütője, Tomanótzy Tibor félretéve egyéni ambícióit vállalta a válogatottban a centerjátékot - nem is akárhogy! Ej, ha 2006-ban a Japánban zajló világbajnokságon is így tehetne…!

A mérkőzésről annyit: mind a három szettben a mieink irányítottak, a kritikusnak tűnő szituációkban sem remegtek meg a kezek, voltaképpen magabiztosan győzték le a kétségkívül gyengébb, ámde felettébb elszánt ellenfelüket. Külön kiemelendő klasszisaink parádés sáncmunkája - szegény vendégek volt, hogy egymás után ötször sem tudták átütni a labdát. Egy szó mint száz, jó volt együtt látni a csapatot, amely még ennél is jobb lesz! Egyrészt az elvégzett munka miatt, másrészt a most hiányzók is csatlakoznak. A jövő héten érkezik a péntek este spanyol bajnoki címet ünneplő Almeríja legjobbja, Veres Péter, a Bundesliga bajnokának, a Friedrichshafennek a feladója, Koch Róbert, és a japán Osaka világklasszisa, Kántor Sándor! Igenis, közösen valóra válthatóak az álmok!

Nagyjából erre számított?
Demeter György:
Igen. Akadozott a játékunk, ám a lényeg, hogy végre meccsen is megnézhettük a csapatot. Láttam pozitív jeleket, különösen egyénileg, csapatban azonban sokat kell még javulnunk. Dolgozunk tovább és bízunk abban, hogy a hiányzókkal kiegészülve elérjük a kívánt szintet.

Milyen volt a férfiválogatott kispadján ülni?
Forman József:
Érdekes, sokkal nyugodtabb voltam, mint a női kispadon. Ami a lényeg: játék, munka, játék, munka. Az elkövetkezendő időben erősebb ellenfelekkel kell játszanunk, hogy felvegyük a ritmust. Olyan csapatok kellenek, amelyek nagyobb színvonalra késztetnek bennünket. Én speciel jobban örülök egy 3:0-s tisztességes vereségnek egy világklasszis csapattól, mint egy gyenge rivális elleni győzelemnek. ---- R ---- &