Szerencsés találkozás

- Tanár úr, ez nem semmi!
- Köszönöm.
- Elárulja a titkot?
Rövid párbeszéd, amelyet a Testnevelési Egyetemen a röplabdát választó diákok kezdeményeznek tanítójukkal, Jókay Zoltánnal, a Vasas Opus-Via Óbuda női csapatának szakvezetőjével. Nem véletlenül. A fiatal, 1969-es születésű szakember nem mindennapi bravúrt vitt véghez: első szezonját töltötte az Extraligában a kispad mellett (nem az az ülős fajta…), s máris őt ünnepelte a tömeg. Igen, tömeg, hiszen aki ott volt, soha sem felejti: a Folyondár utcában több mint ezer Vasas-szurkoló hajszolta győzelembe a csinos kedvenceket, majd dobálta a magasba a trénert is.

"Emlékezetes nap volt. Külön boldogsággal töltött el, hogy megtelt a lelátó, sok hasonló hangulatú meccsre volna szüksége a sportágnak. A mi szurkolóinkra egész évben nem lehetett panasz, örülök, hogy ilyen sokan szorítottak értünk" - kezdte Jókay Zoltán, aki nem érte be csapatával ennyivel! Egy hétel a bajnoki fiesztát követően a Magyar Kupa is a Vasas birtokába került, azaz duplázást regisztrálhattunk. Első nekifutásra két arany, ez ám a háromszázas tempó!

"Pedig lassan indult - avatott be a részletekbe a mester. - Idő kellett, míg összeállt a Pethő Anita érkezésével kompletté válló csapat. Kollégámmal, Borkovits Zolival egy hullámhosszon vagyunk, így nem volt kérdéses a munka lényege: gyorsítás és gyorsítás. Ez irányba halad a sportág, a megfontolt, lassú labdák helyett a villámgyors támadásokkal kell operálni. Persze, nagy kérdés volt, vevők lesznek-e a lányok az új stílusra."
Vevők voltak. Eleinte ugyan akadtak nehézségek, no és a páratlan sérüléshullám sem tette gördülékennyé a megvalósítást, mindazonáltal szép lassan belemelegedtek, magasabb fokozatba kapcsoltak a játékosok. Józsa Zsuzsanna, Meléndez-Pál Beatrix, Dégi Barbara, Tormási Orsolya és a többi fiatal, huszon- vagy éppen tizenéves lány, kiegészülve a már rutinosabb maggal (Pethő Anitával, Vatai Gabriellával és az örökifjú, a Vasas addig utolsó, 1989-es bajnoki címéből is tevékeny részt vállaló Nyári Virággal) tökéletes alanynak bizonyult. Ezt a társaságot, ezt az alakítható, fiatal hölgykoszorút Jókay Zoltánnak találták ki, divatos megfogalmazással élve: a saját képére formálhatta.

"Szerencsés találkozásnak mondanám - vette át újra szót. - Bevallom, volt, hogy megsajnáltuk kicsit a lányokat, féltünk, túl kemény nekik a munka, ám csak azért sem engedtünk a gyeplőn. Szerencsére vették a lapot. Ennek is köszönhető, hogy végig bírtuk az iramot."
Csepeli juniorcsapat, közben besegítés néha a legjobbak között szereplő felnőtteknek is ("Örök hála ezért Oláh Janinak, aki bízott bennem, aki lehetőséget adott"), TF, amellyel az NB II-ből egyet sikerül feljebb lépni, majd Héraklész-csapat, ifjúsági Eb-döntős részvétellel. Hősünk rövid, de annál eredményebb edzői pályafutása, egészen 2003-ig. Ratimorszky Károly segítőjeként került a Vasashoz, majd egy évre rá a kezébe kapta a karmesteri pálcát. A történet innentől meseszerű.

De hogyan tovább?
"Ami idehaza jó, az nemzetközi szinten még kevés. Tehát nem lehet kérdéses, még gyorsabb játékra törekszünk. Sokat kell dolgoznunk, a mögöttünk hagyott idény azonban jelezte: megéri fáradozni" - morfondírozott a sikeredző, aki szerint megmozdult végre az állóvíz. Ahogy fogalmazott: "A Tesnevelési Egyetemen egyre többen választják a röplabdát. Kollégámmal, Németh Lajossal azon vagyunk, hogy ezekkel az emberekkel megszerettessük a játékot, és rádöbbentsük őket, érdemes a röplabdával foglakozniuk. Nehéz, periférián kívüli helyzetben van Magyarországon a sportág, de bízom abban, hogy megváltozik még ez a helyzet!"

Jövő hét szombaton amúgy egy ráckevei bulin őt ünnepli a csapata, a barátai, ismerősei. Július 25-én lesz az esküvője. Nem vitás, élete egyik legboldogabb éve 2005. Tripla az öröm.