Japán. Fejébe vette a társaság, hogy elutazik az ázsiai országba. Természetesen nem turistaként! A jövő esztendei világbajnokságon kíván fellépni, ezért kezdte meg a munkát Tatán, ezért izzad a héten Tiszaújvárosban, ezért igyekszik kiharcolni a továbbjutást az első, majd remélhetőleg a második s az álmok netovábbja szerint a harmadik selejtezőkörből.
"Kántor Sanyi kivételével itt van mindenki, aki számít. Megjött Veres Peti is. Meg kell nyernünk mind a három meccset, és akkor teljes kerettel, nyugodtan készülhetünk a finnországi tornára" - adott afféle útravalót Demeter György, aki Forman Józseffel társbérletben felel a szakmai munkáért.
Nem mondhatjuk, hogy az edzőpáros nyugodtan szemlélhette első közös meccsének nyitó játszmáját… A vártnál ugyanis nagyobb ellenállást tanúsított a rivális azeri együttes, különösen két szélsőütője, Galaganov és Kovalenko keltett jó benyomást - mindazonáltal a külső szemlélő számára is hamar nyilvánvalóvá vált, melyik oldalon vannak a minőségi játékosok. Mondjuk mindezt annak ellenére, hogy az olasz, spanyol és német bajnokságokban edződött magyar klasszisok láthatóan felettébb idegesen kezdték a csatát, egy-egy briliáns megmozdulás után meglepő hibák fűződtek a nevükhöz.
Mégis, amikor nagyon kellett, összeszorított fogakkal, egymásért is küzdve(!), odatették magukat, így a szorosan alakult szett végén hiába volt egy játszmalabdája az ellenfélnek, a centerpozícióban ügyes dolgokat művelő Szekeres Tamás (a szekér döcögött, de nem a "Szeki"!) vezérletével, Koch Róbert pontos labdáival, ifj. Grózer György ütéseivel, ha szenvedve is, előnyt szerzett válogatottunk. (27-25)
Mészáros Dömötör és a többi magyar légiós mintha idegesen kezdte volna a meccset, aztán szép lassan belejöttek
Az első lépés után megérdemelt pihenőt kapott az utóbbi pár napot voltaképpen az autójában töltő ászunk, Veres Péter (Spanyol- országból Olaszországon át érkezett haza), a helyén pedig a Kométa- Kaposvár ígéretes tehetsége, Németh Szabolcs jutott szerephez. Ahhoz képest, hogy második alkalommal húzta magára a nemzeti mezt, vezérszerepet kapott: sáncolt, ütött, szervált, szó szerint lendületbe hozta a csapatot. A csapatot, amelyről továbbra sem lehetett volna megmintázni a nyugalom szobrát, még nem oldódtak fel teljesen a játékosok, ám a küzdőszellemet nem érhette kritika. Utóbbi állítás Azerbajdzsán legjobbjaira is igaz volt, egy pillanatra sem adták fel, Mészáros Dömötörék azonban ezúttal már nem engedték magukhoz közel őket. (25-18)
Ifj. Nagy Péter és Jánosi Gábor is szerepet kapott, a mesterek igyekeztek mindenkit pályára küldeni. "Be kell lőni a termet", szólt a szakmai magyarázat. Mi tagadás, egyre jobban belőtték a mieink. Olyannyira, hogy 6:0-nál Musajev mester kénytelen volt az időkérés műveletéhez nyúlni. Megtette, ám nem volt sok hatása.
Annál inkább sokkhatása Németh nyitásainak, a precízen működő Mészáros, Szekeres kettős sáncainak, no és Nagy Péter kiszámíthatatlan bombáinak. Kezdett bemelegedni a társaság (Geiger András liberóként szinte felszántotta a parkettet), már élvezte is a játékot - remélhetőleg ma Moldova ellen tovább ível felfelé a forma. És akkor a vasárnapi, várhatóan mindent eldöntő nap után tovább lehet ízlelgetni a távolkeleti ország nevét. ---- R ---- &