Tiszta lapokkal Peking felé

- Természetes, hogy egy négyéves olimpiai ciklus lezárulásával, tizenhat évnyi MOB-elnökség után számvetést készítettem - mondja új, Istvánmezei úti MOB-irodájában Schmitt Pál, miután a pünkösdi hétvége erejéig sikerült hazarepülnie brüsszeli állomás- helyéről. - Az utóbbi pozíciómban három komplett sikeres nyári olimpián vagyok túl, plusz az athénin. Az idén száztíz évesek leszünk, és nagyon örülük, hogy ismét bizalmat kaptam. Akik ismernek, tudják, hogy nem a hatalomért jelentkeztem, hiszen ez a poszt nem is jár különösebb hatalommal. Elmondtam a tagságnak, hogy most, amikor a MOB nem igazán élvez sem anyagi, sem erkölcsi megbecsülést, amikor az ismert athéni események miatt a nemzetközi presztízsünk is csökkent, akkor szolgálatra van szükség.

- Mit érzékelhetünk az említett presztízsveszteségből?
- Nem megy ki az emberek fejéből, hogy elvett aranyérmeink voltak, összesen öt dopping- esetünk, és a nemzetközi sportvilág erről beszél. Bárhol is tartsanak a témakörben tudományos konferenciát, mindig velünk, magyarokkal példálóznak. Sajnos.

- Márpedig ezen nem lehet pillanatok alatt változtatni.
- A tavalyi sporttörvény értelmében a doppingellenőrzés valamennyi fázisa állami feladat. A megelőzés, a kontroll és a szankcionálás is. Én nem vádolok senkit, csak azt mondom, előre kell néznünk, és össze kell fognunk a társadalmi szervezetekkel, az illetékes állami szervekkel, mi több, a sajtóval is, mindenkivel, aki a sportot szereti, hogy ne ismétlődhessenek meg a tavalyi esetek.

- Mi az oka annak, hogy a szintén kínos doppingügyeket hozó 1988-as szöuli, a magyar emlékezetben ragyogó olimpiaként maradt meg, míg Athén megítélése minimum ellentmondásos?
- Ne felejtsük el, hogy azért 1988-ban a szólásszabadság messze nem volt akkora, mint manapság, így értelemszerűen kevésbé kerültek nyilvánosságra az ügyek. Nekünk az a dolgunk, hogy négyévenként a magyar fiatalok elé példaképeket állítsunk, most pedig nem elsősorban a nagyszerű bajnokaink voltak a fókuszban, hanem, megkockáztatom, nagyobb figyelmet kaptak azok, akik a negatívumokkal tűntek ki. És ez végtelenül elszomorít.

- Nem érzi úgy, hogy rosszul kommunikálták az athéni eseteket?
- Azt kell mondanom, hogy nem álltunk a feladatunk magaslatán. Még akkor sem, ha a csapatvezetés elsősorban logisztikai feladatokra, a magyar sikerekre készült fel. Mindenkit meglepett az első ügy, ráadásul késő éjjel derült ki, hogy valaki fennakadt a hálón. A komplett nemzetközi sajtó persze azonnal tudott róla, és amire rendeztük volna a sorainkat, máris jött a következő. Aztán egy lélegzetvétel után a harmadik, és az már aranyéremről szólt. És a többi. Elképesztő feladat előtt állt a csapatvezetés kommunikációért felelős része, és ezt valóban nem tudta tökéletesen megoldani. Minden kis információt azonnal továbbadtunk a sajtónak, amely viszont azonnal végső következtetést akart, a nagy igazságot. Most már mindegy, nagy tanulság, hogy az embernek mindenre fel kell készülnie, a legrosszabbakra is. Ugyanakkor az, hogy már nem Vad Dezső, hanem Csurka Gergely, a Nemzeti Sport munkatársa a sajtófőnökünk, nincs összefüggésben az athéni esetek kommunikálásával, közösen megegyeztünk abban, hogy fiatalítunk.

- Ezzel kapcsolatban megkerülhetetlen, hogy a súlyemelők exelnöke, Dolovai Tamás a doppingesetekről szóló könyvében megemlíti a nevét, mégpedig egy kisebb összeesküvés-elmélet részeként. Eszerint a MOB-főtitkár Aján Tamásnak állt volna érdekében az ön lemondatása.
- Először is, én nem olvastam a könyvet, de ha ez is áll benne, az nem tőlem származik. Én senkire sem haragszom, egész életemben barátokat gyűjtöttem, az ellenségeket igyekszem elkerülni, de azok úgyis egész életében vadásszák az embert. Ezt már, ha nehezen is, de megszoktam. Aján Tamással jó pár dologról különbözik a véleményünk, kicsit más világban élünk, ugyanakkor tizenhat éve választott tisztségviselőként egymás mellett dolgozunk. Most már biztosan nem rivalizálunk egymással. Korábban szerettem volna, hogy többet legyen itthon, és a főtitkári munkát is különbözőképpen képzeltük el. De tiszteletben tartom, hogy a tagság titkos szavazással a kihívója ellenében újra őt választotta meg.

- Az új olimpiai ciklus elején mit tart a legfontosabb tennivalójának?
- Azt, hogy mivel lehet, hogy ez az utolsó négy évem, feltétlenül tiszta lappal kell belevágnunk.

