Csomor nem sürgetné az időt

- Van rá időm, az utolsó napokban egy kicsit kevesebbet kell mozogni, ráadásul feszültebb is vagyok ilyenkor - jegyzi meg. - Az emberek elvárják egy kétszeres világbajnoktól, hogy itthon simán megnyerje az Európa-bajnokságot, én pedig sokat rágódom ezen, hiszen tisztában vagyok vele, hogy hiába teszek meg minden tőlem telhetőt, sok múlik majd a taktikán és a szerencsén is. Sok apróság közbeszólhat, ezektől félek is eléggé, szinte mindennel számot vetettem már. Aki egy kicsit is ismeri ezt a sportágat, az tudja, hogy többnyire a legerősebbek közül kerül ki a győztes, de nem feltétlenül a legerősebb nyer. Ha visszagondolok a két világbajnoki győzelmemre, egyik esetben sem éreztem magam a legerősebbnek, de nekem minden összejött, szerencsém volt, akkor értettem meg, hogy a sorsnak akarnia kell a sikert, nemcsak nekem. A hangulatomra most leginkább egy Thomas Mann-idézet illik, a Tonio Krögerből való: "...elszánt félelemmel félt, meg bízott is egyszerre". Valahogy így vagyok most ezzel én is...

- Hányadik hazai világversenye lesz a debreceni?
- Ezt hirtelen nem tudnám megmondani. Amelyikre a legszívesebben emlékszem viszsza, az az 1995-ös veszprémi Európa-bajnokság, akkor voltam először válogatott, és önmagamhoz képest elég jól teljesítettem, a tizenegyedik helyen végeztem. Nem maradt ilyen kellemes emlék az 1996-os szombathelyi triatlon Európa-bajnokság, az úszás miatt eleve nem számíthattam sok jóra, de nem is voltam olyan erős, mint az utóbbi években, hogy esetleg a kerékpározás során faragni tudjak a hátrányomból. Szép emlék az 1998-as atlétikai Európa-bajnokság, Budapesten maratonit futottam, bár tisztában voltam vele, hogy a specialistákkal nem vehetem fel a versenyt, de a hazai nézőktől minden magyar sportoló olyan nagy támogatást kapott, hogy azt sohasem fogom elfelejteni. Ebben a támogatásban bízom most is, ha esetleg egy kicsit gyengébben megy valamelyikünknek, akkor is mellénk áll majd a közönség. És persze semmire sem vágyom jobban, mint hogy örömet szerezhessek a szurkolóknak.

- Hogy van a lába?
- Már egész jól. Lassan másfél éve, hogy megoperálták, fáradásos törésem volt, ami sehogyan sem akart meggyógyulni. Valahogy még mindig nem az igazi, hol a bokám fáj, hol feljebb, a lábam keresgeti az egyensúlyt, de közben a kondim visszaszereztem, s talán lassan a lábam is hozzáerősödik. Mindez egyébként a mozgásomon is látszik, talán sokakat meglep majd Debrecenben is, de nem kell megijedni, nincs semmi baj, nekem már így esik jól a futás. Mindenkinek van egyfajta futóstílusa, az enyém most egy kicsit különös, de nem ezen múlik.

- Min múlhat?
- Apróságokon, hogy az ember ne rontsa el a depózást, ne hibázzon a kerékpáron a kanyaroknál, s ha minden jól alakul, akkor az utolsó futáson dől majd el minden. Itt pedig már nem is az erő számít majd igazán, hanem az, hogy a versenyzők közül ki tud egy kicsit tovább szenvedni a többieknél.

- Mit tud az ellenfeleiről?
- Egyelőre semmit, nem keresem a lehetőséget, hogy végigböngésszem a rajtlistát, erre ráérek az utolsó pillanatokban is. Tudom, hogy mindenki megverhető, így sajnos én is.

- Mikor utazik Debrecenbe?
- Pénteken megyünk, felesleges korábban, hiszen a pályát a belvárosban jelölik ki, a forgalomban pedig nem igazán lehet kipróbálni. Azt tudom, hogy szinte teljesen sík pálya vár ránk, sok kanyarral és több fordítóval, utóbbiakra nekünk magyaroknak jobban kell majd figyelni. A fordítóknál ugyanis feltorlódik a boly, amikor az első már visszafordult és gyorsít, a hátsók még éppen csak fékezni kezdenek, a jó kerékpárosok ezeken a helyeken támadnak, megrángatják a sort, észnél kell lenni.

- A világbajnoki címeit vagy az Európa-bajnoki aranyérmét milyen pályákon szerezte?
- Mindhárom versenyen hasonló volt a pálya, vagyis mondhatjuk azt, hogy a sík terep számomra kedvező. Ilyenkor a kerékpározás során senki sem tud jelentős előnyt összeszedni, s a második futásra marad a döntés, nekem pedig állítólag ez az erősségem.

- Túl lenne már az egészen?
- Nem, most pont jól érzem magam. Tudom, hogy milyen feladatok várnak rám a következő napokban, és azt is megtanultam, hogy a dolgokat nem kell siettetni. Ahhoz, hogy jó hangulatban, sikerre éhesen álljon az ember rajthoz, a várakozást is végig kell élnie.