Portóban rápihen az Eb-re

- Két éremmel zárta az elmúlt hétvégi budapesti női tőrnapokat, hiszen csapatával, a Honvéddal ezüstérmes lett a BEK-ben, majd vasárnap bronzérmet szerzett az egyéni Világkupán. A siker ellenére mégsem tűnt boldognak. Miért?
- Igaz, hogy ezüstérmesek lettünk a BEK-ben, ami előrelépés és nagy öröm a tavalyi negyedik helyhez képest, ám én nem tudtam ennek igazán örülni, mert nem vívtam valami fényesen - felelte Knapek Edina. - Ez különösen azért bosszantott, mert az idény során, egy kivétellel, minden versenyen döntőbe jutottam, és amikor nem, akkor sem ment rosszul a vívás. Most viszont semmi sem sikerült, kínszenvedés volt tust adni, ezért a korábbi kellemes érzéseim a csapatversenyen elszálltak. Éreztem, hogy valami nem stimmel, és aggódtam, hogy ezek után mi lesz velem az egyéni versenyen.

- Mivel nem kellett selejtezőt vívnia, egy nap alatt helyrehozhatta magát. Vagy az sem segített?
- Nem nagyon, mert még akkor is bennem volt a rossz érzés. Kimentem a sportcsarnokba, hogy felmérjem a mezőnyt, de nem lettem nyugodtabb. Többen rá is kérdeztek, hogy mitől vagyok ennyire feszült. Vasárnap a bemelegítéskor már jobban éreztem magam, bár a hőséget nem volt könnyű elviselni.
- Amíg eljutott a döntőig, egyszer-kétszer ön is megizzasztotta a nézőket…
- Tényleg volt néhány rizikós asszóm, de a legfurcsább az volt, amelyet a nyolc közé jutásért vívtam a lengyel Kryczalóval, és tizennégy tízről majdnem kikaptam. Sorozatban nem jelzett a tőröm, pedig a nézők is bekiabálták a tust, mert annyira egyértelmű volt a találatom. A gép azonban nem reagált. Kryczalo jött fölfelé, én viszont nem mertem lecserélni a valószínűleg hibás fegyvert, mert az asszó elején már kaptam egy sárga lapot, mivel nem volt szabályos a tőröm. Az újabb sárga lap már pirosat, vagyis büntető tust jelentett volna. Tizennégy tizennégynél szerencsére már tiszta tust adtam.

- A negyeddöntőben könnyedén verte Lamonovát, aztán az elődöntőben edzője, Bernáth Zoltán szerint azért kapott ki, mert nem volt önbizalma. Ön is így érezte?
- Jól látta a mester. Az asszóban végig én vezettem, és azt hittem, simán nyerek, mégis kiegyenlített Rybicka, és a döntés a ráadás egy percre maradt. Akkor viszont ő volt a kedvezményezett, azaz nekem támadnom kellett. Lett volna időm kidolgozni az akciót, ám egy pillanatra megijedtem, mert keresztülfutott az agyamon, hogy biztos passzét fogok szúrni, és ezt ő kihasználta. Bosszantott, hogy egy bizonytalanság miatt kaptam ki, és nem azért, mert az ellenfelem jobb volt. Tényleg nem hittem magamban. A nap kezdetén örömmel aláírtam volna a bronzérmet, így viszont bántott a lehetőség, a fényesebb érem elszalasztása. Kikapni sosem jó, de ilyen buta dolog miatt különösen nem.

- Már egy hónap sincs hátra a zalaegerszegi Európa-bajnokságig. Foglalkoztatja már a verseny?
- Még nem, most pihenni szeretnék, mert zsúfolt volt az idény. Kaptam egy hét szabadságot, amit Portugáliában a barátomnál tölthetek. Portóban összeköthetem a kellemest a hasznossal, a tengerparton kikapcsolódhatok, de edzeni is tudok majd, mivel a barátom a portugál tőrválogatott tagja, és ő is készül az Európa-bajnokságra.