- A legutóbbi főpolgármester-választással belépett a politikába, azóta már a legnagyobb ellenzéki párt második embere. Nem érzi úgy, hogy ezzel a korábbi, majdhogynem osztatlan népszerűsége is jócskán megcsappant? Hiszen egyedüli jelöltként még a MOB-elnök megválasztásakor is kapott harminckilenc nem szavazatot.
- Először is büszke vagyok arra, hogy az összes szavazat hetvenkét százaléka az enyém lett. Amúgy meg én kértem a titkos szavazást, mert látni akartam a legitimitásom erejét. És az első szavam az volt, hogy mindenkivel együtt akarok dolgozni.

- Négy éve is volt ellenszavazat?
- Akkor állva megtapsoltak. A mostani titkos szavazás viszont üzenet. Ha szakmai téren láttak nálam problémát, akkor rá kell tennem még egy lapáttal. Ha az ok politikai, akkor tudomásul kell vennem, hogy van, aki nem úgy gondolkozik, mint én. Annak mindenesetre örülök, hogy a MOB-ban az alelnökök között ott van az MSZP-s Bakonyi Tibor és az MDF-es Gémesi György is, így igazán nem lehet egyoldalúsággal vádolni a szervezetet. Itt a teljesítmény számít, a politikát távol kell tartani a Magyar Olimpiai Bizottságtól, a sport igenis lehet politikamentes.

- A két nagyköveti poszthoz képest mennyivel jár több elfoglaltsággal a brüsszeli, európai parlamenti megbízatása?
- Azaz, hogy miként tudom ellátni a politikusi munkám mellett a sportvezetőit? Heti négy napot töltök Brüsszelben, ott napi tíz-tizenkét órát dolgozom, aztán csütörtökön késő éjjel jövök haza, és péntektől vasárnapig a sport van a figyelmem középpontjában. No és emellett persze itthon van egy pártom is, ahol alelnök vagyok, továbbá szépen szervezhető munkát, de mégiscsak elfoglaltságot jelent az is, hogy vezetem a világ olimpikonjainak szövetségét. És akkkor még a családomat nem is említettem.

- A Nemzetközi Olimpiai Bizottságról, az ottani munkájáról mintha lényegesen kevesebb szó esne az utóbbi időben.
- Változatlanul protokollfőnök vagyok, továbbá a környezetvédelmi bizottság elnöke. A munkám nincs szem előtt, de amikor játékok zajlanak vagy ülések vannak, akkor a lebonyolításukkor megnövekszik a szerepem. De vezetői ambícióim már nincsenek, feladatmegoldó vagyok.

- Jacques Rogge NOB-elnökkel harmonikus a viszonya?
- Igen, ő az elnök, ezért aztán ő a főnök. Hozzáteszem: remek kezekbe került a NOB.

- Az e-mail postafiókja mekkora forgalmat bonyolít?
- Talán egy átlagolvasót meghökkent, hogy háromszáz körüli e-mailt kapok Brüsszellel kapcsolatban, de van még két elérhetőségem, és azokon is van vagy ötven üzenetem naponta. De nem mindre nekem kell válaszolnom, vannak segítőm, nélkülük nehéz lenne. Ugyanakkor szeretem a dolgaimat magam csinálni.

- Jövő tavasszal választások lesznek, rá két évre Pekingben olimpia. Miként képzeli el az elkövetkező néhány esztendőt?
- Alapelvem, hogy az előttem álló, a Jóisten által rám testált feladatokat megpróbálom jól megoldani. Hogy a legkisebbel kezdjem: szeretném, ha a világ olimpikonjainak szövetsége szépen fejlődne, hiszen már 117 országban vagyunk jelen, az olimpikonoknak, mint az olimpiai mozgalom nagyköveteinek, érezniük kell a kohéziós erőt. A MOB területén a rendcsinálás, a tiszta lap, doppingfronton a zéró tolerancia és a csorbák kiköszörűlése, az erkölcsi és az anyagi támogatás megerősítése a legfontosabb feladatom, no meg részt venni minden olyan lobbiban, amely a sportért van, a sportról szól. A mostani 0.2-0.3 százalékról egy százalék fölé kellene tornászni a költségvetés sportra fordítandó részét, ami ma nem könnyű, hiszen a civil szervezeteken egészen kicsi a hangsúly, egyfajta központosítási folyamat zajlik a sportban is. Kevés pénzt adunk, és azt is kézi irányítással. De ez már politika, még ha a történet itt kapcsolódik is a jövő évi parlamenti választásokhoz. Szerencsére a sport világa türelmes, fegyelmezett emberekből áll, mi nem megyünk az utcára.

- Politikusként sem?
- Ha már egyszer elhatároztam, hogy valamelyik oldalra odaállok, igyekszem a jövő évi kampányból tevékenyen kivenni a részem. Azt már megszoktam, hogy emiatt nagyobb a szavaim súlya, és azzal is együtt tudok élni, hogy több nyilat lőnek ki felém, még ha azért nem is homályosítják el az égboltot. De minden jelet veszek, a médiának, még a bulvárnak is komoly fegyelmező szerepe van, amire oda kell figyelni, tiszteletben kell tartanom a sajtó szabadságát. Ugyanakkor az én kis szabadságaimat is szeretném, ha tiszteletben tartanák, ha valamilyen ruhát veszek fel egy nemzeti ünnepen, ha nemzeti színű melegítőben mutatkozom, vagy ha kifejtem valamiről a nézeteimet. Állok a kritikák elé, de ez meg az én szabadságom.