Új csapat, szép remények

Az elmúlt hétvégén Rotterdamban az is kiderült, hogy nem csupán egy követőről beszélhetünk, valóban itt az új generáció, mi több, néhányan még csupán mostanában lesznek nagykorúak, s máris megismertették a nevüket a cselgáncs világával.

A magyar szempontból rendkívül sikeres kontinensviadal nem teljesen váratlanul alakult ilyen jól, hiszen a mieink szinte minden tavaszi Világkupa-viadalról hoztak haza érmet, mi több, férficsapatunk minden versenyén nyert aranyat - igaz, jó sorozatra korábban is akadt példa, csupán az i-re a pontot nem mindig sikerült feltenni.

Most sikerült.
Leginkább Braun Ákosnak, aki tavaly - miután az utolsó pillanatokban lecsúszott az athéni olimpiáról - már befejezte pályafutását, munkát keresett, szerencsére nem talált azonnal, így aztán az Atomerőmű SE dzsúdósai között ragadt. Ez dupla szerencse a magyar válogatott szempontjából, hiszen a paksi sportoló Rotterdamban Európa-bajnok lett, míg Mészáros Anett - akinek fél éve a felkészülését segíti Braun - 18 esztendősen a dobogó harmadik fokára állhatott.

A még mindig juniorkorú versenyző a hazai versenyeken még az UTE színeiben szerepel, de az év eleje óta Pakson készül - sikerén két edző, Illés Sándor és Hangyási László osztozik.

A "csikócsapatban" Bor Barna csupán fél évvel idősebb Mészárosnál, s körülbelül hat hónappal kezdte korábban paksi pályafutását. Hollandiában ő is alaposan kitett magáért: a nehézsúlyban - ahol talán a legnehezebb egy ilyen fiatalnak beilleszkednie - a bronzéremért küzdhetett, s csak hajszálon múlt, hogy lemaradt a dobogóról.

"Nagyon szerencsés vagyok, mert edzőként mindent elértem, amit elérhetek, Kovács Anti olimpiát és világbajnokságot nyert, most már van egy Európa-bajnok tanítványom is Braun Ákos személyében - mondta a paksiak edzője, Hangyási László. - Ráadásul a véletlenek úgy hozták, hogy nagyon erős és igen jó szellemű csapat állt össze a klubunkban, Pakson. Bor Barna nagy lendületet adott a többieknek, Mészáros Anett pedig Ákos személyében nagyon jó edzőpartnerre talált, a közös munka mindkettejük esetében jó eredményt hozott. Rajtuk kívül nem szabad megfeledkezni Rajcsányi Gergőről sem, ő most peches időszakot él át, sérülése miatt nem indulhatott az Európa-bajnokságon, de ha felépül, nagy erőssége lesz ő is a válogatottnak. Kicsit szomorú vagyok azért, hogy Antinak így alakult ez a verseny, de az ő munkája benne van a klubtársak sikerében is, szombaton egész nap úgy szorított Ákosnak, hogy az nagyon sokat kivehetett belőle. Visszakanyarodva az elejére, bár a sors mindent megadott már, amit edzőként kaphatok, de még egy olimpiai érmest nagyon szeretnék"

A sort Ungvári Miklós tette teljessé: a Kecskeméti JC 66 kilósa három év szünet után viszszakerült a legjobbak közé, Rotterdamban ezüstérmet szerzett, ez pedig talán még több hitet ad neki a sikeres folytatáshoz.

Ahogy azt Hangyási László is említette, Kovács Antal búcsúja nem sikerült, a vélhetően utolsó világversenyén résztvevő olimpiai és világbajnok már az első meccsén ipponnal kikapott, s ezt követően már nem kapott javítási lehetőséget. Hasonló sorsra jutott Perge Ilona (48 kg), Szabó Brigitta (63), Burján László (60) és Gera Csaba (81) is, számukra egyaránt kellemetlen emlék marad ez a kontinensviadal, ám Braun arany-, Ungvári ezüst- és Mészáros bronzérmének, valamint Bor ötödik helyének köszönhetően 1986 óta így is a legeredményesebb Európa-bajnoki szereplését produkálta a magyar válogatott.